Hetvenöt éves korában Párizsban elhunyt Shefqet Xaxhani az albán sztálinista titkosszolgálat egykori szuperkémje.
Xaxhani Charleroi-ban született, eredeti neve Philippe Lahaut volt. Apja nagybátyja Julien Lahaut a belga Kommunista Párt egykori elnöke volt, akit máig tisztázatlan körülmények között gyilkoltak meg 1950. augusztus 18.-án. Xaxhani apja Pierre Lahaut atomfizikus volt, aki fél évvel a nagybátyja elleni merénylet után menedékjogot kért a párizsi szovjet követségen. Feleségével és három gyerekével utazott a Szovjetunióba, ahol előbb Moszkvában, majd 1957-től kezdve Dubnában élt.
Philippe a Lomonoszov egyetemen kezdte tanulmányait, ahol is húszévesen belekeveredett az úgynevezett Prisenko-ügybe. Anatolij Prisenko történészprofesszor 1961 decemberében Sztálin születésének évfordulóján egy Nikita Hruscsov pártfőtitkárt erősen kritizáló beszédet mondott az egyetemen. Prisenko a sztálini politikához való visszatérést sürgette, és az egyetemi párt- és Komszomol-bizottságban is számos támogatót szerzett, köztük Philippe Lahaut-t is. Prisenkot letartóztatták, de néhány nap múlva kiengedték, majd nyugdíjazták. Lahaut-val közölték, hogy vagy nyilvánosan önkritikát gyakorol, vagy hetvenkét órán belül megfosztják szovjet állampolgárságától és kiutasítják az országból.
Ma már nem rekonstruálható, hogy egészen pontosan mi történt, Philippe Lahaud teljesen megszakította a kapcsolatot a családjával, annyi tudható csak, hogy 1962 tavaszán már Pekingben volt, ahol orvosi tanulmányokat folytatott, az albán ösztöndíjkontingens részeként és 1966-ban vagy 1967-ben telepedett le Tiranában Shefqet Xaxhani néven.
Blendi Fevziu, Enver Hoxha diktatúrájának kutatója szerint, Xaxhani a hetvenes évek elején került a hírhedt Sigurimi hírszerzési osztályára, amelynek vezetője Kamez Baqi a pártkongresszus utáni tisztogatás áldozata lett. Xaxhani a második számú albán vezető Mehmet Shehu személyes protezsáltjának számított és a mindenható belügyminiszter, a később szintén kivégzett Kadri Hazbiu, egyengette karrierjét a Siguriminél.
Bár Albánia a világ egyik legszegényebb országa volt, Enver Hoxhának számos követője volt a világban, egyikük, Hardial Bains a kanadai Marxista Leninista Párt vezetője, Nagy-Britanniától Indiáig meglepően komoly befolyással bírt, és a hetvenes évek elején elhatározta, hogy létrehozza az első anti-revizionista (értsd tisztán sztálinista) államot Afrikában. Először Felső-Voltában (Burkina Faso) hozott létre hodzsista pártot, majd ennek bukása után a szomszédos Beninben, az egykori Dahomeyben alapított meg egy pártot, amelyik a helyi fon kisebbség támogatását élvezte. Bains küldöttjeként egy Jean-Baptiste Curieux nevű orvos érkezett meg Beninbe, aki azonban nem volt más, mint Philippe Lahaut, azaz Shefqet Xaxhani.
Abomey városában, a dahomey királyság ősi fővárosában szobrot is emeltek Enver Hodzsának, és a benini diktátorral Kérékou-val szemben álló csoportokat nemsokára már Xaxhani koordinálta. Togo-tól Sierra Leone-ig számos fekete-afrikai országban alakult meg Albánia-párti sztálinista párt, és mindenütt feltűnt a titokzatos "Curieux doktor".
1981 december végén Xaxhanit hazarendelték Tiranába. Bainstől kapta a levelet, aki "elfelejtette" informálni arról, hogy Xaxhani mentora Shehu "öngyilkos" lett (egyes források szerint maga Enver Hoxha lőtte agyon, mások szerint a Sigurimi halálbrigádja). Xaxhanit óriási szerencséjére a kinshasai repülőtéren letartóztatták, így kerülte el a biztos halált. A diktátor magánbörtönébe az Elefánt Házba zárták, ahonnan három hónap fogság után váratlanul szabadon engedték. Újra Philippe Lahaut lett és 1983 elején elhagyhatta Kinshasa-t. Képtelen volt felfogni, hogy Shehu áruló lett, de továbbra is őszintén hitt az akkor már súlyosan beteg Hoxha-ban.
Lahaut-Xaxhani Mobutu Sese Seko elnök személyes küldöttjeként utazott Párizsba 1983 végén vagy 1984 elején, ahol kapcsolatba került Francois de Grossouvre-ral Mitterand bizalmi emberével. Grossouvre volt Mitterand törvénytelen gyermekének a keresztapja, komoly titkosszolgálati múlttal, kiváló arab és afrikai kapcsolatokkal. Tudott róla, hogy Lahaut-Xaxhani az albán titkosszolgálatnak dolgozott, de ezt inkább tartotta komikusnak, mint veszedelmesnek. Egy idő után Lahaut-Xaxhani bejáratos lett az elnöki rezidenciára, és többször kísérte el Grossouvre-t afrikai diplomáciai útjaira.
1994. április hetedikén Francois de Grossouvre öngyilkosságot követett el az Elysée palotában. Egy nappal korában lőtték le a ruandai elnök Juvenal Habyarimana Dassault Falcon-ját, amelyen a vele utazó burundi elnök is életét veszítette, és napokon belül elkezdődött a ruandai mészárlás. Még aznap meggyilkolták a ruandai miniszterelnöknőt Agathe Uwilingiyimanát. Ő volt a franciák embere Ruandában, Mitterand elnök pártfogoltja. Habyarimanát Mobutu elnök figyelmeztette, hogy ne térjen haza Tanzániából mert veszély fenyegeti. Az információ Grossouvre környezetéből származott és bár ezt senki soha nem tudta bizonyítani, de nyilvánvalóan Lahaut-Xaxhanitól.
A kilencvenes évek végétől kezdve Philippe Lahaut egy kis francia szélsőbaloldali párt a Parti Rouge vezetőjeként és újságjának a 16 Octobre-nek a főszerkesztőjeként dolgozott egészen négy nappal ezelőtt bekövetkezett haláláig.
