A Középiskolai Matematikai Lapok (KÖMAL) költségvetéséből 15 millió forint hiányzik ebben az évben az elmaradt pályázati lehetőség miatt.
A KÖMAL 1893 óta rendez éves pontversenyt középiskolások számára, amelyen Kármán Tódor, Harsányi János, Erdős Pál, Fejér Lipót és Riesz Frigyes is indult (Neumann János az első világháború idején volt gimnazista, amikor a KÖMAL nem jelent meg).
Próbáljuk elképzelni egy pillanatra azt, hogy egy Schlosser, Sárosi, Puskás, Kocsis, Albert fémjelezte futballakadémiának 15 millióra lenne szüksége.
A KÖMAL-on nőtt fel az egész magyar matematika. Az egész. Itt van az utóbbi évtizedekről a lista, rögtön az elején az 2017.évi Széchenyi Díjas Bollobás Béla nevével, aki a hatvanas évek elején nyert, de ott van rajta az idei Eisenbud-díjas Erdős László, és az a Babai László, akiről még posztot is írtam, amikor megcsinálta a kvázi-polinomiális idejű gráfizomorfizmus-algoritmust.
Itt egy valóságos hungarikumról van szó. Olyasmiről, amire bárki büszke lehet, ami a legszebb napjainkon jellemzi ezt a szerencsétlen országot. És nem, nem vagyok hajlandó leírni azt, amit minden pillanatban leírok, azokról, akik.... A KÖMAL fontosabb, mint a politika.
Ezt a lapot akkor alapították, amikor Wekerle volt a miniszterelnök és Ferenc József az államfő, ez nem gyerekség, akkor sem az, ha gyerekeknek szól, azoknak a gyerekeknek, akikre még talán bazírozhat valamiféle nem nagyon szánalmas jövőt ez az ország.