Dürenmattot szeretjük. Ezt a darabját különösen.
A végnapjait élő Római Birodalom utolsó napjai, a császár Romulus - aki egy tyúkfarmon él- pont leszarja, hogy a barbár germánok már a Via Appián menetelnek. Csak az érdekli, hogy melyik római császárról elnevezett tyúkja tojja az aznapi früstüknek való tojást.
A Juliusok persze soha semmit. Bezzeg Odoaker! Ő naponta kettőt is.
Másnapos ébredéssel indul az előadás a színpadon, csak a komornyikok igyekeznek fenntartani a látszatot, hogy itt mégis a kulturált világ ura él és irányít, rend a lelke mindennek. Aki ide be akar lépni, vagy üzenetet hozni a császárnak, az töltsön űrlapot három példányban, hozzon aláírási címpéldányt hat pecséttel- és egyáltalán, viselkedjen római módra. De mindig fejétől bűzlik a hal, nincs menekvés, ha az uralkodó szinte drukkol azért, hogy az ellen győzzön- akkor annyi.
Amíg az "annyi"-ig eljutunk, egy olyan előadást látunk és röhögünk végig térdünket csapkodva- hogy emlegetjük évekig...
Mindig nehéz olyan előadásról írni, ahol mindenki jó, és az egész egy kerek egész. Nem ül le, nincs üresjárat, jó a ritmus és ehhez sokat hozzátesz a kis tér, az emberközeli játék. Kezd meggyőződésemmé lenni, hogy ez a K2 igazi terepe. Ebben a közegben él és teljesedik ki igazán az az - senki ne sértődjön meg légy szíves- egyébként amatőr színházaknál látott báj, amit nem láthatunk ilyen élesen máshol. Itt van helye azoknak a próbákon született (?) spontán mondatoknak, amit nem engednek, nem engedhetnek meg maguknak a "nagyok". Ettől persze nem lesz amatőr a játék. Sőt! Mares - szerepe szerint hadügyminiszter- monológja olyan frenetikus, hogy többször közbe kell tapsolni. A császár lánya, Rea tökéletesen hozza az elkényeztetett, föld fölött húsz centivel járó, színészetet tanuló kamaszt. Caesar Rupf nad-rág gyáros minden megmozdulása olyan, hogy lassítva kellene visszanézni és tanítani minden színészetre készülőnek. És még sorolhatnám.
A régóta nagy kedvencem, Nagypál Gábor Romulusa császári módon ragyogja be az előadást. Végül úgyis az lesz, amit ő akar. Megakadályozza a birodalom érdekházasság általi megmentését- tudja már rég, hogy amit érdemes volna megmenteni, az nincs is. Közben elégetik a levéltárat, bagóért adogatják el görög kufároknak a császárok mellszobrait, a komornyikok gomböntőnek vagy lovasszínházi színésznek szegődnek Pannóniába.
De a világ és annak folyása nem áll meg.
Egy gyors kő-papír-olló menet végén, látszólag békésen megalakul a Német- római birodalom.
Rövid, néma csend a nézőtéren. Ennyi volt?
Ennyi.
