Ahogy kértem-ígértem, a mai hangulatot az olasz progrock főbb képviselőinek zenéjével alapoznám meg. A könnyebb emészthetőség kedvéért inkább dallamosabbakat választottam és kihagyom pl. Napoli Centrale-t és a Banco del Mutuo Soccorso-t is, de ha van rá igény, akkor naturalmente lesznek ők is :-).
Legelőször is jöjjön a P.F.M. (Premiata Forneria Marconi) posztcímadó száma:
Szeptember volt akkor is - bár messze nem ennyire esős, mint az idén, - amikor először hallgattam és talán ezért is fogott meg. Az ünneplős hangulatú È Festa viszont a pörgősségével:
Szintén egy líraibb és egy dallamosabb párost ajánlok a Le Orme-tól. Az egyik szóljon egy tegnapi barátról...
... a másik pedig arról szól, hogy mi van, ha dolgozom:
Harmadikként a kitartó hallgatók élvezhetik a Goblint. Ők már azért elvontabbak, így először horrorfilm-zenélnek egyet:
... majd tovább borulnak a nagy mély vörösbe…
Hűhh! Na ez is meg volt! Hogy ne ragadjunk bele a borzongásba, jöjjön egy kis happy end, illetve lieto fine, persze a P.M.F.-től:
