A Vincent-blog elköltözött

Ez nektek vicces?

nem felejtünk.jpg

 

 


 

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 



 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) longtail (10) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

A magyar konzervatívok esete Russell Kirk-kel

2018.09.22. 20:02 | jotunder | 68 komment

 

   1.   Szilvay Gergely magyarázta el a Russell Kirk-öt. Az orbanofil ifjúkonzervek szívesen magyarázzák el a Russell Kirk-öt. Ami, valljuk meg, nem sokkal viccesebb annál, mint amikor Dessewffy Tibor magyarázta el a Bourdieu-t. Nem hiszek a liberális kultúrfölényben. Sem. Amikor a rendszerváltás után a liberálisok elmagyarázták a magyar népnek, hogy merre van az arra, hogyan kell helyesen gondolkodni a dolgokról, miért nem szabad azt mondani, hogy A és miért kell azt mondani, hogy B, az nem különbözött lényegesen attól, amikor Prof. Dr. Lánczi András magyarázza el, hogy miért nem szabad azt mondani, hogy B és miért kell azt mondani, hogy A.  Magyarországon mindig az lesz az orosztanár, aki az aktuális bejövetel után először tanulja meg a cirillbetűket.

   2.  Russell Kirk-kel az uszoda után találkoztam. A könyvtár az uszoda és a kollégium között volt, abban a közép-nyugati kisvárosban, ahová hetekkel a rendszerváltás lepapírozása előtt mentem ki, tele nagy tervekkel,  akár egy bizonyos másik fiatalember, aki az oxfordi Pembroke College-ba ment ki szinte pontosan ugyanakkor. Természetesen fogalmam sem volt arról, hogy mi az a konzervativizmus, amiről az egyik srác a kollégiumban könyvet akart írni. Ő mondta, hogy a Kirk az alap. Engem meg borzasztóan idegesített, hogy fogalmam sincs az "alap"-ról. A rendszerváltásból teljesen kimaradtam, nem láttam a Kacsameséket, de lehet, hogy hamarabb tanultam meg a konzervatív cirillbetűket, mint Lánczi elvtárs a Világosság szerkesztőjeként.

  3.  Russell Kirk volt tehát az alap. Ebben van némi igazság. Amerikában ő definiálta a konzervativizmust, ő magyarázta el, hogy az egy beállítódás, nem ideológia (ezt egy rendes konzerv műmájer naponta kétszer mondja el, miközben kezét pontosan úgy tartja, mintha egy Chesterton kötetet lapozgatna). Amit már kevesebben tudnak az az, hogy Russell Kirk az amerikai Szilvay volt. A híres mű, a "Conservative Mind" a doktori disszertációja volt, amit pontosan annyi idős korában adott ki, mint amennyi idős ma Szilvay. Némi túlzással, Kirk találta ki az Edmund Burke-öt, akiről azt kell tudni, hogy szemben a szállóigegyűjteményekkel soha az életben nem mondott olyat, hogy a gonosz győzelméhez elegendő a jóemberek tétlensége. Szinte pontosan ugyanúgy nem mondta, mintahogyan a Széchenyi nem mondta azt, hogy minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ezek a nagyemberek szinte mindent pontosan ugyanúgy nemmondanak.

  4.  Burke-öt talán valóban Kirk nevezte ki a konzervativizmus megalapítójának. Ő egy ír származású brit parlamenti képviselő volt. Whig, ami azért történelmi kontextusban inkább szabadelvű, mint más. Érdekes, attól nem mennek a falnak, hogy szabadelvű, pedig az pontosan azt jelenti, hogy liberális. Mit jelent a liberális tádzsikul? Burke a saját korában egy ritka toleráns embernek számított, még talán progresszívnek is, de írt egy könyvet a Nagy Francia Forradalomról, amit némiképp ellenzett (mindez évekkel a robespierre-i terror, Lajos király lefejezése és Vendeé előtt történt, és ha jól emlékszem Mirabeau szíves invitációjára adott válasz volt). Kirk elég vegyes társaságot talált ki magának konzervatívként, köztük azt a John Calhoun-t, aki szerintem még a Milo Yiannopoulosnak is sok lenne egy kicsit.

 5.  Kirk röviddel a könyve megírása után csatlakozott a National Review-hoz, ami tulajdonképpen maga volt az amerikai Mandiner. Apró különbség, hogy nem egy Tombor nevű habonyárpi tartotta fent, hanem Bill Buckley, akinek kőgazdag volt az apukája, és hát az apósa talán még a kőnél is valamivel gazdagabb volt. A National Review lelkesen támogatta McCarthyt (aki akkor már régen nem volt McCarthy és kisvártatva, nem tudom írtam-e már le a Vincenten azt, hogy kisvártatva, alkoholizmusa következtében elhalálozott) és lelkesen ellenezte a szegregáció felszámolását. Igen, ez azt jelentette, hogy bár a republikánusokat támogatták, de élesen támadták a republikánus Eisenhower elnököt, aki Warren főbíró kinevezésével elintézte a Brown kontra Board of Educationt. Amúgy Leo Strauss is megszállottan támadta az anti-szegregációs politikát, természetjogi okokból, ami azért talán nem egészen a legjobb fényt veti a természetjogra legalábbis nagy általánosságban.

 6. Szóval a National Review volt a Mandiner. De Buckley, nem Piliscsabán végzett, hanem a Yale-en és nem a Matthias Corvinus janicsárképzőben kezdte karrierjét, hanem a CIA-nál. Nem Kirk (ő külön három kisujjat növesztett, hogy azokat is el tudja tartani, elítélte a televíziót és gépjárművezetést, bár állítólag Ayn Rand a cha-cha-chát ítélte el)  volt az amerikai Mandiner békésmártonja, főfilosza, hanem Harry Jaffa, aki viszont nem Tőkéczki tanítványa volt, hanem direkte a Leo Straussé.

7.  Kirk nem érdekből találta ki a konzervativizmust, és nem gazsulált a hatalomnak. Barry Goldwater perecelése, majd a neokonzervativizmus megjelenése után inkább csak egy dohogó öreg bácsi maradt, aki egyébként politikailag nem egészen korrekt módon észrevételezte egyes neokonok orrgörbületét. Kurvaélet, mennyit kell még írnom, hogy átmenjen az a kibaszott messzidzs (jegyzet saját magamnak).

8. Kirk egy valódi világban élt, Malcolm X. és King tiszteletes, a tonkini incidens és az Eper és Vér valódi világában. A National Review évtizedes keresztesháborúját nem olyan szíriai óvodások ellen vívta, akik mégcsak nem is léteztek. Ezekben az emberekben volt kakaó. Működtek Eisenhower, Nixon és Ronald Reagan nélkül is. Faszságokat beszéltek, mondom most én (akkor ott a könyvtárban, nem feltétlenül mondtam), de volt bennük kakaó. Szegény Szilvayban és a kevésbé szegény Prof. Dr. Lánczi Andrásban pedig még laktózmentes tej sincs. Lehetne. Csak nincs. A NER-nek nem azért nincs kultúrája, mert konzervatív, hanem azért mert nem az.  Lehet, hogy egyszer jön egy műmájer konzervatív ifjonc, aki még ezeknél is többször fogja idézni John Randolph of Roanoke-t és Alasdair MacIntyre-t (na róla is okított Szilvay, MacIntyre-t egy kaliforniai szállodaszobában, rohadtul nagy kaliforniai szállodaszobában próbáltam elolvasni,  After Virtue, ahogy kell, egy árva kanyi hangot nem értettem belőle, és azért a műmájerségnek is van egy határa, inkább elmentem moziba), de... nem lesz olyan szomorúan tehetségtelen mint ezek.

Akkor majd történni fog valami. Most nem történik semmi.

süti beállítások módosítása