Örülünk, Vincent?

A mai epizódban Madonna 1992-2000 közötti munkásságából szemezgetünk. Négy album, szexista imidzs, közfelháborodás és egyre mélyebben belecsúszik a filmgyártásba, amit nem kéne.

Tudom, hogy Madonna nem az egyetlen énekes(nő) aki minden követ megmozgatott, hogy bekerüljön a filmsztárok közé, Ciccionét azonban el kellene tiltani a vászontól, mert tudományos igényességgel kimutatható károkat okozott a filmiparban.

A Kétségbeesve keresem Susant után a Dick Tracy, Ki ez a lány után jött az öncélú Tanú teste, végül filmes karrierje kiteljesedik az Evitában, hogy aztán a végső csapást Guy Ritchie-vel kötött házassággal mérje Hollywoodra, aki e frigy hatására egyszerűen elfelejti, hogyan kell jó filmeket csinálni.

Na de most térjünk vissza a fülhallgatónkhoz:

Hát ez a pillanat is eljött. Egyszerűen már nem halogathattuk tovább!

Tudtátok, hogy éppen ezen a héten volt 55 éves és 8 hónapos, Louise Ciccone, közismertebb nevén Madonna? A kerek évforduló alkalmából teljesül egy régen dédelgetett tervünk, hogy egész hétvégét áldozzunk a pop ikonnak és (eddigi) életművének. Őszintén szólva jó húsz év is kimaradt munkásságából, ami alatt nem kísértem különösebb figyelemmel zenéit. Egyébként is élek a gyanúperrel, hogy korai kamaszkoromban a Madonna klipeknek képi világa - itt most nem részletezendő okokból - talán kicsit jobban beleégett az elmémbe, semmint a dallamai.

A lassú elszakadás Tangerine Dreamtől, Jean-Michel Jarre-tól és Vangelistől még nem sejttette, hogy úgy 2009 táján megint közös hullámhosszon leszünk signorina Cicconéval. A két évtizednyi fehér folt okán egy itt meg nem nevezendő konzulenst kértem fel a ma kezdődő trilógia elkészítéséhez, aki szerint Madonna zenéjével és talán David Bowie-hoz mérhető megújulási készségével, mégiscsak a világörökség része.

Egyszer voltam annak közelében, hogy kimenjek egy Madonna koncertre, a felajánlott két belépőért azonban nem tudtam (sem nem akartam...) hazarohanni Szlovéniából.

Tisztában vagyok azzal, hogy sokan most elfordulnak a vincentblogtól e minisorozat hatására, de valahogy ez volt az elképzelés már a Hangfal rovat megindításakor is - ehhez képest még két hónap és beérjük a Magyar Hírlapot Facebook követőkben - de nyilván lesz olyan is, aki azért fog anyázni, mert pont a kedvenc számát hagytuk a diszkográfiát áttekintő húsvéti epizódjaink valamelyikéből.

Számos szabálytalanság, visszaélések gyanúja, valamint összeférhetetlenség merült fel a Magyar Nemzeti Bank gazdálkodásával és egyes szerződéseivel kapcsolatban... elfogadhatatlan és indokolatlan többletköltségeket vizsgált a felügyelő bizottság a jegybank arculat- és emblémaváltásával kapcsolatosan.

 Járai Zsigmond, 2011. április 4.

Szabó Tibor Benjámin a hvg-ben intézett nyílt levelet L. Simon László NKA-elnökhöz a könyvszakma megmentéséért könyörögve. (A címbeli irodalmi képzavart tőle kölcsönöztem, ha kéri, szívesen visszaadom.) Szabó úgy ítéli meg, hogy a könyvszakma most már csak törvényalkotással húzható ki a végveszélyből, ahová a „bizományosi könyvterjesztés nevű legális rablás” juttatta. Nem csak Szabó, de szinte az összes kiadó a bizományosi értékesítést tartja a problémák alapvető forrásának, illetve azt a tényt, hogy a legnagyobb könyvkereskedő, az Alexandra késve fizeti ki a kiadóknak a könyvek ellenértékét.

A veszély, hogy az Alexandra pénzügyi nehézségei magával rántanak több független kiadót is, közelebb van, mint valaha. Szabó Tibor Benjámin azonban rossz diagnózist állít fel, és rossz megoldásokat is javasol.

A magyar könyvszakmának nem a bizományosi értékesítés a valódi problémája. A könyvpiac forgalma 2008 óta egyharmadával csökkent, és nem látszik a fordulat jele. A beszűkült piacon a kiadott könyvek átlagos példányszáma és a címszám is nagyjából harmadával-harmadával csökkent, amit azt eredményezte, hogy tavaly már hatvan százalékkal kevesebb könyv jelent meg Magyarországon, mint 2008-ban.

Ez a piaci alkalmazkodás azonban elkésett. A rendszerben lévő tőke eladhatatlan készletként csapódott ki a kiadók raktáraiban és a könyvesboltok polcain. Valójában ez a likviditás hiányzik elsősorban a rendszerből. (Emellett természetesen Szabó jogosan kárhoztatja a piacvezető könyvkereskedelmi lánc tulajdonosának a különféle, rosszabbnál rosszabb helyzetű befektetései között végrehajtott pénzügyi zsonglőrködéseit).

A Jobbik XIX. kerületi szervezetének honlapja nagy szeretettel mutatja be olvasóinak vitéz Somogyváry Gyulát (írói nevén: Gyula diákot), a Gömbös-féle Fajvédő Párt, illetve az Ébredő Magyarok Egyesülete alapító tagját. Egy részlet, afféle kedvcsinálónak, eredeti "helyes"írással:

... Sopron még ma is Magyar város, azt neki is köszönhetjük, mert küzdött érte (nyugat-dunántúli mozgalmakban).A nevéhez fűződik még az Erdélyi induló szövege, amely Erdély bevonulásakor vált híressé (zenéjét Náray tábornok szerezte). Az érdekesség kedvéért az eredeti szöveg „Bérces Erdély itt vagyunk” lett volna, de telefonon mondta el a szöveget, és félreértették.

1929-ben avatja Horthy Miklós vitézzé háborús kitüntetései és érdemei miatt. Ekkor magyarosítja Somogyváry-ra az addig németesen hangzó nevét...

Azt, hogyan is képzelte ő az általa vélt "faj" védelmét, kellőképp megítélhetitek Egy kis magyar fiúhoz c. verséből. Ez a kettő — az ismertető és a költemény — kellő képet ad arról, mit kaphattok a képetekbe "kultúra" gyanánt négy év múlva. Úgy vigyázzatok!

Most, a választások után, amikor soraimat olvassák, 'egységbe forrott erőinknek' köszönhetően már büszkén mondhatom, hogy kicsiny, de egyre erősebb hazám miniszterelnöke változatlanul a nagyon is emberi Orbán Viktor

 H. Petró Ildikó, a Közszolgálat Magazin főszerkesztője

      Megnéztem, még nem írtam ezzel a címmel posztot. Megdöbbentő.  A balliberális értelmiségi elit nem minden tagjáról fogok most írni, de ahogy szokták mondani, ha egyről nem, a többiről annál inkább. 

    Antiszemiták vagyunk. Én legalábbis egészen biztos, hogy az vagyok, hiszen védelmeztem a Schiffer Andrást, és ötéves koromban ismertem már a rabbis-libás viccet. A nagymamámtól hallottam, aki néha olyat is mondott, hogy ha egy zsidó buta, akkor nagyon buta. Ez is egy vicc valójában, öreg zsidó nénik szokták volt mondani, olyanok, mint amilyen a nagymamám volt. 

    Fodor Gáborral nem az a bajom, hogy egy tehetségtelen idióta, és még az sem, hogy a tehetségtelen idiótaságából élt egész életében. Igazából csak az a bajom vele, hogy nem tudom úgy letehetségtelenidiótázni, ahogy szeretném. Itt van egy csomó majomparádé, akik néznek rám nagy szigorúan, mint valami tancsinéni, hogy egyenesen ülök-e a padban, és ha csak megmukkanok, már hozhatom ki az ellenőrzőm, hálistennek, most a Seres kapja az intőt, addig is izeghetek-mozoghatok egy kicsit. 

   Szabaduljunk már fel!

   Igen, én úgy gondolom, hogy Konrád György és Heller Ágnes néha össze-vissza beszél. És nem, nem vagyok hajlandó inni a szavaikat. Nem mondom azt, hogy fogják be a szájukat, sőt, azt szeretném, ha ők is felszabadulnának végre, csak azt mondom, hogy egyáltalán nem vagyok hajlandó arra, hogy komolyan vegyem őket. Arra sincs igényem, hogy engem bárki komolyan vegyen, saját magam beleértve. 

   Nem fogok egyenesen ülni. Nem olvasom el Mihályi, Csillag, Békesi újabb huszonkét pontját, mert nem gondolom, hogy egy jó képességű doktorandusz szintjén értik a közgazdaságtudományt. Ne tessék így nézni, mert megijedek. 

  Nem fogok aláírni semmit. Ha kedvem van arra, hogy esetleg bevigyenek a kóterba, és éppen édes hazánkban tartózkodom, akkor majd bevitetem magam. Egyedül, segítség nélkül. Van középső ujjam, és szívesen megmutatom Orbán Viktornak. 

   Nem, nem fogok kampányolni Mesterházy, Bajnai, Gyurcsány, Schiffer ellen. És mellettük sem. Nem, nem tudom, hogyan kellene jobban csinálni, amit csinálnak, nem értek hozzá. Borzasztó sok mindenhez nem értek, és nagyon jól megvagyok ezzel. Van valami, amihez értek. Nem nagyon fontos dologhoz, és akkor egészen finom voltam, de van valami, amihez valóban értek. Ebben különbözöm vizsgálatom tárgyaitól. 

   Senki sem vette észre még, hogy ezek az emberek, akik állandóan ránk szólnak, amikor nem helyesen gondolkozunk, általában az ég adta világon semmihez sem értenek? 

   Senki sem vette észre, hogy a "szakértők"-nek nincs "szakjuk"?  

    A Kedves Olvasó nem tud szigorúan nézni, miközben kicsit fújtat? Megmutassam, hogy kell? Már mehet is a Kálmán Olgához. Három dolgot mondjon. Maffiaállam. Diktatúra. Elcsalták. Mondjon nagyon rossz vicceket, nevessen össze a másik szakértővel, és zárja le az egészet az úgy nevezett diadalittas nézéssel, amit majd még gyakorolni fogunk. 

   Még az is lehet, hogy fel fogom tenni a lábam a padra. És rágógumizni is fogok. Köpőcsövezni fogok a verzatillal. Húzogatni fogom a padszomszédom haját. És kegyetlenül bele fogok firkálni a Könyvbe.