Kedves János,
Tudom, hogy elég szomorú dolog ülni a egy vidéki kúriában a Nemzeti Rágógumi Program első alelnökeként, amikor az emberedet Márki-Zay szecskává verte Beaverfieldmarketplace-en. Nézed a szarvasaidat, gnúidat, azt a pár orrszarvút, ami megmaradt, és arra gondolsz, hogy te, aki megmutattad, hogy Bécs mennyivel lepuszultabb hely, mint Pornóapáti, te, aki az összes felcsúti felmenőkkel rendelkező fideszesnek trafikot adtál, sínylődsz itten a kastélyaidban. Itt a fehér faj megmaradásáról van szó, mondtad ki bátran azzal a videóval, amikor kiderítetted, hogy Ausztriában nemfehérek simán sétálhatnak az utcán, rendőri kiséret nélkül. És te, aki olyan fehér vagy, és oly faj, mint Alfred Rosenberg röviddel nyaki traumája előtt, már táskát sem hordozhatsz a székesfővárosban, miközben Rogán Tóni éppen lecseréli a Cilijét, vagy fordítva.
Gondoltad, üzensz a magyarságnak vitéz Nagybányai Horthy Miklósról, biztos megtalálod ezen a képen. Tudom, sok demokrataarcú szépember van rajta, de szerintem megoldod, te János.
Azt találtad mondani, hogy ő egy igaz magyar hazafi volt. És tényleg, értékes döntetlent ért el a Don-kanyarnál, és oly bátran nevezte ki Szálasit nagyjából mindennek, aminek csak lehet, hogy megérdemli, hogy egy olyan mocskos utolsó szarházi, mint Te, remélem nem haragszol meg a közvetlenségemért, vigyen neki pár szál rododendront a birtokról. És valóban The Highest Warlord volt, mint valami vicces karakter, akit kupán nyomott a Chubakka.
Nem vitatkozni akarok veled János, és hidd el, pofán sem akarlak vágni, legalábbis jogi képviselőnk szerint, csak van itt egy kis probléma. A Kormányzó úr őfőméltósága éppen a teáját itta a Kormányzóné asszonnyal, és arra gondolt, hogy mennyire humánusak voltak a kis barátai Orgoványnál, amikor váratlanul eltűnt a dédmamám. Ő egy magyar állampolgár volt, és a Kormányzó úrnak meg pont a Magyar Királyság nevű államalakulat kormányzójának tetszett lenni, amikor is a dédmamámat a Kormányzó úr magyar hivatalnokai meghívták magukhoz, a Kormányzó úr tudtával és beleegyezésével, aztán azóta sem látta senki. János, segítsé' má'.
Azt hiszed, hogy örökké fog tartani, hogy örökké fogsz nyafizni azon, hogy ebben a hónapban is csak rongyos tízmillió érkezett az unokahúgod, kertészed, filozófiatanárod bankszámlájára megérdemelt tiszteletdíjként, hogy aztán abból jusson is, maradjon is. És lehet, hogy igazad lesz.
De közel sem biztos. És akkor tudod, te el fogsz ebből az országból húzni, mint a birtokról az emu meg a kazuár, pár milliónyi euróval a Szigetekre, mert a Szigetek nem ad ki a Demokratikus Forradalmi Megmentés Juntájának. Iszod azt a szar Mai-Tait, kúrogatod a nem is egészen fehér szobaleányaid, és akkor valaki bekopog az ajtón. És meg fogja kérdezni, hogy hol van a dédmamája. Bad karma, very bad karma.
