Szőnyi Szilárddal kezdődött a történet, aki a Pintér Béla-féle Bajnok előadás miatt kapta fel a vizet. Hogy miért nem ír Pintér Béla drámát egy színházigazgató "szaftos magánéletéről".
Pintér Béla pedig nem írt drámát senkinek a magánéletéről, a sajátjáról is csak alig, az Ascher Tamás Háromszéken a közéletünkről szól és nem magánéletekről, akkor is ha esetleg Kerti Borbála kissé rímel az Udvaros Dorottyára vagy, mondjuk a Máté Gábor és a Bezerédi Zoltán neve valamennyire emlékeztet Máté Gáboréra és Bezerédi Zoltánéra,
Szőnyinek tetszett a darab, mert volt benne abortusz, meg halál, pedig nem volt benne. Sem abortusz, sem halál nincs a darabban, csak úgy csinálnak, mintha lenne benne, hadd legyen a Szőnyi úrnak egy jó napja.
Az Ascher Tamás Háromszéken talán mégis csak egy tragédia, amit persze az első perctől az utolsóig röhögtem végig, és ezúton köszönöm meg egyik kedvenc színésznőmnek, hogy a hátam mögött időnként gurgulázva nevetett, mert így legalább nem éreztem magam annyira kínosan. Borzasztóan vicces az egész, Keresztes Tamás teljesen megengedhetetlenül zseniális Ascher Tamásként, és úgy általában. Ennek ellenére a darab tragédia, számomra legalábbis az, de nem a komolyan egy percig nem vehető álszörnyűségek miatt. A klasszikus görög parti lejátszása szerint azonban mégis tragédia, hiszen ott van a tragikus hős, aki főleg nem a Máté Gábor, hanem mi, és hát elbukunk, csúszunk egy kicsit a nózinkon, mint valami Oresztész.
A Vincentnek annyi köze van Kaposvárhoz, hogy az Elek Ferenc-Thúróczy Szabolcs páros által eljátszott egyik színigazgató lánya írt ide vagy tíz kiváló posztot. Sohasem voltam Kaposváron. Csak tudom, hogy 1981-ben ( tehát tízenpárévvel azelőtt, hogy valamikor Kádár János és Orbán Viktor között biztonságos félúton, a fiktív Ascher Tamásék elutaztak a post-Ceausescu korszakbeli Erdélybe), eljátszottak ott egy színdarabot. A Marat halálát.
A rendező, Ács János, nem szerepel Pintér Béla darabjában. Két éve halt meg. Alkoholista volt, gondolom azért halt meg fiatalon, mindenki óriásnak tartotta, de hát nem szerepelhetett a darabban, mert egyszerűen nem lett belőle Ascher Tamás, nem rendezte Cate Blanchett-et Ausztráliában, egy idő után főleg középszerű dolgokat csinált, aztán meghalt.
1981-ben a Máté Gábor huszonhat éves volt és ott állt egy utcakővel a kezében a színpadon, háttérben, a Corvin-közzel. Ja, Corvin-közzel, csak az elvtársak egy ideig nem vették észre. A darabot átdolgozó Eörsi Istvánt is csak 1982-ben rúgatták ki Kaposvárról, pedig fel is akaszthatták volna. Szó szerint, mint barátját Angyal Istvánt.
Megvan? Kádár János személyesen baszarintotta le a teljes Somogy-megyei MSZMP bizottságot, hogy nem tudják megmutatni ezeknek az ellenzékieskedő zsidóforma izéknek, hol lakik a marxista-leninista úristen. Nem Szőnyi Szilárd vagy Schmidt Mária, hanem a Kádár János. Mert akkor a színház még ilyen sokat jelentett. Pedig nem ők mutatták be a Marat halálát, hanem még Marton Endre 1966-ban, Sinkovits Imrével és Kálmán Györggyel. Lázár Kati mindkét előadásban játszott, az elsőben még színinövendékként. Botrány az 1981-ben lett belőle, de annyira megnyerték a belgrádi színházi találkozó összes lehetséges fődíját, hogy nem lehetett kapásból kicsinálni az egész bagázst. Akkor 56-ról volt szó, és nem arról, hogy esetleg egy korrupt fideszista fütyi feleségének viszonya van egy sportolónővel.
Kicsit mások a dimenziók.
Mi vagyunk a hős, aki elbukott. 1981-ben teljesen reménytelen volt a helyzet, Kaposváron a III. Richárdban VII. Henrik király Wojciech Jaruzelski tábornokként veszi át a hatalmat, és a rezsim még a fekete napszemüveget is rá bírta látni, pedig nem volt rajta. Reménytelen volt a helyzet, de volt Ascher, Zsámbéki, Babarczy, Jordán, Lukáts, Pogány Judit, Bezerédi, és az emberek, akik tisztában voltak vele, hogy még vagy évszázadig egy szovjet gyarmaton fognak élni, egy kicsit, egy nagyon kicsit, kollektíve picsán tudták rúgni a Németh Károlyt, a Koszigint meg a Todor Zsivkovot. Nem nagyon, de azért egy kicsit. És lementek Kaposvárra, faszommegyébe, Pestről.
Németh Károly, Koszigin és a Todor Zsivkov halott, Ascher, Zsámbéki és a többiek viszont semmivel sem rosszabbak, mint akkor, sőt, remek dolgok történnek a magyar színházban, de a parti .......a parti az elveszett.
Ma következmények nélkül el lehet játszani azt egy színházban, hogy Habony Árpád Hitlernek öltözve dugja meg a Vajna Timit, Orbán a struccot, Deutsch Tamás a nemisakaromtudnihogymit, maximum pattog egyet valamelyik Szilárd. Nem fognak buszokkal lejönni, felmenni, nem olvassa el senki a kritikákat, egyáltalán ki olvas ma újságot, kit érdekel a színházszínház.
Ma már talán bele sem lehet halni a színházba. Ez a legszomorúbb az egészben.
.
