Hát ez a pillanat is eljött. Egyszerűen már nem halogathattuk tovább!
Tudtátok, hogy éppen ezen a héten volt 55 éves és 8 hónapos, Louise Ciccone, közismertebb nevén Madonna? A kerek évforduló alkalmából teljesül egy régen dédelgetett tervünk, hogy egész hétvégét áldozzunk a pop ikonnak és (eddigi) életművének. Őszintén szólva jó húsz év is kimaradt munkásságából, ami alatt nem kísértem különösebb figyelemmel zenéit. Egyébként is élek a gyanúperrel, hogy korai kamaszkoromban a Madonna klipeknek képi világa - itt most nem részletezendő okokból - talán kicsit jobban beleégett az elmémbe, semmint a dallamai.
A lassú elszakadás Tangerine Dreamtől, Jean-Michel Jarre-tól és Vangelistől még nem sejttette, hogy úgy 2009 táján megint közös hullámhosszon leszünk signorina Cicconéval. A két évtizednyi fehér folt okán egy itt meg nem nevezendő konzulenst kértem fel a ma kezdődő trilógia elkészítéséhez, aki szerint Madonna zenéjével és talán David Bowie-hoz mérhető megújulási készségével, mégiscsak a világörökség része.
Egyszer voltam annak közelében, hogy kimenjek egy Madonna koncertre, a felajánlott két belépőért azonban nem tudtam (sem nem akartam...) hazarohanni Szlovéniából.
Tisztában vagyok azzal, hogy sokan most elfordulnak a vincentblogtól e minisorozat hatására, de valahogy ez volt az elképzelés már a Hangfal rovat megindításakor is - ehhez képest még két hónap és beérjük a Magyar Hírlapot Facebook követőkben - de nyilván lesz olyan is, aki azért fog anyázni, mert pont a kedvenc számát hagytuk a diszkográfiát áttekintő húsvéti epizódjaink valamelyikéből.
Kezdjük az elején: 1982, megjelenik a
Madonna
című lemez, ahonnan az alábbi két számra eset a választásunk:
Hát nem tudom. Minimalista dizájn, talán kicsit sokat költöttek a fehér festékre, de ez az ugribugri kócoslány.... ki gondolta volna mi lesz belőle. Mindenesetre nem emlékszem rá, hogy a nyolcvanas évek tinilányai ilyen szerkóban járkáltak volna (biztos lemaradtam róluk).
Ugyanebből az albumból, a második szám felvételéig szemmel láthatóan nem érkezett meg a fodrász, de a nagy fehér díszletbe legalább vágtak egy ablakot. A két színpadtáncos viszont maradt.
1984: Like a virgin
2 évvel később jött el az idő, hogy Madonna berobbanjon a köztudatomba és ekkor már kocsányon ülő szemekkel néztem a klipjeit (és így utólag visszanézve: a zene is egész ismerős :-) )
Megjegyzés: A szám 1985-ben egészen biztosan aktualitását vesztette, ekkor házasodott össze Sean Pennel, akit az évtizedek egy feleségverő suttyóból az egyik legérettebb színész-rendezővé változtattak - de ez már egy másik sztori.
Ugyanebből az albumból bekerült mai válogatásunkba egy igen erős Marilyn Monroe utánérzés. Nekem bejött!
Megnéztem a többi számot a lemezről. Azok mind, amolyan kamera előtt összevissza ugrálunk típusú klipek.
1986-ot írunk és kijött a
True Blue
nevű album. Konzulensem javaslatára csak link erejéig illesztem be a Papa don't preach c. slágert és személyes kedvencemet, a teljesen jellegtelen Lőtávolban című film betétdalát, a Live to tell-t.
Ami viszont bekerül a posztba - szigorú szakmai felügyelet mellett - az a True Blue és sajnos kötelező tartalomként az Isla bonita. Ezek a számok szoktak volt bömbölni a gyáli KGST piacon megvásárolt Kasprzak típusú (bronzbarna) kazettás rádiósmagnóból. Hát.... erre mit mondjak?
Most pedig nézzük, amint Ciccione kisasszony angol-spanyol nyelvleckéket ad kombinéban:
Like a prayer
1989-ben leveti az ugribugri kislány-imidzset és egy meglehetősen macho a dizájnnal tér vissza, ipari környezetben.
Ugyanezen a lemezen Madonna csókoltassa a katolikus egyházat. Volt is nagy hóbelevanc belőle - jó kis publicitásnak bizonyult.
Ami engem illett, ez nem az az időszak volt amikor túl sok Madonnát hallgattam volna, de a sellőkkel enyelgő Cherishre valahonnan azért emlékszem.
Mára elég lesz ennyi?
A tizenkét lemezes diszkográfia első harmadával megvolnánk. A holnapi résszel már meglesz a kétharmad...
