Akkor kezdtem el flörtölni a konzervativizmussal, amikor Megadja Gábor még pelenkát hordott. Évekkel ezek után lett szkinhed Békés Márton. Jóval később írt dadaista verseket a "zsidó kurvái" "szétbaszott seggéről " L.Simon és anális élményeiről Orbán János Dénes (Külvárosi kéj, nem is rossz vers), ez még azelőtt volt, hogy a FIDESZ kivonult a Trianon-megemlékezésről illetve Orbán Jézus Krisztus nevében kért tapsot a kereszténydemokratáknak. Egy amerikai egyetemi könyvtárban üldögéltem vagy inkább feküdtem a padlón olvasgatva, már írtam róla párszor, szerettem azt a könyvtárat.
Azért nem lettem konzervatív, mert rájöttem, hogy reménytelen. A valódi értelmiségi kultúrkonzervativizmushoz bölcsésznek kell lenni, és nem csak bölcsésznek, hanem damn fuckin' good bölcsésznek, aki úgy építi ki magát belül, mint egy body-builder kívül, akinek a három idegen nyelv tökéletes birtoklása csak belépő, aki kiolvasta azt a könyvtárat, amelyikbe én be sem akarok lépni, a konzervatív értelmiségi léthez olyan intellektuális elszántság kell, amelynek én a morzsáját sem érzem magamban.
TGM dönthetett arról, hogy nem lesz konzervatív, én nem, és ezt teljes mértékben rendben van. Liberális vagy baloldali azért nem lettem, mert azok a dolgok engem egyáltalán nem érdekelnek.
Nézem a Tranzit nevű konzervatív térfoglaló piknikről szóló összefoglalót. Oda nem a Magyar Idők elmebetegeit hívták meg, az orbánista konzervek szeretnek úgy tenni, mintha semmi közük nem lenne a radikális fasiszta elvtársaikhoz.
Nem gondolom, hogy Békés Márton még mindig fasiszta, valószínűleg már tíz éve sem volt az. A Kommentárt elfoglaló Karácsony-Dezső-Lánczi duó :) sem fasiszta. Egyszerű karrieristák, akik a kelet-európai szellemi nyomort képviselik és termelik újjá. Már meg is találták magukat fiatalabb kiadásban. Vidnyánszky Attila az egyetlen "valaki " a társaságban, akinek a hiperliberális (utálták azt a darabot, nagyon utálták, én nem, Line Knutzon :Közeleg az idő) rendezését még volt szerencsém látni a régi Új Színházban, ő nem konzervatív értelmiségi, hanem egy sértett ember, aki már nem is emlékszik arra, hogy miért is akar bosszút állni.
A magyar "konzervatív" értelmiség Kádár János köpönyegéből bújt ki, mert más köpönyeg ebben az országban nem nagyon volt. Nem magukat építették fel, hanem a karrierjüket. Természetes módon nem azok lettek a rezsimet képviselő értelmiségiek, akik valós teljesítményük alapján kerültek az elitbe, hanem akikbe Orbán egy kicsit bele tudta képzelni saját magát. Egy kicsi rozsnak hullani kell a száj széléről. És fordítva, ehhez a végtelenül szomorú tehetségtelenséghez szükség van egy Orbánra, aki legalább nyert már valamit az életében.
Magyar konzervatív értelmiség majd akkor lesz, ha valaki felmegy a hegyre.
Lehet, hogy az a magyar konzervatív az amerikai demokratákra vagy Macronra fog szavazni, egy biztos, nem a szavazatáról fogják ismerni, hanem valami könyvről. Lehet, hogy szembe fog jönni velem a campuson, éppen megtartotta az óráját, kicsit panaszkodik, hogy nem olvasnak eleget a diákok, kerüljük az otthoni témákat, bár fene se tudja, lehet, hogy nem, egy biztos, lesz abban az emberben valami könnyed magabiztosság, ami ezekből a szánalmas senkikből annyira hiányzik, és ami nélkül ennek az egésznek semmi értelme.
