Tudták, hogy a Fudan Egyetem marxizmus tanszéke Shanghai legjobb marxizmus tanszéke?  Sajnos nem találtam meg az összesített listát, de valószínű, hogy a tanszék az egész világon az egyik legjobb marxizmus tanszék. 

 "Among the 17 professor, 1 is both the member of the Marxist Theory Consultative Group and the member of the Academic Degree Committee of the State Council, 3 are members of the Steering Committee of National Ideological and Political Theory Education, 3 are members of Marxist Theory Research and Construction Project of the Central Government, 1 is designated in the Ten-Thousand Talented Program (philosophy and social sciences), 1 is designated as National Cultural Expert, 1 is granted the State Council Special Allowance, 1 is granted “The Most Admirable (in Chinese: Zui’mei) National Ideological and Political Teachers”, 2 are granted Annual Pacesetter of Ideological and Political Theory Teacher in universities by the Ministry of Education, 2 are granted Annual Power of Ideological and Political Theory Teacher in universities by the Ministry of Education, 2 are recipients of prior-fund National Excellent Young and Middle-age Ideological and Political Teacher in universities, 2 are recipients of Talent Project for National Young and Middle-age Ideological and Political Theory Teacher, 1 is recipient of National Ideological and Political Theory Teaching Expert by the Ministry of Education, 1 is recipient of “New Century Excellent Talents of the Ministry of Education”, 2 are recipients of  “Lifetime Honor Award” of Shanghai Marxist Theory Teaching and Research, 4 are designated as “Young and Middle-age Top-notch Talent” of Marxist Theory Teaching and Research in Shanghai, 2 are designated in the “Dawn” (Shu’guang) program of the Shanghai Education Commission, 2 are designated in the “Chen’guang” program of the Shanghai Education Commission, 1 is designated in Shanghai “Pujiang” Talent program, and 8 are designated in “Sunshine Project” of the Shanghai Education Commission."

       Megnéztem, hogy állnak a marxista újságok a tudománymetriában.  (az alábbiak olyan lapok, amelyek szerintem magukat is marxistának tartják)

       Dialectical Anthropology  (Springer Netherlands)    Q1  (gy.k  a magyar akadémiai életben topnak számít, elvileg két Q1 vagy Q2 lap kell a professzori címhez, és állítólag a társadalomtudományokban ez problémát okoz)

       Historical Materialism  (Brill)   Q1

       Capital & Class  (SAGE)   Q1

       Capitalism, Nature and Socialism (Taylor and Francis)  Q1

       Review of Radical Political Economics (SAGE)  Q1

       Radical History Review (Duke University Press)  Q1

       Critical Social Policy (SAGE)   Q1

     (van abban valami bájos, amikor a csúnya neoliberális kiadónál jelenik meg az ideológiai keményke, hehe)

       Elég sok mai  "politikatudós" foglalkozott tudományos szocializmussal a rendszerváltás előtt, de erről már elfeledkeztünk, főleg ha az illetők Kötcsére járnak tarhonyázni. Általában Q4-es cikkeik sincsenek. Szegénykék, ki kellett volna tartaniuk a történelmi materializmus mellett. 

       (itt lehet kommentelni, de nem kötelező)

    A Fudan Hungary egyetem nem lesz klasszikus értelemben a shanghai Fudan Egyetem magyar kampusza. Ugyanis a kurzusokat Magyarországon kell akkreditáltatni, magyar diplomát fognak kapni a diákok. A Fudan Hungary egyetemnek speciális viszonya lesz a Fudan Egyetemmel, és én, bevallom, nem egészen értem ezt a speciális viszonyt. 

   A nyilvánosságra hozott adatok alapján az egyetemnek nagyjából 150 millió dollár lesz az éves költségvetése,  ami nagyon nagy összegnek tűnik, de nem az. Az én egykori alma materemnek, amelyik top 100-as egyetem a Shanghai ARWU listán (ezen a listán a kínai Fudan éppen a századik) kétmilliárd dollár az éves költségvetése, a bécsi egyetemé nagyjából 650 millió dollár, a Stanfordé olyan 6 milliárd dollár, a CEU budgetja pedig nagyjából 70 millió dollár.  Az egészen kicsi, alig pár száz graduate studentet tanító Rockefeller kutatóegyetem kutatási budgetja 225 millió dollár. Ez egy nagyon kicsi egyetem lenne,  5000 diák (3000 alapszakos, 1500 mesterszakos, 500 doktorandusz).  55 full professorral, 60 associate professorral és 117 assistant professorral számolnak, de az assistant professorok (adjunktus) tervezett jövedelme évi 150000 dollár lenne, ami   több, mint a Harvard assistant professor átlag. Ez azért nem bizarr dolog, mert négy kiemelt területen (business, orvosi, intelligens járművek, mesterséges intelligencia) lesz ötven professzor az ötvenből, és ezeken a területeken mind  sokkal magasabb a jövedelmek az átlagnál. Ez az egyetem fajlagosan jobb lenne, mint a kínai anyaegyetem, ha egyáltalán anyaegyetemnek lehet nevezni a Fudant. 

   Az állampárti rezsimblog azt írta (a szerző a bécsi tudományegyetem elsőéves hallgatója, tandíj évi nulla dollár, szemben a Fudan Hungary tervezett 8000 dollárjával), hogy végre verseny alakul ki a magyar felsőoktatásban. Ezt nem kommentálnám, mert beperelnek. 

   Egyáltalán nem világos, hogy miért ér meg a Fudan Hungary 540 milliárd forintot a magyar államnak. Most hagyuk az "úgyis ellopják" szöveget. Nem, ez nem a kínai kommunista párt egyeteme lesz, nem kínai kémközpont, hanem egy nyugati  (de még mennyire) egyetem Kelet-Európában. A kínaiaknak nyilván megér évi 10-20 milliárd forintot (ennyi jön ki költségként a bevételek kivonása után, és az sem biztos, hogy nekik kell kifizetni) egy egyetem Európában, ők építhetik meg, a magyarok meg kifizetik. Hogy majd lesz magyar egyetem a legjobb ötszázban? Akár a legjobb háromszázba is bekerülhetnek bizonyos listákon, de ez valóban megér félbillió forintot?   Sokkal olcsóbban be lehetne juttatni (gyakorlatilag ingyen) egy magyar egyetemet a legjobb háromszáz környékére, ezt sokan kiszámolták már, formálisan egyesíteni kellene néhány budapesti egyetemet és csókolom. Ha mondjuk háromszor-négyszer ekkora lenne a Fudan Hungary, ugyanezekkel a fajlagos mutatókkal, akkor Európa egyik legmenőbb egyeteme lenne, de 55 professzor, akár negyedmillió dolláros fizetéssel, kevés a legjobb kétszázhoz.

   Akármit is hazudik Jóságos Stumpf István, a magyar felsőoktatásba nem fognak most komoly pénzeket ölni, elszált az államadósság és nem vették fel az uniós hitelt. Nagyjából olyan magyarázatok lehetnek, hogy idehoznak a kínaiak start-up cégeket, amelyek a külföldi professzorok kutatásait is használják, és ebbe majd valahogy belefolynak magyar cégek. Vagy nem folynak bele. Miért folynának bele, miért érné meg ez a kínaiaknak. Ez a beruházás nemhogy nem fog megtérülni, jó eséllyel, folyamatosan újabb költséget fog termelni. Kikerül 540 milliárd forint a magyar felsőoktatásból, ennyi fog történni. És ha a budapestiek azt mondják, hogy ők nem akarják ezt az egyetemet, akkor el tudják érni, hogy ez az egyetem ne működjék Budapesten, akkor ez egy falanszter lesz, amíg szét nem rohad,   talán el lehet kerülni, talán lehet valami megoldást találni, de ennek a rémálom szcenáriónak nem elhanyagolható esélye van. Ez lehetne a legborzalmasabb és egyben legszánalmasabb szimbóluma a magyar szoft polgárháborúnak. 

 Akartam írni egy posztot a Magyarország 2020 NER dicsőítő kötet (majdnem két kiló, több mint ezer oldal) egyetemi professzor szerzőinek Scopus adatairól, de nincs szükségem extra konfliktusokra. Hát ők általában nem  láttak még nyugati egyetemet belülről, fel sem tudják fogni, hogy egy adjunktus érhet évi 150000 dollárt, általában azt sem tudják felfogni, hogy mit jelent az ideológiától független teljesítmény. Éppen a Fudan Hungary, Hszi Csin-pin ide vagy oda, jelentené itt komoly, ideológiától független teljesítmények egész sorát, de ezeknek a teljesítményeknek gyakorlatilag semmi köze nem lenne Magyarországhoz. Szépen behúzta ez az ország ezt a rezsimet, és csúnya lesz az ébredés, ha egyáltalán. 

  (itt lehet kommentelni)

    Karikó Katalint 1978-ban megzsarolta az az ember, aki az első Orbán-kormány idején Tolna-megyei majd  Medgyessy D-209 Péter kormánya  idején országos rendőrfőkapitány volt. Ő tényleg mindent megkapott ettől az országtól, úgy értem, a full Johnny Kádár service-t, és amikor Nobel-díjat kap nagyon büszke lesz rá Magyarország, ahonnan elmenekült. Ugye senki sem gondolta komolyan, hogy én írok erről a tízmillió Puzsér országában, ami majd arra fog kifutni, hogy milyen nagyszerű vagyok, morális fárosz, mitomén. Nem, nem vagyok sem nagyszerű, sem morális fárosz és még mitomén sem igazán. 

   Arról fogok írni, hogy 2021-ben mit ír alá a magyar kurzusértelmiség.

   A Kádár-rendszert leginkább a kontraszelekciójáért szerettük. Az "egyenlő pályák egyenlő esélyek"-ért. Aki nincs ellenünk az velünk van, de azért jobb, ha igazán velünk van, naponta van velünk, és egy kicsit még csillog is a szeme. A káder volt a rendszer alapja, aki esetleg nem is írt alá, mert nem kellett őt zsarolni, elmesélt ő mindent a pártbizalminak, amíg aztán ő lett a pártbizalmi, megyei elvtárs,  egyetemi  elvtárs, kulturális elvtárs, tudományos elvtárs. De közben azért volt Latinovits, Darvas és Gábor Miklós, Nagy László,  Illyés és  Szabó Magda, Szentágothai és Turán Pál is. Most ők pont nincsenek, de van helyettük valaki más, mondjuk Szarvas Józsi, Kötter Tamás, Lánczi Bandi bácsi.

 Időnként alá kellett írni. Egyet. És néha mást is. Most meg nem kell. 

 De, kell.

 Amikor a középszerű értelmiségi kádert szépen kérik, ugyan fogalmazza már meg húsz oldalon, hogy miért a legnagyszerűbb korszaka a magyar honnak az Orbán-klán ezermilliárdos vagyonosodása, a CEU elüldözése, az egyetemek eltaposása, az állampárti sajtókonglomerátum kitartása, a közmédia rákosizálódása, akkor azért egy kicsit, egészen kicsit , ő is aláír valamit. És cserébe intézeti főpotentát lesz,  évi rendszeres kávézással a Karmelitában, vagy ha esetleg az a csúnya akkreditációs bizottság elkaszálja azt az egyetemi professzori pályázatot, a köztársasági elnök úr lesz oly jó. Nagy belmagasság, hibridmeghajtás, Maldívon csak két faházra Andreától és az ő csinoskájától, és hát  Kötcsén az finom tarhonya, amit esetleg maga a Gazda tesz a tányérra, savanyú uborkával.

Kádár irigy volt, ette a krumplilevesét, nem adott senkinek belőle, a Gazda ad a tarhonyájából. Ez a különbség. Meg azért a mostani belmagasság egy kicsit nagyobb. 

(itt lehet kommentelni)

    Az állampárti propagandablog főhíre, hogy Pozsgai Zsolt filmje díjat kapott a Canadian Cinematography Awards fesztiválon. 

    Mivel egy szavát nem hiszem a Mandinernek, megnéztem, hogy mégis mi is az a Canadian Cinematography Awards.

    Ez itt. 

    Havonta fel lehet tölteni egy filmet, be kell fizetni egy kisebb összeget, és akkor az ember kap egy ilyen szép oklevelet. Havonta nagyjából harminc ilyen oklevelet osztanak ki. Utána ezt fel lehet tölteni az IMDB-re, hogy van díjunk. Múlt hónapban egy magyar film a fődíjat is megkapta, de nem voltak bekötve a Mandinerhez. Nem volt rössz ötlet kicsinálni az SZFE-t, tényleg nem, mindent mandinerizálni kell ebben az édes, aranyos országban. 

(itt lehet kommentelni)

    Jonathan Haidt The Righteous Mind című könyvét olvasom, állandóan visszalapozok, bele-beleolvasok idézett forrásokba, reménytelen, tényleg reménytelen, de szerencsére nem kell belőle doktori disszertációt írnom. Két-három posztot fogok belőle írni, ez az első.

    Ennek a posztnak van egy "tézise", amivel szerintem elég sok embert fel fogok bosszantani. Ez egy játszi gondolat, amiből szintén nem fogok disszertációt írni, nem gondolom, hogy ez a valóság maga, csak a valóság egy lehetséges interpretációja. Abban sem vagyok biztos, hogy Haidt egyetértene velem, de a populizmusról írt cikkét olvasva, nem tartom kizártnak.

    Haidt  elveti, vagy inkább, rossz megközelítésnek tartja  Bentham, Kant, John Stuart Mill és Rawls igazságosság/moralitás elméleteit, nem hisz a szisztemizálásban, Émile Durkheimmel (miért nem olvastam én egy sort sem Durkheimtől?) egyetértve abból indul ki, hogy a társadalmak morális rendszere valahogy kialakult, és teljesen mindegy, hogy mit gondolt a helyes morális rendszerről Immanuel Kant a tizennyolcadik századi Königsbergben. A morális rendszer adott, Haidt még azt is megkockáztatja, hogy szociálbiológiai alapjai is vannak.

    Ugyancsak nem hisz abban a platóni gondolatban, hogy a ráció ("the rider") felül tudja írni az intuíciót ("the elephant").   Szerinte, ha nem is szolgája, de maximum ügyvédje a ráció az intuíciónak. Morális kérdésekről racionálisan csak a Journal of Moral Philosophyban érdemes gondolkozni, de Orbán akkor is "megverhet az asztalnál".

   Haidt morális alap elmélete egy metaforára épül. Az erkölcsi kérdéseket erkölcsi receptorokkal érzékeljük, mely erkölcsi receptorok kialakulásának adaptív okai vannak. Az egyén (Haidt nem veti el a group selection elméletet, szemben mondjuk Pinkerrel) vagy a csoport szelekciós előnybe kerül azzal, ha ezek  a receptorok jól működnek.

   Haidt erkölcsi receptorai a következők:

   1. Care/Harm (az adaptív/evolúciós kihívás : az utódok biztonságban való felnevelése).

   2. Fairness/Cheating (az adaptív/evolúciós kihívás : a kölcsönös altruizmus a csoporton belül )

  3. Loyalty/Betrayal (az adaptív/evolúciós kihívás :a törzsi koalícióépítés)

  4. Authority/Subversion (az adaptív/evolúciós kihívás :a törzsi hierarchiák fenntartása)

  5.  Sanctity/Degradation (az adaptív/evolúciós kihívás :a fertőzések elkerülése)

  Haidt kísérletei arra mutatnak, hogy a liberálisokra az 1.  és 2. receptorok kiemelt használta jellemző, a konzervatívokra pedig az, hogy valamennyi receptort használják.

 (ezt a képet a neten találtam, itt a purity a sanctity, az ingroup pedig a loyalty receptort jelzi)

  Fogadjuk el egy pillanatra Haidt metaforáját. Ebben az esetben teljesen mindegy, hogy a magát konzervatívnak gondoló polgár nézetei hasonlítanak-e  Edmund Burke vagy a néhai Roger Scruton nézeteihez (nyilván nem, és ha belegondolunk, ennek minimális a jelentősége)  ez a kép definiálhatja a konzervatívizmust Magyarországon.

 Bátortalan tézisem szerint Orbán valódi szabálya az, hogy valamennyi receptorra akar hatni, a magamfajta liberális ellenzéki pedig valóban csak két receptort működtet. Haidt külön kitér arra, hogy amikor egy liberális a legszegényebb rétegek felemelésének morális igényét hangoztatja, illetve amikor egy konzervatív a segélyen élők számát akarja csökkenteni, valójában ugyanúgy a harm/care illetve a fairness/cheating receptorait használja, egyáltalán nem igaz az, hogy a konzervatívoknak gyengébb az 1/2 típusú receptora, az viszont igaz, hogy a liberálisoknak jóval gyengébb a 3/4 receptora, és talán nincs is 5 típusú receptora.

Orbán azt is látja, hogy az "elefántra" kell hatnia, nem a "lovasra" (elefántosra?).  A hetvenes években George Lakoff a progresszív demokratáknak a "political framing"  gyakorlatát javasolta, ami a jól megválasztott metaforák használatát jellemzi, amelyekkel a politikai vezetők közvetlenül az "elefántokra" tudnak hatni, olyan fogalmi kereteket létrehozva, ahol ügyesen modernizálhatják a receptorok ősi jelentését (Lakoff alapmetaforája különbözött Haidt-étól, de nem egészen, ő eleve egy családmetaforában gondolkozott, ami azért nincs nagyon messze Haidt morális alap metaforájától). Orbán egyszerűen tökéletesen tud keretezni, és tudja, hogyan kell  eltalálni a receptorokat a frame-jeivel.

Igen, ez csak egy játék, hogyan is lehetne több, nem fogok száz és száz kötetet elolvasni, az én életem a matematikáról szól, de azt gondolom, hogy van valamennyi magyarázóereje. És igen, most ehhez volt kedvem, ez érdekes, a magyar aktuálpolitikai nyünnyögés meg nem.

(itt lehet kommentelni)

      Caveat:  Nem gondolom, hogy az általam zsarnokinak és végtelenül korruptnak tartott Orbán-rezsimmel bármiről tisztességes vitát lehetne folytatni.   Jonathan Haidt The Righteous Mind című könyvét olvasom (várhatóan több posztot is írok róla, ezerszer jobb dolog, mint az aktuálpolitikai marhaságokon való nyünnyögés), a poszt a vitáról magáról szól, nem a Fudan Hungary Egyetemről.

       Tizenöt évet töltöttem  doktoranduszként, vendégkutatóként, egyetemi tanárként nyugati egyetemeken.  Több ismeretem van erről a világról, mint Gulyás Gergelynek.  Akkor voltam diák, amikor a Tienamen-téri mészárlás után kínai diákok ezreit vették fel amerikai egyetemekre, évfolyamtársaim nagy része kínai volt. Ezeknek a gyerekeknek a szüleit még elvitték, volt közülük egy, aki idősebb volt a többieknél, és maga is volt táborban. És nem úttörőben. Mindannyian ott voltak a "téren" és mindannyian Chairman Mao-nak nevezték azt az embert, akinek a szobra a  Fudan Egyetem előtt állt, és akiről, emlékeim szerint, kissé kritikusan fogalmaztak a Kommunizmus Fekete Könyve című munkában, amit nyilván kisebb revízióval lehet majd csak újra kiadni Magyarországon. Aki a mangót szereti, rossz ember nem lehet. És ha szobrot emelnek Moszkvában Felix Dzserdzsinszkijnek az orosz konzervatív filozófia legendás alakjának, akkor szinte csak az andorrai és burkina faso-i vörösterrorra fog koncentrálni a kiváló ideológiai munka magyar verziója. 

         El sem tudtam képzelni, hogy ezek közül a srácok közül bármelyik is visszamegy  Csiang Cö-min, Hu Csin-tao vagy Hszi Csin-ping Kínájába. És visszamentek, elég sokan visszamentek. És nem, nem kell nekik kis piros könyvecskékből felolvasni. A nyáron majdnem minden héten, egy Kínában (a Fudannál is jobb helyen) végzett bizarrul okos hölggyel beszélgetettem dolgokról, ő  a hanyatló Nyugatot választotta. Végtelenül ijesztőnek tartom a Kínai Kommunista Párt politikáját, az ujgur átnevelőtáborokat (amelyek természetesen nem léteznek a Mandarin című népszerű magyar állampárti hecclap szerint) vagy a hongkongi demokrácia eltiprását, a kínai kommunisták nyomulását, de nagyra tartom a kínai tudományt és a világon semmi bajom sincs a kínai emberekkel. 

        Erősen problematikusnak érzem a Fudan Hungary University projektet a közjó szempontjából.  Morálisan elfogadhatatlannak érzem. Haidt alaptézise szerint előbb az intuíció jön, csak aztán a stratégiai érvelés. Az intuícióm azt mondja, hogy ez a projekt veszedelmes, immorális és még kártékony is lehet, de  vajon mire alapul az intuícióm.  Mi lenne, ha nem az az ócska rezsim akarná a kínaiakkal együtt felépíteni ezt az egyetemet, amelyik elrabolta az Akadémia intézeteit és elűzte a CEU-t? Mi lenne akkor, ha ez egy cseh projekt lenne? Vagy esetleg norvég?  Mi lenne akkor, ha megengedhetném magamnak azt, hogy mérlegeljek, egyáltalan, lehetünk-e még képesek a mérlegelésre, ha másért nem, a mérlegelés kedvéért?  

         Platón szerint az emberi rációnak uralkodnia kell az érzelem felett, Hume szerint a ráció mindig is az emóció szolgája lesz, Haidt tézise szerint a végső döntést morális kérdésekben (és emiatt a politikai választásokban is) az érzelem elefántja hozza, de az elefánton ülő "rider" (az elefánt elefántosa?) nem szolgaként, hanem ügyvédként segít a helyes döntésként. Az én "rider"-em hajlamosabb arra, hogy az elefántom intuícióját támogassa, de próbál azért óvatosságra inteni. A "rider" lát bizonyos előnyöket abban, hogy lesz Magyarországon egy nyugati szintű elitegyetem, miközben lát komoly hátrányokat is, nem próbálja mérlegelésre kényszeríteni az elefántot inkább csak a vélemény túlzott határozottságát puhítaná. És ha egy másik ember elefántját akarná meggyőzni, nem tudná jó szívvel képviselni a kínai kommunista ideológiai beszivárgás argumentumot, azt hiszem inkább kivonná magát egy túlzottan átpolitizált vitából. 

        Mindazonáltal is van ám, mindazonáltal. Mindazonáltal, egyszer csak vége lesz, és akkor meg kell tanulnunk dolgokról úgy vitatkozni, hogy a másik ember véleményére is odafigyelünk, hogy nem leszünk doktrínák rabja, hogy képesek vagyunk némi öniróniával kezelni a saját végtelenül fontos véleményünk.

      Amikor egyszer vége lesz, akkor nem egy progressive left-liberal jövő kezdődik el a regressive-authoritarian far-right múlt után. Meg kell tanulnunk, hogy sokfélék vagyunk, és valahogy ki kell jönnünk egymással, vagy bele fogunk pusztulni.  Nyitottnak kell lennünk intelligens vélemények meghallgatására. Egyelőre pusztán a nyitottság kedvéért legyünk nyitottak, lehetetlen, és persze teljesen értelmetlen a rezsimszolgákkal párbeszédet folytatni, a rezsimszolgák   senkivel sem óhajtank párbeszédet folytatni, a nyitottság itt egyfajta dafke.

    Vannak tisztességes emberek, akik egyetértenek ebben vagy abban az Orbán-rezsimmel, és az ő nézeteiket érdemes figyelmesen meghallgatni.  Mert amikor vége lesz,  már  nem lesz túl sok dobásunk. Ezt mindenkinek tudnia kell. 

   Itt lehet kommentelni. 

     Hungarista lánclevélből származó ökörségre alapozná a magyar növekedést Matolcsy György jegybankelnök. Hűséges Sancho Panzája, Csizmadia Norbert is pont ugyanebből a sumérnünüke oldalakon terjesztett baromsággyűjteményből írta (nyilván nem ingyen) a múltkori okosságot. Most a főnök személyesen... A nyest.hu néhány éve egész sorozatot szentelt ennek a gyűjteménynek. 

    Matolcsy mai  agymenéséből :

"Az emberiség őstudásának nyelve

Az ősműveltség az ős-etimonok révén 68 százalékban él nyelvünkben. Nem is tudunk arról, hogy nyelvünk tanulása és használata közben megtanuljuk és átadjuk ezt az ősi tudást. Bartók a magyar népzene aranymetszést és más természeti arányokat beépítő szerkezeteire építve adott az emberiségnek egy régi/modern zenei kincset. Ez a példa követhető a mai gazdaságban és kultúrában is.

Az Egység nyelve

Nyelvünk őrzi az emberiség őstudását, ami a Világegyetem egységét jelentette. Az „egy” maga az „Ige”, ami az „égi” és félreérthetetlenül azt jelzi, hogy a földi ember egy a Világegyetemmel, a Teremtővel és a természettel."

     Matolcsy azt is megmagyarázza, hogy miért van beleszeretve a magyar neohungarista mozgalom egy alacsony, kövér kipcsákba

A család, vezetők, idősek tiszteletének nyelve

A magyar nyelv „ereszkedő” hangrendű. A mondatok elején, a szavaknál az első szótagon van a hangsúly. A hangsúly jelzi a döntő részt, ahogy neveinknél a család megelőzi az egyént, sok keleti nyelvhez hasonlóan.

A nyelv kettőssége azt is jelenti, hogy egyszerre erősek egyéni hajlamaink és a családi közösség megbecsülése. Valójában a család gyarapodása áll a magyar étékrend középpontjában. (szerk. megj.  az eredetiben is étékrend van) Hasonlóan erős az idősek megbecsülése, sőt a vezetők tiszteletének a hajlama. 

     A végére hagyom a legszebbet, a Kárpát-Duna-Nagyhaza, sőt a Kárpát-Duna-Nagyhaza jövőképe, irányt vált...

    Világossá vált, hogy a magyar jövőkép nyugati irányból keletre fordul. Azt is felismertük, hogy minden keleti siker mélyén valójában az értékrendek, kultúrák, nyelvek ősi és bőséges forrása húzódik meg.

     Ő a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Csak vége lesz egyszer. 

      Itt lehet kommentelni.

     Az állampárti hecclap is nekiment Karácsony Gergelynek, mert az egy félmondatban alacsonynak és kövérnek nevezett egy alacsony, kövér fasisztát. 

     Amikor Donald Trump folyamatosan Mini Mike-nak nevezte Michael Bloomberget Rajcsányi és Szilvay fajtestvérek  valamiért nem rázták a rácsot. Trump egyébként fogyatékos embereket is gúnyolt, csinált ő mindent, és a mandinerista kisnyilasok imádták. 

    Egyszer csak vége lesz. Ha tényleg még ezt is kommentálni kívánja valaki, itt megteheti.