Lassacskán végehez ér az indián nyár, javában hullanak a levelek, mi pedig bekapcsoljuk a fűtést, bekuporodunk kényelmes fotelunkba, és feltesszük kedvenc lemezeinket. Ha végigpillantunk a legendás évek során (nyilván sok ilyen időszak volt, kinek-kinek a saját szempontjai szerint, de a progrock születését körülölelő évek méltán viselhetik ezt a jelzőt), akkor megállapíthatjuk, hogy sok előadó szintén őszre időzítette a lemezhullást - nyilván tudták, hogy nyáron kevesebb időnk jut zenehallgatásra, mert meg kell keresnünk azt a pénzt, amiből az újdonságokat megvesszük - ha a sodrófa is engedi :)
1968 szeptemberében a Giles, Giles and Fripp trió "The cheerful insanity of Giles, Giles and Fripp" című lemeze volt Robert Fripp első jelentkezése, és innentől Robert a koncerteken ugyan háttérbe húzódó, de jelentőségében a progresszív rock megkerülhetetlen személyisége lett. Ekkor talán még nem volt sejthető, hogy ezt a vicceskedő hangulatú dalt sokkal komolyabbak követik.
1968 októberében dobták piacra a Caravan címadó, valamint a Jethro Tull "This was" című lemezét. Az előbbin Pye Hastings mellett Richard Sinclair énekelt, és testvére: Dave billentyűzött (mindkettőjükkel kapcsolatba hozhatóak az alábbi legendás nevek: Wilde Flowers /lásd még: Soft Machine tagok/, Hatfield and the North, Camel; Richard játszott együtt Didier Malherbe-bel /lásd még: Gong/, Dave pedig a Matching Mole-ban is zenélt - elég impozáns névsor a Canterbury korszakból - figyelsz, ipartelep? :))
Egy későbbi Caravan dal legismertebb lemezükről:
A Jethro Tull első albumáról a talán legismertebb dal (utalás Jeffrey Hammond-ra, akinek a neve a Stand up és a Benefit lemezek egy-egy dalcímében is feltűnik):
Annyi helyünk nincs, hogy mindent felsoroljunk, de nem maradhat ki '68 őszéről a Traffic és Jimi Hendric "Electric Ladyland"-je sem:
1969 szeptemberében indult a Nice és a Van der Graaf Generator (tőlük sem menekültök, ezt megígérem :)), illetve a Soft Machine (róluk sajtóhuba avatott tollából várható poszt) is kiadta a "Volume Two"-t, októberben pedig napvilágot látott a Led Zeppelin második lemeze, majd progrock egyik alapköve, a már említett Robert Fripp örök zenekara, személyes number one előadóm, a King Crimson együttes "In the court of the Crimson King" című albuma, amelyen már nyoma sincs a vicceskedésnek, az egyik Giles még tag, de már Greg Lake (majdani ELP :)) énekel, Ian McDonald pedig fúvósokon játszik. A címadó dalt mindenki ismeri (ugye??? :)), ezért most nem azt hallhatjátok:
Ugyanezen a napon(!) jelent meg egy Frank Zappa nevű, azóta szintén legendává nemesült gitáros-énekes "Hot Rats" című lemeze (Captain Beefheart, "Sugarcane" Harris és Jean Luc-Ponty részvételével), majd két héttel később a Pink Floyd tette tiszteletét (immáron negyedik! lemezével) a pszichedelia területén, ezúttal az "Ummagumma" dalaival.
Röpke egy év után (1970-ben járunk) a Floyd ismét egy korszakos lemezt adott ki: "Atom heart mother" címmel (a tehenes borító nyilván mindenkinek megvan legalább az emlékezetében):
Rövidesen követte őket a Genesis a második lemezükkel: "Trespass" - ezen az albumon még sem Collins (szakállasan, hosszú hajjal), sem Hackett nem volt tag, ezen a koncertfelvételen viszont már ők játszottak Phillips és Mayhew helyén, vagyis a klasszikus felállást hallhatjuk:
Az előző év Zappa lemezéről nem tettem be semmit, viszont ennek az évnek ősze is hozott egy albumot tőle (szerencsére elég termékeny alkotó volt, és kétségkivül jobb lemezeket is készített, de most az őszre koncentrálunk, és hamarosan román - magyar meccs is lesz ;-)), ezúttal a "Chunga's revenge" című albumot dobták piacra:
Ezt az őszt még a Black Sabbath "Paranoid", Santana "Abraxas", a Led Zeppelin "III" és az Atomic Rooster (itt dobolt Carl Palmer) "Death walks behind you"-ja, valamint az Emerson, Lake and Palmer első lemeze fémjelezte.
A szemezgetést 1971 októberével zárom (vagy inkább felfüggesztem), mielőtt az idegeitekre megyek, de hogy kedves olvasóink igényeit se hagyjam figyelmen kivül, mavo kedvéért a Hawkwind "In search of space" című lemezéről idézek egy olyan dalt, amely eddig (talán) nem került sorra a régebbi posztokban sem.
The Yes album és a Fragile, Soft Machine: Fourth, Can: Tago Mago, Jethro Tull: Aqualung, Amon Düül II: Tanz der Lemminge, Caravan: In the land of grey and pink, Gentle Giant: Acquiring the taste, Van der Graaf Generator: Pawn hearts, Genesis: Nursery crime, King Crimson: Islands, Beggras Opera: Waters of change és jelent meg Comus, Cressida, Gong, Mogul Thrash, Le Orme, Osanna és Catherine Ribeiro is...