„Mindenki azt tesz, ami akar, de nagyon nem értenék egyet azzal, ha fideszes politikus venne részt a Pride-on, és ezt kizártnak is tartom”. (Gulyás Gergely)
Amiről eszembe jutott, hogy negyvenöt magát nyíltan melegnek vagy biszexuálisnak nevező politikus került be a brit Parlamentbe, közülük tizenkilenc konzervatív. Theresa May leginkább Ruth Davidsonnak köszönheti, hogy egyáltalán futhat még egy kört a derék ulsteri tahókkal (akik semmivel sem rosszabbak, mint egy átlagfideszes, csak kicsit nehéz gyerekkoruk volt, a vezetőjük apját kis híján megölte az IRA, őt magát majdnem felrobbantották). Ruth Davidson tavaly eljegyezte a barátnőjét, ő a skót konzervatívok vezetője, egyike a legtehetségesebb brit politikusoknak.
Gulyás igazi káeurópai konzervatív értelmiségi, nem buzizik, csak nagyon nem ért egyet, meg tartja itten a kizártat. Februárban voltam Manchesterben, elmentem a Gay Village-be, ja, ott van ilyen, bár Gulyás úr nyilván nagyon nem ért vele egyet, és ahogy átsétáltam az egyetemre a Sackville Parkban megálltam Alan Turing szobra előtt. Egy padon ült, kezében alma.
Az az alma a jelképe a nagyonnemértésnek és a kizártnaktartásnak, azt az almát, azt a sok-sok almát nem tudom megbocsátani a gulyásgergelyeknek.
Gulyás vállalhatja azt, hogy egy tehetségtelen opportunista rezsimhörcsög, kiváló magyar emberek ezrei pedig a titkukba zárva válnak depresszióssá, és keresik meg a maguk almáját, pedig ahogy Oscar Wilde mondta: be yourself, everbody else is taken.
