Tegnap tüntetés volt a Kossuth téren. Sokan voltak, nagyon sokan. Különféle korú, foglalkozású, gondolkodású, habitusú emberek, akik egyben bizton egyetértettek: ez így nem mehet tovább. És már nagyon itt volt az ideje, hogy ez kimondassék.
Azt hogy, hogyan nem mehet tovább, az tudjuk: demokrácia-lebontóan, korruptan, visszamenőleges jogalkotóan, két(vagy több)kulacsos külpolitikát, unortodox gazdaságpolitikát, retrográd oktatáspolitikát folytatva, szegényeket, szociális hátrányokkal küzdőket ignorálva, cinikusan, pofátlanul, gátlástalanul, le- és hülyének nézve.
De azt tudjuk-e, hogy mit akarnak? A tegnapi szónokokat elnézve, kétségeim támadtak. Nyilván ki kell kifejezni az elégedetlenséget, ki kell adni a tehetetlen dühöt, és érezni kell, hogy nem vagyunk egyedül. A lelkes, fiatal szónokok is csak odáig jutottak, hogy ezt NEM, de – biztos, ami biztos alapon - az elmúlt 25 évet is dobjuk ki a kukába.* Minden eddigi kormánynak meg voltak a maga hibái – készséggel elismerem, de azért összemosni az elmúltnégyévet a többivel, de még az első Orbán kormánnyal is, hát – finoman szólva – több mint igazságtalanság. De legyen, dobjunk ki mindent, de főleg Orbánt és bandáját.
És akkor mi lesz?
Pártokat, köszönjük, nem kérünk. A pártok** és ismert embereinek javarésze kitartó, szívós munkával, ügyesen lejáratták magukat és/vagy sikeres karaktergyilkosságok áldozatai lettek. Nem tudnak mit kezdeni a jelenlegi helyzettel, nincs adekvát válaszuk, nem találnak fogást a kormányoldalon, egymás ekézésével vannak elfoglalva, néha az hiszem, nem is értik a szitut. Mondjuk ki: balfaszkodnak. Nem kicsit, nagyon. Tök érthető tehát, hogy a szélesebb közönség azt mondja ezekre, hogy na nemá’!
Akkor jöjjenek a civilek! Öööö…. kik? A házivombattenyésztők vagy a vizipitypang-nemesítők? A zeuszbanhívők vagy az anarchoszindikalisták? A liberálpirézek baráti társasága vagy a nappaliműszakoséjjeliőrök laktózérzékeny tagozata? A civiltársadalomnak nem dolga a politizálás, legalábbis nem a formalizált politika. A civilek szerveződjenek, artikuláljanak véleményeket, értékeket, képviseljenek érdekeket. Tény, hogy Európa boldogabbik felén a civil szféra ki szokott termelni politikust, hiszen itt tudnak különböző technikákat megtanulni a (szervezés, egyeztetés, tárgyalás, érdekképviselet, stb.). De egy átlag civil szervezet nem tud indulni a választásokon, mert nincs hozzá ereje, pénze, szervezettsége, beágyazottsága.
Nagyjából itt tartunk most, a tegnap este után. Fontos volt, hogy a tegnapi megmozdulás létrejött, fontos volt, hogy nem volt rendbontás. (Az mondjuk mérhetetlen amatőrizmus, hogy a gyújtóhangú beszédek után a felhergelt, forrongó tömegnek azt mondják, hogy páédeseim, menjetek haza. Asszem a férfiemberek hamar találnák erre hasonlatot… J ) Szóval fontos volt nagyon, de a kérdés továbbra is kérdés: És akkor most mi van?
* Lásd még jótündér aktuális posztját
** Pártok alatt értem a demokratikus ellenzék kisebb-nagyobb aktivitással bíró politikai formációit. Gyk: Jobbikot nem.