Az a hipotézisem, hogy Bodolai László valójában meg akarta menteni az Indexet Orbánéktól. Ő nem Orbánék embere, hanem beszorult Orbán kutyái és a szerkesztőség közé. Azokból az információmorzsákból, amit össze tudtam szedegetni, és ami hihetetlenül távol van bármiféle teljes tudástól, nem az jön le, hogy Bodolai lepaktált a rezsimmel. Ez az ember egyszerűen nem úgy néz ki, mint aki lepaktált a rezsimmel. Minden arra mutat, hogy még Szombathy és Sztankóczy sem akart lepaktálni a rezsimmel ( a rezsim azonnal rájuk is uszította a leggyilkosabb megadjáit).
Az Indexre számos ellenzéki azért neheztelt, mert Orbán-ellenes propagandalap sem akartak lenni (ahogy a Vincent sem akar az lenni, és nem is lesz az, ha Orbán és Terrormari a feje tetejére áll, akkor sem), hanem független, populáris, de azért elég okos újságot akartak csinálni egy kvázi-diktatúrában. Ha indexesen akarunk viszonyulni ehhez az egészhez, akkor az igazságot kell kiderítenünk, és nem komfortérzést okozni magunknak, arra ott van egy csomó kiváló sör, Sören Kierkegaard a Victoriagade 8-ból, remélhetőleg határozottan helyesli ezt a hozzáállást.
Az egy nyilvánvaló igazság számomra, hogy Orbánék tönkre akarták tenni az Indexet, de legalábbis a lehető legszorosabb pórázon akarták tartani, mielőtt végleg tönkre nem teszik. Orbánnak, Schmidtmarinak, mindenkinek, aki ezt az ocsmány, hazaáruló rezsimet fenntartja, élet és halál kérdése lehet adott ponton, hogy mit tudunk meg mi magyarkák, és mit nem.
Az viszont egyáltalán nem nyilvánvaló igazság, hogy 2020. júliusában tervezték tönkretenni az Indexet. Mintha aktív és proaktív lépések keveredtek volna itt össze, és nem én leszek az, aki az amatőrizmus Lionel Messijeként majd szétszálazom (vagy inkább mégis vonatkozásában?) a történetet.
A hipotézisem szerint Bodolaiék leépítéseket akartak az Indexnél és nem irányváltást. Persze ennek volt köze Orbánékhoz, de Bodolai úgy gondolta, hogy ha ezt tisztességesen le tudják vezérelni, akkor az Index megmenthető. Egyszerűen nem számolt azzal, hogy az indexesek ennyire elszántak, ennyire szolidárisak lesznek. Bodolai szerintem egyáltalán nem akart ártani senkinek. Legalábbis, ma július huszonötödikén a késő délelőtti órákban így érzem. Nem tudom, érzem.
Az Index sokkal kisebb cég, mint amilyennek gondoltam, párszázmillióból megmenthető, egy komolyabb és aránylag tisztességes hátsó szándékokkal rendelkező befektető ezt a lapot fenn tudná tartani, és határesetként még azt is el tudom képzelni, hogy közösségi alapon is fenntartható, bár ez a léc kissé rezegni látszik. Kicsit normálisabb országban ez egy nagyon jól jövedelmező újság lenne, de Nyugat-Tádzsikisztánt kevesen gondolják kicsit is normális országnak. Nagyon normális országban persze a hitelesség a default value, ott sincs feltétlenül közös narratíva, egyetleg közös, mindenki által érzékelhető valóság, de a nagyon-nagyon normális országokban még az is elképzelhető. Az a veszély nem fenyeget, hogy Magyarország valaha nagyon-nagyon normális ország lehet, én most a kicsit kevésbé undorítóval is kiegyeznék.
Még abban sem vagyok biztos, hogy az Index, lényegében jelenlegi formájában egy hétvége alatt, legalább ideiglenesen, ne lenne megmenthető. Semmiben sem vagyok biztos.
