Kövér László, házelnök és gyakorló gumidominó ma a Keresztény Értelmiséginyaloncok Kurultáján idézte Németh Lászlót.
"aki a magyarság újkori történetét megírja, arra kell felelnie, hogyan süllyedt bennszülötté ez a nagy középkori nemzet tulajdon országában".
Mielőtt belefognék... Most szépen felteszem a félbolond Kövérről szóló posztot a Péterfy Boriról szóló poszt fölé, mely posztot végre szerettem írni, ezt a posztot meg utálom írni. Ahhoz van közöm, ehhez nincs. Az az életről szól, ez a pusztulásról. Sajnos majd írnom kell a kövérlászlóizmus ex-szkinhed sutyerák ideológusáról, Békés testvérről is, aki Jordan Petersont mocskolja éppen, mert már ő sem elég vonalas. Békés a legalja ennek az országnak, az a legalja, ami újra és újra elpusztít mindent, ami szerethető és becsülhető a hazámban, és mégis írni fogok róla, mert kötelességem. Hányok az egésztől.
Kövér Németh László ún. második szárszói beszédéből idéz, ami egy teljesen zagyva hülyeség, egy a fajelmélettől megkattant, de azért a nyilaskeresztes mocsoktól beijedő narodnyik írótól, akinek, ezt mindig hozzá kell tenni rituálisan, voltak érdemei, de a hülyeség, pláne a veszedelmes hülyeség az mindig csak hülyeség marad.
Idézetek következnek a bennszülöttes süllyedéses kergülésből, amit Kövér László a rezsim kicsi szolgáinak tanított.
" Ellenfeleink, gyarmatosítóink voltak közelebb mindig az európai történet kohójához? Vagy faji fegyelmezetlenségünk, a romló bennszülötterkölcs bosszulta meg magát a döntő órákban?"
"Míg a magyarság elhúzódik, dacoskodik és kivándorol: ő szerzi meg az iparosítás előjogát, néhány maharadzsa égisze alatt ő kormányozza az új hivatalnokállamot, ő csinál kultúrát s tudományt neki, s ő vezeti az országot az új világháborús sokk felé. A magyarság bennszülött jellege ebben a korszakban már nyilvánvaló: műveltség, hatalom, gazdagság mind ellene van."
" A `Magyarság és Európa`-féle műveket olvasva önök is elgondolkozhatnak: hol lennénk most, ha a magyar politika a dunai összetartozás és a szövetkezeti szocializmus eszméin indul el, s hová jutottunk így."
" A nemzeti ellenállás napilapjait csak az ő pénzükön lehetett megszervezni. Volt legitimisták, fajvédők, klerikálisok szorultak át az ő fennhatóságuk alá. S most itt van egy béke, amelynek ők lesznek a súgói, s ők lehetnek a kinevezett megváltói is. A zsidókérdésben én sohasem általánosítottam, kritikáim és írásaim ezt eléggé bizonyítják. Az azonban egészen természetes, hogy az önkritikátlan, bosszúszomjas zsidóságnak a szemérmes kultúratisztelővel szemben ebben a négy-öt évben rendkívül meg kellett erősödnie."
" Mindnyájan egyetértünk abban, hogy a kispolgárság fölött levő nem munkás osztályok megszüntethetők és meg is szüntetendők. A nagy és középbirtokok felosztásán, a nagyüzemek nacionalizálásán mi, írófélék sohasem vitatkoztunk egymással. Más azonban egy osztály likvidálása, s más a beléje tartozó embereké. Én igazat adok azoknak, akik egy-két napot töltve olyan helyen, mint Balatonföldvár, azt mondják: ezek az emberek jobb lenne, ha nem volnának. A munkára fogáson kívül azonban semmiféle emberi módunk nincs rá, hogy ne legyenek.
.
