Vida Ildikót és Csillag Dezsőnét, a NAV elnökét és alelnökét a schwechati repülőtéren látták szerdán. A képek alapján vagy szökésben voltak, vagy ki akarták próbálni, hogy tényleg ki vannak-e tiltva az Egyesült Államokból.
Vida állítása szerint viszont egyik sem, hanem szabadságra utazott. Szabadságra utazott a hatvannégy éves kolléganőjével együtt, családjuk nélkül, olyan úticél felé, ahová Budapestről nem indulnak járatok. Nem tudom, hogy tovább akarom-e gondolni azt a szálat, hogy Magyarország nemzeti adóhivatalának elnöke kimaxolja a munkahelyi leszbikus szerelmi ügyét és egy külpolitikai válságban, aminek ő áll a kellős közepén, a Seychelle-re utazik egy kis romantikus szextúrára. Jobb az nekünk, ha inkább azt feltételezem, hogy ez a „szabadságra megyek, kinek mi köze hozzá?”-verzió egy szaros kis hazugság Magyarország egyik leghatalmasabb köztisztviselőjének a szájából és ragaszkodunk ahhoz, hogy szökésben van a korrupciós botrányban érintett helyettesével együtt.
Na nem a nyomozó hatóságok elől. A nyomozó hatóságokat hivatalosan senki sem értesítette semmiről, nem néznek tévét, nem olvasnak újságot, nem böngészik a netet, számukra csak az a valóság létezik, amit feljelentés formájában eléjük tárnak, feltéve, ha párt- vagy állam szervek teszik.
Varga Mihályt szintén nem érdekli az egész. Neki nem szóltak, hogy valami van, mert ha lenne valami, akkor értesítették volna. Lefogadom, hogy arról sem tud, hogy Vida szabadságra ment. Rossz hírünk van az Ön számára, Mihály. Ez a ménkű most igazán közel csapott be Önhöz. Legközelebb talán már Ön fog egy bőröndnyi készpénzzel a schwechati reptér vécéjében bujkálni a média és a civilek elől, és az Ön főnöke fogja letagadni, hogy valaha is beszéltek volna. Alig várom, hogy a lábánál fogva húzzák ki, miközben kétségbe esve kapaszkodik az ajtókeretbe, hogy még néhány papírlapot le tudjon öblíteni a klotyón. Reálisan számolva valahogy így fog véget érni az Ön politikai, szakmai, és szabad emberként folytatott karrierje. És már nincs olyan sok hátra, Mihály.
Szóval a legvalószínűbb magyarázat, hogy a századvéges agytröszt öt nap alatt annyit bírt kitalálni, hogy az érintett állami tisztviselőket néhány hétre ki kell vonni a forgalomból, amíg a magyar sajtó, aminek a feladattartása annyira fejlett, mint egy két hónapos kutyakölyöké, rá nem veti magát a következő gumicsontra. Az internetadóra. Arra, hogy a Párt központi lapjánál főmunkatársként foglalkoztatják idegen, nem annyira baráti országok ügynökeit és büszkék rá. Arra, hogy Kövér doktor újabb stádiumba érkezett az egyéni érdekeinek a nemzet érdekei fölé helyezésén alapuló beteges, hazaáruló, mocskos életfilozófiájában, és már az uniós kilépésünkről fantáziál. Kövér úr vigyázzon, mit kíván, mert megkaphatja: ő is könnyen az Unión, sőt a latin betűkkel író világ határain kívül találhatja magát, ahogy Vida és Csillagné, és akkor még jól is járt.
Mindeközben a fent említett Habony-Heim páros perrel fenyegeti azokat, akik szóba hozzák az érintettségüket az áfacsalási-korrupciós-kitiltási botrányban. Habonyt értem, ez a reakció egyenesen következik a nyugdíjasrugdosó, egy fillér adózott jövedelmet nem kereső, mégis pazar körülmények között élő nemOrbán-tanácsadó egész eddig pályafutásából. Heim viszont valamikor egy olvasható, tisztességes gazdasági elemző volt, némi kritikai felhanggal. Mikor lett belőle az Orbán-rezsim védelmi pénzeinek behajtója? És miért? Megéri gazembernek lenni? Megérte, hogy most már egy ország véli fideszbűnözőnek?
Nagyon bízom benne, hogy nem fogunk itt megállni. Remélem, az amerikai és a német kormány még több rezsimtisztviselőt fog megbélyegezni, még több korrupciós ügyet fog kiszivárogtatni a független sajtónak, beleértve a korrupt ügyészségi vezetők viselt dolgait is, akik az ilyen ügyek feltárása helyett, azok eltusolásán serénykednek.
Abban nem reménykedem, hogy az Orbán-rezsimet demokratikus választásokkal meg lehet buktatni. De abban igen, hogy ezek a szökések a rezsim összeomlásának az előjelei.
Vida és Csillagné meg maradjanak csak szökésben. Kezdetnek megteszi.
