A Mandiner nagyívű interjút közölt Alain de Benoist francia filozófussal, a francia Új Jobboldal nevű filozófiai irányzat vezetőjével. A húsz év körüli fiatalember szemlátomást kis híján összepisili magát, hogy egy ilyen jelentős gondolkodóval beszélgethet, ami tulajdonképpen rendben is van, de... És erről szól a poszt. 

       Itt egy video látható, amelyen de Benoist a National Policy Institute egyik rendezvényén ad elő. Az előadás előtt a National Policy Institute vezetője köszönti de Benoist-t. A National Policy Institute egy fehér fajvédő szervezet, és az ember ott a videón nem más, mint Richard B. Spencer, akit Orbán utasítására három éve (tehát éppen egy évvel de Benoist előadása után) őrizetbe vettek Budapesten, majd kiutasították az országból. 

      de Benoist könyvéhez az a Tomislav Sunic írt bevezetőt, aki szintén a budapesti fajvédő konferencia résztvevője volt. de Benoist nagy tisztelője Alekszandr Dugin Putyin egykori személyes Raszputyinja, gyakorló fasiszta elmebeteg (annyit lehet tudni, hogy Dugin találkozott de Benoist-val, de utóbbi nem vált az előbbi rajongójává).  Dugin el sem utazott Budapestre, mert nem kapott beutazási engedélyt. 

      Annak a konferenciának, amelyen de Benoist beszélt, egy Magyarországon élő amerikai szélsőjobber, bizonyos John Morgan is az előadója volt. Ő és a szintén Budapesten élő svéd fajvédő Daniel Friberg alapították a de Benoist könyveit kiadó Arktos kiadót. 

      Alain de Benoist kb. ezerszer érdekesebb és intelligensebb figura, mint a magyar "konzervatív" mocsár rémpofái, egy szoftfasiszta TGM, de ez azért vicces.

        Egy Rochelle Gutierrez nevű amerikai professzorral van tele éppen az angolszász média, főképp, de nem kizárólagosan, a jobboldali sajtó. 

        Prof. Gutierreznek megjelent egy tanulmánya egy "Building Support for Scholarly Practices in Mathematics Methods" című kötetben "Challenges in Mathematics Teacher Education from a (Mostly) Constructivist Perspective" címmel, és ezt szemlézte az alt-right mozgalomhoz kötődő Campus Reform. A szerző Toni Airaksinen szélsőbalos LGBT-aktivistából lett az alt-right média kedvence, elég "érdekes" dolgai is vannak, nagyon erősen nyomja a pedált, de a reakciókból ítélve az az érzésem, hogy maximum kiemelte kontextusából Gutierrez mondatait, de nem hamisította meg azokat.

      Rochelle Gutierrez nem a gender studies-ból  csinál politikai aktivizmust, hanem a matematikából. Egy tanulmányában leírja (ezt sikerült megtalálnom eredetiben), hogy nem nagyon támogatja (és amikor Prof. Gutierrez nem támogat valamit, azt általában erősen ellenzi) azt, hogy adatokat publikáljanak a fehér és fekete(illetve latino) diákok tanulmányi eredménye közötti különbségről. És úgy tűnik valóban sikerült leírnia azt, hogy "a matematika olyan módszerekkel ért el érdemtelen privilégiumokat a társadalomban, mint a Fehérség(Whiteness)" és hogy  a "dolgokat nem lehet objektíven, csak is szubjektíven megítélni". Előadásaiból kitűnik, hogy a posztmodern halandzsát kiválóan építi be a saját matematika-oktatási vezérelvei közé. 

      Számos youtube videót találtam, amelyen Prof. Gutierrez ad elő, és valóban ijesztő (nem Rochelle Gutierrez, ő egyáltalán nem az, csak az, amit mond) .  Ars poeticáját elég jól összefoglalja ez  az előadásvázlata. 

      Megjelent a #IstandwithRochelle és rettenetesen súlyos baromságokkal tetézik Rochelle Gutierrez munkásságát. 

     Az illinois-i egyetem rektorhelyettese nagyon helyesen  azt nyilatkozta, hogy a  tanszabadsághoz tartozik az, hogy Rochelle Gutierrez professzor kontroverzális nézeteket képvisel.  Gutierreznek azonban esze ágában sincs vitatkoznia azokkal, akik nem értenek vele egyet, nem válaszol az újságírói megkeresésekre és úgy lobogtatja a progresszió zászlaját, mint Krupszkaja a barikádon (tudom, hogy Krupszkaja sohasem volt a barikádon, valójában Gutierrez sem). Azt is gondolom, hogy a radikalizálódott politikai aktivizmus könnyen felzabálhat valóságos tudományos területeket, és ez a falatozás már el is kezdődött. IcanstandwithCEU, de ez nem jelenti azt, hogy amikor Hercsel Adél újságírót CEU-s professzorok és diákok próbálják szétszedni, akkor nem HA oldalára kell állnom. Egyáltalán nem vagyok hajlandó balos hülyeségekre bólogatni csak azért, mert a sok szilvaymegadja rázza rájuk az öklét. Ellenségem ellensége nem a barátom.     

    Sajnos erről beszélnünk kell.  Nemcsak Schmidtmari és Lánczibandi debilségeiről, hanem erről is. Akkor is ha a barátaink barátai, vagy esetleg egyenesen a barátaink szájából jön a radikális progressziónak becézett manifeszt hülyeség. A józan észt minden körülmények között meg kell védenünk a támadóitól. 

     1989. június tizenhatodikán ott voltam a Hősök terén. Akkor, ott a téren, egy fiatal magyar ellenzéki a következőket mondta:

    "Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről."

      Ez az ember később  elárult engem. 

      ***********************************

      Juszt László minap arról beszélt, hogy akkor már a szovjet csapatok kivonulása régen elkezdődött, persze azonnal lehozta a Hírhugó nevű szoci propagandaoldal. 

      1988 decemberében jelentette be az ENSZ közgyűlésen Gorbacsov szovjet pártfőtitkár, hogy csökkentik a térségben állomásozó szovjet csapatok létszámát. A szovjet és a magyar vezetés később kötött egy megállapodást, amelynek értelmében többezer szovjet katonát vontak ki Magyarország területéről. 

      1989 októberében az amerikai hírszerzés úgy gondolta, hogy Gorbacsov valóban végre fogja hajtani a szovjet haderő egyoldalú csökkentését, de nem tudtak arról, hogy teljes kivonulásra készül. Egy 1989. október 14.-én keltezett memorandumban Georgij Kosrojevics Saknazarov, Gorbacsov politikai tanácsadója, vetette fel, hogy Csehszlovákiából, Magyarországról és Lengyelországról teljesen, Kelet-Németországból pedig részlegesen vonják ki a szovjet csapatokat, ugyanis az ottani kormányok úgy is ezt fogják követelni.  

      Érdemes belenézni ebbe a hosszabb (Vladislav Zubok az LSE professzora írta) tanulmányba, amelyben Gorbacsov és a magyar vezetők (sőt Sztukalin szovjet nagykövet és az ellenzéki fiatalember) beszélgetései is dokumentálva vannak. Különösen érdekes Gorbacsov és Németh Miklós 1989 márciusi megbeszélése, ebből kiderül, hogyan is gondolkozott Gorbacsov Magyarországról. 

       A Hősök terén egy bátor és fontos beszéd hangzott el, függetlenül a későbbi árulástól. Saját magunknak tartozunk azzal, hogy ezt nem felejtjük el. 

       A Magyar Művészeti Akadémia Színművészeti Tagozatának nem tagja Ascher Tamás, Babarczy László, Székely Gábor, Zsámbéki Gábor. Ezzel szemben tagja Pregitzer Fruzsina és... Marton László. 

       (az irodalmi tagozatnak nem volt tagja Kertész és Esterházy, nem tagja Nádas, Krasznahorkai vagy Dragomán, te tagja Döbrentei Kornél. Magyarország az egyetlen ország a világon ahol a kontraszelekciót beleírták a ki**szott Alaptörvénybe)

     A Magyar Művészeti Akadémia alapszabályának 18.§ (2) pontja szerint a közgyűlés kizárhatja azt a tagot, aki a "hivatása körében uralkodó erkölcsi és magatartásbeli szabályokat súlyosan megsérti". 

     Az orbáni állam médiája szerint Marton László egy balliberális balliberális, aki vélhetően balliberális, sőt talán balliberális is. Ez nem volt akadálya annak, hogy az MMA levelező tagja legyen.  Höhö és megint höhö.

     Félreértés ne essék, ha valamire nincs igényem az az, hogy Martont  kizárják valahonnan, ahol Döbrentei Kornél vagy Czakó Gábor tag lehet. Bevallom, abban sem vagyok biztos, hogy a világ jobb lesz attól, ha Marton László nem rendezheti meg a Vadkacsát (volt rá jegyünk).   Csak úgy eszembe jutott. 

     Volt nekünk régen egy rovatunk, a Jobboldali költők borzalmas versei. Ma egy kedves olvasónktól kaptunk egy költeményt.

FORRONG EURÓPA!

Ki gyúlnak a tüzek, forrong Európa
Láthatatlan kezek húzzák le a porba
Vagy már nem is láthatatlan, mind tisztábban látszik,
A homályból előbukkan az undorító Skálik.
Első hallásra nem jött, hogy elhiggyem
Érte vesztettem el, legkisebb gyermekem.
Nem felejtem soha, mennyire örvendtünk,
Soros díjat nyert a Gyöngyi gyermekünk.
Amerika várta, ígéretek földje
Boldogan ment el, úgy néz ki örökre.
Nem egyedül ment, volt neki sok társa,
Ott maradtak mindnyájan, Amerikába.

... és nincs vége, de nagyjából el tudják képzelni, hogyan folytatódik. A szerző X. egy nyolcvan körüli erdélyi születésű úriember,  aki leginkább ásványokkal kapcsolatos posztokat tesz fel az oldalára, néha verseket is ír, rendkívül naív művésznek neveznénk, ha festegetne.

 Rákerestem X.  ismerősei között Gyöngyire. Egy amerikai nő viseli a bácsi nevét, aki Erdélyből ment Amerikába, és unitárius lelkész lett egy kisvárosban.  A mai világban egyetlen kattintással ellenőrizhető, hogy korábban Gyöngyi volt a keresztneve.  A Facebook oldalán ott van a házastársa fényképe. Egy másik nő.

 Ezért nem lesz ebből Jobboldali költők borzalmas versei CXXXII.  Ezeknek az embereknek is van története. Annak a párnak, aki Orbán Viktor ellenségeit szokta elátkozni kétszemélyes pártjuk nevében, meghalt a fiúk. X.-nek leszbikus lelkésznő lett a lánya Amerikában. A rémisztő kommenteket a blogokban, a Facebook-on emberek írják, valódi emberek, akiknek valódi fájdalmaik is vannak, olyanok, amelyek esetleg megérintenének, ha nem fasiszta őrültként vagy perverz trollként találkoznánk a szerzővel. Az emberi életek sokkal bonyolultabbak annál, mint amilyennek szeretnénk látni.

 P.S  Igen, a Marton Lászlónak is volt egy élete, meg a Sárosdi Lillának is, ezek az életek találkoztak, és látszólag ennyi marad ezekből az életekből, ez a borzalmas történet. És ez nincs jól.

   Chris Heaton-Harris brit konzervatív képviselő levelet írt a brit egyetemek rektorainak, amelyben kérte őket, hogy adják meg neki az Brexit-hez kötődő ügyekkel foglalkozó professzorok nevét, kurzuslistákat és linkeket az online előadásokhoz.

   Ez mintegy egy héttel azután történt, hogy Jo Johnson felsőoktatásügyi miniszter (mi államtitkárnak neveznénk, ő egyébként Boris Johnson testvére) megfenyegette az egyetemeket azzal, hogy megbüntetik őket, ha nem biztosítják a szólás szabadságát az intézményben. Ennek persze az volt az előzménye, hogy "progresszív" diákszervezetek megakadályozták/szétüvöltözték konzervatív előadók (ebben az esetben ez mindenkit jelent, akik nem annyira "progresszívek" mint ők) beszédeit.

  Rohadtul megérdemlik itt valakik egymást...

  Mindazonáltal a bornírt politikai fenyegetőzésnek a fenti levél egy tankönyvi példánya.

  Persze Magyarországon egy ilyen levelet Palkovics írna alá, a TEK kézbesítené és nagyjából a Kettősmérce és a 444.hu merné csak leírni, hogy menjenek az anyjukba, itt meg volt olyan rektor, aki leninista idiótának nevezte Heaton-Harris képviselőt. 

  P.S Tudom, nem írtam felháborodott posztot arról, hogy Vlagyimir Putyin ölebe migránsmentes övezetről és valamiféle fajtisztaságra ("kevert")való törekvésről delirált a csőcseléke előtt. Bocs, nem megy.

      2017. október 22. (origo) 

      1.  "A szexuális zaklatási botránnyal elveszítették kedvencüket a balliberálisok. "

      2.  Marton László "közismerten hiperliberális ember"

      3.  "24 évig igazgatta a Vígszínházat, Kádár János nyolcvanas éveitől kezdve egészen Bajnai Gordon miniszterelnökségéig. "

      4.  "Az előadások is, ő maga is mindig a liberális oldal mellett politizáltak. Persze óvatosan, hiszen Marton László gyáva ember."  

       2017. július 27.  (origo)

       1.  " Marton László Kossuth-díjas direktor: kétszer akarták kirúgni, előbb Berecz, aztán Demszky. "

       2.   "Könyvéből kirajzolódik felmenői nagypolgári világa: széles műveltségű, nyelveket beszélő emberek. Ám 1945 után egzisztenciális veszteségeik mellett azzal is szembe kellett nézniük: az új rendszer szemében az ő szellemi értékeik egyszerre számítanak ócskaságnak, egyben veszélyes hulladéknak. "

       3.     "Kötetében is írja: a nyugati teátrumokat vonzotta az a metaforikus színházi nyelv, amelyen a kelet-európai rendezők mondták el „kódolva" mindazt, amit egy-egy puhább, vagy keményebb szovjet befolyású diktatúrában el kellett mondaniuk. Ám azt is elbeszéli: számtalan konfliktusa volt a honi diktatúra fenntartóival."

       4.      "Olyannyira, hogy 1992-ben, már Antall kormány idején és támogatásával lehetőséget kapott a Vígszínház felújítására. Csak aztán Demszky Gábor főpolgármester helyettese, Marshall Miklós közölte: a munkálatok alatt lényegében leváltja a teljes jogú igazgatástól, mert nem bízik benne, hogy képes lenne irányítani a munkálatokat."

      Sárosdi Lilla színésznő a Facebook-on vallott arról, hogy mit művelt vele egy "nagyrendező". Az illető színházi próba után egy fehér BMW-ben mutogatta neki a péniszét. Nem sokkal az autó elindulása után a Margit-híd pesti hídfőjénél voltak, melynek vonzáskörzetében, mondjuk úgy, korlátozott mennyiségű színház található.  Nem nagyon vannak kétségeim, találtam egy másik beírást is a Facebook-on, nyilván a teljes színházi szakma tudja, hogy kiről van szó, és most éppen gyűlik a feszültség.

      El tudom képzelni, mi történhet akkor, amikor egy Harvey Weinstein lelkületű figura egy száz nőt foglalkoztató üzem kisfőnöke lesz. Nem kell ahhoz Jennifer Lawrencenek vagy Gwyneth Paltrownak lenni, hogy az ember kilátástalan helyzetbe kerüljön. Egy nyolc általánost végzett nő nem fog hashtagmetoozni.  Talán nem is tudja, hogy mi történt vele, úgy érzi, hogy ez az élet része.

       Majd pont én fogom megmondani, hogy hol kell meghúzni a határt, hogy a prostituáltak vagy a sugarbabyk beleegyezése valóban beleegyezés-e, milyen viccet tűrhet el egy nő, ha éppen szőke a haja, vágják-e pofon a demegező sutyerákot az utcán. És ha igen, nem fog ez az egész rólam szólni, ha mégis beszélek róla, mert sajnos kiváló öndefiníciós lehetőséget kínál ez a borzalom.

      Igen, itt egy kulturális háború is folyik, Weinstein a liberális Hollywood reprezentása, szemben pl. Donald "Grab them by the pussy" Trumppal. A progresszív erők hashtagjeit a konzervatívok überfeminista morális pánikként írják le, mindenki megtalálhatja a történetben a csatlakozási pontot. 

      Mit tehetek akkor, amikor egyszerre látom a totális kiszolgáltatottságot,  a kihasznált, megalázott, az öngyilkosság határára sodródott fiatal nőt és azokat, akik ebből a kihasználtságból, megalázottságból, szörnyűségből ideológiai hasznot remélnek, és néha összecsúsznak a képek a szemem előtt, nem tudom hol van kezdetük és végük.

      Vannak könnyen leírható mondatok. Azokat már régen leírták. Vannak nehezebben leírható mondatok, amelyekhez nincs bennem elég bölcsesség és lelki erő.