( Ennek a posztnak volt egy kissé kevésbe visszafogottabb verziója, amit végül nem élesítettem.)
Tőkéczki Széchenyi-díjas történész volt - írják a nekrológok. Mindenki tudta, hogy alig volt történész, antiliberális ideológus volt, marxistaként és antimarxistaként egyaránt. "Művei" nagy többsége egyszerű harci publicisztika.
Antiliberális ideológusként azonban sokkal fontosabb volt, mint Lánczi, Schmidt, MAK és a többi középszerű senki. A mai magyar uralkodó antiliberalizmust Tőkéczki László találta ki.
Ez a magyar antiliberalizmus nem Scruton tight upper lipjének antiliberalizmusa, pontosan annyi van belőle a dédszüleimre csapódó vagonajtók csattanásából amennyi belefér, márpedig Magyarországon elég sok fér bele. Pont az nem fért bele, amit a ciklonbéről kornyikáló idióta és barátai produkáltak, a klasszikus böllérbicskás Zagyvagyula-féle jobbikos társaság, akik iránt ma nekem állítólag türelemmel kellene viseltetnem, és hát nem megy. Tőkéczki a kádárista konzervativizmusra építette az antiliberalizmusát, szoftfasiszta ideológiai folyóiratot csinált a Valóságból, és szemben a Lánczi-félékkel, jelentős méretű köpönyeggel rendelkezett.
A kisebbségi komplexustól szenvedő, hihetetlenül tehetségtelen ifjúkonzervatívoknak szükségük volt egy ilyen focizós-borozós keményvonalas apafigurára, aki a vállukra tette a kezét és elmondta nekik, hogy az a hatalmas űr a fejükben valamiféle érték. Lényegében az egész magyar rezsimjobboldal Tőkéczki köpönyegéből bújt ki, ami persze meg is látszik a magyar rezsimjobboldalon. Tőkéczki járta a vidéket és folyamatosan előadásokat tartott, mítoszt épített, és a mítoszok lassan megjelentek a köztereken.
Tőkéczki jelentős szerepet vállalt a magyar szellemi élet leépítésében, ami az uralkodó rezsim nézőpontjából természetesen szellemi önépítésnek látszott.
Mindazonáltal a lényeg az, hogy kialakult egy elpusztíthatatlan uralkodó nézőpont, ami egy generáció életét fogja meghatározni. Tőkéczki köpönyegének hosszú árnyékából ez az ország sokáig nem fog kilépni.
