Lánczi András 1986-ban kisöbű marxista filozófus volt, aki egy egyetemet sem végzett egykori rákosista ideológus, bizonyos Lukács József, embereként dolgozott az állampárt ideológiai lapjánál. Lukács korábban a vallás elleni totális háború híve volt, de a hetvenes évekre a békepapság és a kommunista vezetés közötti párbeszéd, a "pozitív ateizmus" képviselője lett. Lánczi pedig nagyívű filozófiai munkájában, mesterét és főnökét hosszasan idézve, tett hitet eme pozitív ateizmus mellett, ami, ezt tegyük hozzá, a baromarcú komócsinizmushoz képest előremutató volt.
Lánczi egyébként a metafizika teljes elvetését követelte Marxra hivatkozva, ami különösen mulatságossá teszi azt, hogy ma arról ír, hogy Orbán Viktor metafizikai mélységekbe vezeti a magyarságot. Lánczi mély egyetértéssel idézett egy másik Lukácsot, Georgij Oszipovics Lukácsot is.
Pár évvel később, az egykori közepes angol-történelem-filozófia középiskolai tanár, akire a pártállami filozófiai tanfelügyelő figyelt fel, már a konzervatív TGM-mel vitázik Leo Strausson (TGM legalább ma is konzervatív, vérkonzervatív, és azért marxista konzervatív, mert nincs több marxista konzervatív, tehát ha egy van, akkor az legyen ő). Elolvasgatta Leo Strauss-t, írt belőle egy kandidátusit (vajon ki lehetett a témavezetője Leo Straussból) buzgón idézte Asbóth Jánost (akiről szintén 1989-ben hallott először).
Lukács József 1987-ben halt meg, akadémikusként, és mára, szerencsére, teljesen elfelejtették. Lánczi viszont rezsimideológus lett, azzal a Füredi Ferenccel együtt, aki még a kilencvenes évek elején is a Brit Forradalmi Kommunista Párt vezetője, Milosevics és az Ír Köztársasági Hadsereg büszke támogatója volt.
Kis János, aki az Orbán-rendszer ideális ellensége, hiszen akkor, amikor Lánczi kommunista csicska volt, Kis Orbánt védelmezte a rendőri pofonoktól (és gondolom vice versa, ne felejtsük el, Orbán ugyan kommunista családból származott, akárcsak Kis, de úgy 83-tól kezdve, a kevés valódi antikommunista közé tartozott, és bizony Oxfordban ő egy elkötelezett, és intelligensnek tűnő liberálisként utazott ki arra a pár hónapra).
Kis János szegény, aki kilépett az SZDSZ-ből D-209 miniszterelnök úr miatt a szimbóluma lett mindennek, amiért a liberalizmust gyűlölni kell rezsimpárti körökben. Igen, nem tollas a hátam, azért is. Kis nem volt pozőr, csak doktríner a végtelenségig, tisztességes ember, akitől a Sors elvette a lehetőségét annak, hogy kiemelkedő filozófus lehessen. Lánczi meg sem próbálta, képességei alapján maximum tanfelügyelő lehetett volna.
Kis Jánost harmincéves korában rúgták ki mindenhonnan, Lánczi harmincévesen lett a rendszer kegyeltje (valójában nagyon alacsony szinten, a felfoghatatlanul tehetségtelen Békés és Szilvay ma a pecking orderben sokkal előrébb van, mint Lánczi akkor volt), mégis Kis a Lukács-óvodista (egykori barátja, Orbán tanácsadója, Bence György már konzervatívként van emlegetve), Lánczi pedig nem Lukács-csicska, hanem a Konzervatív Beáltvány szerzője, ideológiai fárosz.
Nagyjából minden hazugságra épül Magyarországon, még a hazugságok tagadása is képes néha hazugságra épülni, nincs semmiféle hagyományunk, sem liberális, sem konzervatív, sem keleti, sem nyugati. Az Orbán Viktorhoz való pillanatnyi viszony határoz meg mindent. Intellektuális értelemben akár fel is emelhet egy középszerű figurát párezer lájk, amit egy Orbán-ellenes posztért kap. Ami persze nem versenyezhet azzal a havi három-öt millió forinttal, amit más középszerű figurák egy Orbán-melletti életért kapnak.
Innen szép nyerni. De innen nem lehet nyerni.
(Itt lehet kommentelni)
