Erről a levélről szól a poszt.
Az aláírók között húsz ERC győztes van, és, ami számomra talán még fontosabb, három olyan kutató, aki írt már közös cikket Vincent-bloggerrel. Én tudom, hogy kik ezek az emberek, mit érnek, mit jelent az ERC-grant, mit jelent a Lendület, az átlagmagyarnak fogalma sincs róla, és nem is lesz.
Ők ma ennek az országnak a legjobb tudományos kutatói közé tartoznak. Tipikusan negyven körüliek, de van közöttük pár ötven feletti is. Nem "fiatal kutatók", hanem olyan aránylag fiatal (mihez képest) emberek, akik ma ezt az országot a vállukon viszik, tudományos értelemben. Egy részük nyugati elitegyetemekről jött haza, és oda is fognak visszamenni ha kiszervezik alóluk a kutatóintézeti rendszert. Az aláírók között van, aki már nincs az országban.
Kit érdekel ez? Amikor von Neumann elment, érdekelt az valakit? Ez az ország módszeresen üldözte el a tehetségeit, kifejezetten tehetségelüldözésben volt a legjobb. És ez az utolsó lehetősége, hogy tehetségeket üldözzön el, mert a következő garnitúra már tizennyolc évesen fog lelépni Oxbridge-be one way tickettel.
Magyarország aranykorából, ha egyáltalán létezett aranykora Magyarországnak, ez maradt. A magyar per capita GDP-ben nincs benne a Fazekas, a Berzsenyi, a Radnóti lehetősége, ennek nem kellene így lennie, de évente mégis elszabadul pártucat gyerek a Gauss-görbe jobbszéléről. Szlovákiában ez már nincs így. Romániából gyakorlatilag kivétel nélkül, már a érettségi után lelépnek a szupertehetségek.
Évente X magyar, ahol az X nem lehet nagyon messze a száztól, nyugati elitegyetemeken szerez doktori fokozatot, és közülük Y hazajön. Az X valószínűleg nem fog jelentősen csökkenni, de az Y akár le is nullázódhat. Akkor ezek az izék lesznek mindenütt, akiknek ma reggel nem vagyok hajlandó leírni a nevét. Kérem, olvassák el a levelet, tegyenek meg annyit a magyar tudományért, hogy meghallgatják őket. Ennyit megérdemelnek.
