A Vincent-blog elköltözött

Ez nektek vicces?

nem felejtünk.jpg

 

 


 

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 



 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) longtail (10) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

Harry Potter az önmegsemmisítő Nostromo-n

2014.04.17. 19:30 | Kettes | 61 komment

Címkék: l simon lászló könyvkiadás

Szabó Tibor Benjámin a hvg-ben intézett nyílt levelet L. Simon László NKA-elnökhöz a könyvszakma megmentéséért könyörögve. (A címbeli irodalmi képzavart tőle kölcsönöztem, ha kéri, szívesen visszaadom.) Szabó úgy ítéli meg, hogy a könyvszakma most már csak törvényalkotással húzható ki a végveszélyből, ahová a „bizományosi könyvterjesztés nevű legális rablás” juttatta. Nem csak Szabó, de szinte az összes kiadó a bizományosi értékesítést tartja a problémák alapvető forrásának, illetve azt a tényt, hogy a legnagyobb könyvkereskedő, az Alexandra késve fizeti ki a kiadóknak a könyvek ellenértékét.

A veszély, hogy az Alexandra pénzügyi nehézségei magával rántanak több független kiadót is, közelebb van, mint valaha. Szabó Tibor Benjámin azonban rossz diagnózist állít fel, és rossz megoldásokat is javasol.

A magyar könyvszakmának nem a bizományosi értékesítés a valódi problémája. A könyvpiac forgalma 2008 óta egyharmadával csökkent, és nem látszik a fordulat jele. A beszűkült piacon a kiadott könyvek átlagos példányszáma és a címszám is nagyjából harmadával-harmadával csökkent, amit azt eredményezte, hogy tavaly már hatvan százalékkal kevesebb könyv jelent meg Magyarországon, mint 2008-ban.

Ez a piaci alkalmazkodás azonban elkésett. A rendszerben lévő tőke eladhatatlan készletként csapódott ki a kiadók raktáraiban és a könyvesboltok polcain. Valójában ez a likviditás hiányzik elsősorban a rendszerből. (Emellett természetesen Szabó jogosan kárhoztatja a piacvezető könyvkereskedelmi lánc tulajdonosának a különféle, rosszabbnál rosszabb helyzetű befektetései között végrehajtott pénzügyi zsonglőrködéseit).

Szabó három új piaci szabályozást javasol L. Simonnak. Először is törvényben kötelezné a könyvterjesztőket, hogy külön számlára helyezzék el a kiadóknak az eladott könyvek ellenértékét, hogy azok ne tudják beforgatni az üzemeltetésbe, a hálózatfejlesztésbe és a marketingbe azt a pénzt, ami nem az övék. Ha L. Simon meghallgatja a könyvkiadók panaszát, és a kormánytöbbség megalkotja a törvényt, akkor a következő fog történni:

Semmi.

A könyvkereskedők nem tudnak három havi forgalom 47%-ának megfelelő likviditást kivenni a rendszerből, hogy azt egy külön számlán parkoltassák. Ha megpróbálják, akkor azt más esedékes kötelezettségeik, mint például a kiadók felé több mint 90 napja lejárt tartozásaik rovására tennék meg. A fizetőképességük tovább romlana, és akkor nem csak az Alexandra kerülne válságba, hanem a többi könyvkereskedő is. Tudomásul kellene venni, hogy ha egyszer hiányzik a rendszerből a pénz, az akkor is hiányozni fog belőle, ha a jogalkotó az asztalra csap.

Szabó második javaslata szerint törvény tiltaná meg, hogy a könyveket megjelenésük után egy évig húsz százaléknál nagyobb kedvezménnyel árulják. A kereskedők — minden ellenkező híresztelés ellenére — azért adják árengedménnyel a könyveket, mert azokat az olvasók nem veszik meg a kiadó által elképzelt borítóáron, ők viszont forgalmat szeretnének. Ha a törvény rögzítené, hogy az első évben tilos húsz százaléknál nagyobb kedvezménnyel értékesíteni, akkor még kisebb lenne a forgalom, és az ágazatban forgó tőke még nagyobb része csapódna ki eladhatatlan készletként.

Szabó harmadik javaslata, hogy a könyvpiac bizonyos szegmensében törvény írja elő a visszárus forgalmazási modellt. A visszárus forgalmazási modellben a bizományos modelltől eltérően a kereskedő finanszírozza meg a készletet (Szabó javaslata szerint minimum egy évig), és nem a kiadó. Még egyszer: azt a pénzt, ami nincs a rendszerben, a törvény sem fogja beletenni.

Szabó javaslatai nem működnek. A magyar könyvkiadás és -terjesztés nagy bajban van, érik egy nagy összeomlás, de ezen a jobb sorsra érdemes szakmán elsősorban az segítene, ha az olvasók többet olvasnának, és ezért hajlandóak lennének többet fizetni. Ehhez viszont mindenek előtt a könyvfogyasztás visszaesésének okait kellene megérteni. Nem L. Simonnak — magának a könyves szakmának.

De az már egy másik nyílt levél témája lenne.

süti beállítások módosítása