1965. február 18-án a cambridge-i diákszövetség klubjában rendezték meg James Baldwin fekete amerikai novellista és Willliam F. Buckley Jr. konzervatív publicista vitáját. Baldwin az amerikai fekete irodalom egyik legjelentősebb alakja (róla itt írtam), Buckley (róla itt) pedig az amerikai konzervatív forradalom egyik vezető személyisége volt, a vita azt volt hivatott eldönteni, hogy "Az amerikai Álom vajon a feketék kárára valósult meg vagy nem"
A vitáról készült felvételt mindenkinek ajánlom.
Ő Baldwin,
Ő pedig Buckley,
You got the picture.... Buckley azt a Barry Goldwatert támogatta lelkeseb a hatvannégyes elnökválasztáson, aki elutasította a polgárjogi törvények kiterjesztését. Akkor Buckley még nem fogadta el a szegregáció felszámolását, bár már nem olyan hévvel tiltakozott ellene, mint az ötvenes években tette. Nem volt a szó legdurvább értelmében rasszista (1965-ről beszélek, később már semmilyen értelemben sem volt az, az emberek akkor sokat változtak), de ő volt az archetipikus WASP (white anglo-saxon protestant, annyira az volt, hogy még katolikus is volt hozzá), aki hamarabb volt reaganista, mint Reagan, aki Russell Kirkkel kéz a kézben, huszadik századi Edmund Burke-ként teremtette meg azt, amit ma amerikai konzervativizmusnak neveznek.
James Baldwint egyszerűen csak hallgassa meg a kedves Olvasó. A harlemi szegény család fia, akkor már Franciaországban élt, tökéletesen beszélt franciául, népszerű európai íróvá vált, amúgy meleg is volt és a melegjogokért is kiállt (Buckley képtelen volt elviselni a melegeket, egy másik híres vitában majdnem nekiment Gore Vidalnak, aki emlékezetes módon azt mondta róla, he is like Hitler without the charm, ami persze nem volt fair, Buckley igazi kultúrember volt, kiváló humorérzékkel és azért képes volt a nagyvonalúságra) úgy beszélt, mintha színpadon lenne, olyan angolsággal, ami teljesen inadekvátnak tűnik. Buckley tett is erre egy ironikus megjegyzést, ami tekintve azt, hogy ő affektált brit akcentussal beszélt, meglehetősen vicces volt . Baldwint állva tapsolta meg a közönség, óriási fölénnyel nyerte a vitát.
Nem engedtem ezeknek egy centit sem, emelt fővel mentem ki a teremből - mondta később a fiatal Gerry Willisnek Buckley (állítólag a beszéde Garry Willis egy kéziratára lett alapozva), aki valószínűleg nem is fogta fel rögtön, hogy mi történt, hogy őt James Baldwin gyakorlatilag megsemmisítette ebben a vitában. A történelem Baldwin oldalán volt, és Buckley képtelen volt felfogni, hogy a legalsóbb osztályból származó fekete ember képes ilyen intellektuális és retorikai teljesítményre.
Másfelől, a vitát nem nyerte meg senki, ez csak elkényeztetett, bár szociálisan szemlátomást érzékeny gazdag angol úrifiúk és pár úrilány játéka volt, ahol Buckley valójában a partnere volt Baldwinnek, együtt teremtették meg ezt a történetet. Ami egy szép történet és mindannyiunk története, mindannyiunké, akiknek a kultúrájához James Baldwin és William F. Buckley Jr. is hozzátartozik, és akik egy olyan világban akarnak élni, ahol a baldwinok és a buckley-k szembenézhetnek egymással az európai civilizáció legjobb egyetemein, amely európai civilizációra akkor is büszkék tudunk lenni, ha közben nem könnyezzük meg bizonyos köztéri szobrok szelíd és teljesen törvényes áthelyezését múzeumok hűvösébe.
