Béndek pártelnök úr kissé kiakadt Tamás Gáspár Miklósra, és megpróbálta neki elmagyarázni, hogy a dolgok nincsenek úgy, ahogy azt a "Tanár úr" gondolja, hanem .... máshogy vannak. És igen, a dolgok valóban...
A kérdés az, hogy miért vesszük komolyan TGM hülyeségeit, amely hülyeségekre nagy piros filctollal van ráírva, hogy hülyeségek, miért veszünk komolyan egy embert, aki számára a Sziríza és a Podemos is elhajló, ha talán nem is munkásáruló, és aki úgy beszél a szociáldemokráciáról, mint valami betépett Leo Trockij, és aki a Pozsonyi úton is képes vázolni az antikapitalista világforradalmat. Ez a kérdés, és nem az, hogy igaza van-e TGM-nek. TGM egy pozőr, aki azonnal megváltoztatja a véleményét, ha azt valamiért túl sokan kezdik hangoztatni, semmi értelme sincs annak, amiket összehord, mintha egy másik bolygón élne, vagy inkább egy párhuzamos univerzumban.
A nyugati világtól sem idegen a csilivili neomarxizmus, a Guardian, Le Monde, die Zeit hasábjain publikáló, a kapitalizmus borzalmait ecsetelő egyetemi professzor, aki egyébként csinos sportkocsival jár a kedvenc Michelin-csillagos éttermébe. TGM esete más, neki nincs autója, és legfeljebb meghívja néha valamelyik baller potentát egy-egy étterembe. TGM ugyan nem sok kárt tett a modern filozófiában, életműve alig létezik, de, és ez a "de" egy igen alapvető "de", valóban kiépített intellektuális izomzattal rendelkezik, szénné olvasta magát, ahogy kell, szénné beszélgette magát a szénné olvasott dolgokról, ahogy kell, és még azt is elhiszem róla, hogy élete egy szakaszában szénné gondolkozta magát a szénné olvasott dolgokról, ahogy kell. És ezzel a jelenséggel nagyon sokan először találkoznak így a huszonegyedik századi második évtizedében Magyarországon. TGM-nek nincs felépítménye, de vannak alapjai.
TGM legalább az életét tekintve nem felületes. Egy olyan világban publikálja az értelmetlen, de szellemes körmondatait, amely a felületességre épül, a tíz perc alatt megírt szövegekre, a tíz perc alatt is leélhető életekre. TGM őrültségeket beszél, talán rendszer sincs benne, talán önmagában néha felületesek az írásai, de TGM személyisége nem az. Jobb lenne, ha az önmagán a megfelelő mennyiségű munkát elvégző ember személyiségét egy olyan konkrét személyen lehetne bemutatni a magyar fiataloknak, aki nem beszél összevissza mindenféle ökörséget, de semmi sem lehet tökéletes. Az elmélyült élet egy lehetséges választás. Önmagában nem jelent garanciát semmire, de jó tudni, hogy lehetséges választás.
