Összeállításunk második részében azok kapnak teret, akik nem lettek világbajnokok, de a képzeletbeli dobogó második-harmadik fokára azért egynél többször jutottak fel. (Megjegyzés: csak azokat vettük figyelembe, akik pályára is léptek egy-egy VB-n, a nem játszó kerettagokat nem.)
2 ezüst
Hollandia válogatottja a 70-es évek csodacsapata volt, két egymást követő VB-n, 1974-ben és 78-ban is döntőt játszott, mindkétszer a házigazdával (NSZK, Argentína) és mindkettőt elbukta. Az alapcsapat alig változott 4 év alatt-leszámítva a Nagy Hiányzót: Johan Cruyff nem ment el Argentínába…
Jan Jongbloed
több mint 700 mérkőzésen védett a holland első osztályban, kisebb csapatokban, csekély 27 év alatt, egészen 1986-ig. Félkezes öklözéseiről híresült el, mesterien csinálta. 74-ben végig ő állt a kapuban, 78-ban összekapott a kapitánnyal a csoportmeccsek után és „csak” a döntőre került vissza.
Wim Suurbier a legendás, 3-szoros BEK-győztes Ajax (1971, 1972, 1973) jobbhátvédje volt, fontos szürke eminenciás a csapatszerkezetben. Hátvédtársai nagyobb hírnévre tettek szert, de nélküle nem volt Ajax-meccs. 74-ben végig ő kezdett, 78-ban a három csoportmeccsen játszott, aztán a döntőn került elő ő is, csereként.
Arie Haan
pályája során volt támadó-és védekező középpályás az Ajax-ban, de később még söprögető is. Irtózatos munkabírásához bődületes lövések tartoztak. A 78-as VB középdöntőin a korszak két legjobb kapusának rúgott gólokat, Sepp Maiernek 35 méterről egyenes vonalban, Dino Zoffnak 40 méteről, erőből és csavarva.
Wim Rijsbergen vigyázott az ellenfelek középcsatáraira. A 74-es döntőn egészen jól eltüntette Gerd Müllert, ám a német orvlövész egy zavaros szituációban megszabadult tőle és csak betalált. A holland védő később játszott a New York Cosmos amerikai kirakatcsapatában is.
Ruud Krol
az Ajax balhátvédjeként kezdte, aztán fokozatosan egészen kitűnő söprögetővé vált. Ő is a nagy lövők közé tartozott. Cruyff távollétében 1978-ban csapatkapitányként is helytállt. Később megfordult olasz és francia klubokban is.
Wim Jansen 1970-ben a Feyenoord-dal nyert BEK-et és Világkupát. A keményen robotoló, sok labdát szerző középpályás 78-ban érezte jobban magát: ismét együtt dolgozhatott a legendás Ernst Happel-lel, aki ekkor szövetségi kapitány, a 70-es BEK-győzelem idején viszont a rotterdamiak edzője volt.
Johann Neeskens támadásban-védekezésben egyenrangú képességű középpályásnak számított. Minden második válogatott meccsén szerzett gólt, a 74-es VB-n ötször talált a hálóba. 78-ban sérülés miatt kimaradt két meccs, de a döntőn ott volt. A nagy Ajax után öt igen jó évet töltött Barcelonában.
Johnny Rep ötletesen cselező, harcos jobbszélsőként fokozatosan került be mind az Ajax-ba, mind a válogatottba. Később nagy világvándor lett belőle: spanyol, korzikai és francia klubok érintésével tért haza, egészen 1987-ig játszott Hollandiában.
Robby Rensenbrink
Belgiumban kereste a kenyerét, a holland totális foci távolabb állt tőle. 2 KEK-trófeát nyert az Anderlecht-tel. A balszélső halálosan pontos 11-es lövő volt. 74-ben lecserélték a döntőn, nem volt teljesen rendben. 78-ban viszont 5 gólt is szerzett a VB-n. Aztán a döntő 90. percében 1-1-nél az ötös sarkáról telibe kapta a kapufát…-néha ennyin múlik, hogy arany vagy ezüst a vége.
René van de Kerkhof 74-ben csak a döntő második félidejében lépett pályára, Rensenbrink helyett, fél meccsel lett ezüstérmes. 78-ban viszont végig, mind a 7 meccsen ő volt a jobbszélső az ekkor középcsatárt játszó Rep mellett. Gyorsaságával sűrűn hozta zavarba az argentin védelem baloldalát.
Többször esett már szó a németek nagy meneteléséről, amely a 90-es VB-győzelemmel zárult, két vesztett VB-döntő után. Most azok jönnek, akik már nem voltak ott 90-ben, de még ott voltak az azt megelőző mindkét ezüstéremnél.
Harald „Toni” Schumacher
kapusként volt jelen 82-ben és 86-ban is. Két óriási botránynak köszönhetően mindmáig vitatott személyisége a német focinak, 1982-ben a franciák elleni elődöntőn egy kifutás közben durván leütötte a francia hátvédet, Patrick Battistont. Mindez nem zavarta túlságosan… 1986 után Sípszó címmel könyvet írt a német futball zaftos belügyeiről. Innentől levegőnek nézték és kihagyták a válogatottból is.
Hans-Peter Briegel tízpróbázóként kezdte. A magas, rendkívül jó fizikumú és állóképességű játékosból ideális védőjátékos lett. Hallatlan akarása néha még hátrányos helyzetbe is hozta mindenkori csapatait-nem egy szabadrúgást és 11-est ítéltek meg ellene. Nem volt durva-győzni akart.
Karlheinz Förster volt a 82-es és 86-os német csapatok kullancsembere. Vigyázni a legveszélyesebb csatárra, különösen ha az Rossi vagy Maradona-hát, nem egy leányálom. A stuttgarti játékos fegyelmezett, precíz beállós volt, szívós és szigorú-ha hagyták. A 86-os VB után már nem válogatták.
Karl-Heinz Rummenigge
három VB-n is jelen lehetett, ezeken 9 gólt szedett össze. A jól cselező, nehezen fogható, gólerős jobbszélső volt a csapatkapitány mind 82-ben, mind 86-ban. Ugyanakkor nem volt szerencséje: mindkét VB-n sérülések hátráltatták. pedig…Matthaus azt mondta róla: ha nem volt sérült, rosszabb volt fogni,mint Zicot.
1 ezüst, 2 bronz
Miroslav Klose éremgyűjteménye egyedi darab, ilyen csak neki van. 3 érem, arany nélkül. Ha a németek bejutnak az érmesek közé 2014-ben és Klose játszik is, ő lesz az egyetlen, akinek 4 érem jutott. Olyat szeretne nyerni, ami még nincs. Nem lesz könnyű. Bár 3 VB-n 14 gólt szerezni sem egyszerű dolog. Mondják, csoportmeccseken, kisebb csapatok ellen termelte főként a találatait. Gerd Müller is rúgott gólokat anno Bulgáriának és Marokkónak…. Meglátjuk.
1 ezüst, 1 bronz
A svéd futball első nagy évtizede 1948 és 58 közé esett, az északiak nyerték az 1948-as londoni olimpiát, bronzérmesek voltak a brazíliai VB-n és az 1952-es helsinki ötkarikás játékokon is. A sort a Peléék ellen házigazdaként elvesztett VB-döntő ezüstje zárta 1958-ban, Stockholmban. Ketten voltak ott mindkét VB-n.
Karl Svensson (1925-2000) kapus végigvédte a svédek összes érmes tornáját. Már 48-ban is ott volt a győztes olimpián és az 58-as VB-döntővel köszönt el a válogatottól. A helsingborgi portás 18 évesen került a svéd első osztályba. A brazilok voltak a mumusai: az 50-es VB-n hét gólt kapott tőlük, az 58-as döntőn ötöt. (Zárójel: a döntőhöz vezető út öt meccsén mások összesen kétszer tudták mattolni…)
Lennart Skoglund (1929-1975) balösszekötő, majd balszélső volt. Az alacsony, gyors, jól cselező játékosra az 50-es VB-n figyeltek fel az olaszok, egy évtizedet húzott le az Internazionale színeiben, de játszott a Sampdoriában is pár évig. Az 58-as stockholmi döntőn Djalma Santossal kellett megvívnia: mindketten kemény dióként emlékeztek vissza később a másikra.
A nagy német hármasugrás (1966: ezüst, 1970: bronz, 1974: arany) a korábban írottak szerint három játékosnak sikerült. Most azokról lesz szó, akik az első két érem megszerzésében működtek „csak” közre.
Karl-Heinz Schnellinger 4 vb-n volt jelen, leginkább balhátvédként. 58-ban, 19 évesen kezdte, az Aranycsapatot verő világbajnokok, Rahn és Fritz Walter mellett, negyedikek lettek. 70-ben fejezte be, Maier, Beckenbauer és Müller, 74 világbajnokai társaságában, egy bronzzal. A kettő közé esett a 66-os döntő az angolok ellen. Speciális eset: neki 2.-3.-4. hely jutott. 10 évig a Milan játékosa, BEK, KEK-és Világkupa-győztes. Legendás gólja: 1970-ben 60 métert rohanva egyenlített az olaszok elleni őrült elődöntő (ITA-GER 4-3) 93. percében.
Uwe Seeler
is ott volt azon a 4 VB-n, ahol hátvédtársa. A köpcösnek ható hamburgi csatár 9 gólig jutott ezidő alatt. Erőszakos volt, belement a sűrűjébe, jól lőtt és mestere volt a csukafejeseknek. A németek imádták, mint tipikus német játékost. Búcsújátékára a Világválogatott jött el Hamburgba.
Willy Schulz 3 VB-t járt meg. 1959-ben került be a Nationalelfbe. A Schalke és a Hamburg játékosa pontos, kemény, határozott középső védő volt. Sem több, sem kevesebb. 1966-ban a torna legjobb védőjátékosának választották. Az ő helyére húzódott vissza 1970 után a teljesen más stílusú, addig középpályást játszó Beckenbauer.
Wolfgang Weber épp azon a két VB-n szerepelt, ahol a két német érem született. Az 1. FC Köln szigorú belső védője Schulz társaként keserítette a veszélyes csatárok életét 1966-ban. Ötvenhárom meccsen két találat nem túl sok egy válogatottban, de ebből az egyik az angolok elleni VB-döntő egyenlítő gólja -a 90 percben… 70-ben a kispadon ült, cserébe az uruk elleni, győztes bronzmeccset játszhatta végig.
Az olasz futball a 90-es években élte egyik fénykorát. A hazai rendezésű 90-es VB-n veretlenül, az argentinok ellen 11-esekkel elbukott elődöntő után lettek harmadikok. 1994-ben némi szerencsével a döntőig meneteltek, ezt is 11-esekkel vesztették el a brazil csapat ellen. Öten játszottak mindkét gárdában.
Franco Baresi-t tartották az új Beckenbauernek. A Milan hátvédje, a válogatott csapatkapitánya ragyogóan helyezkedett, kiváló ütemérzéke volt, prímán indított.
Pályája sorsdöntő pillanatában hibázott: a 94-es VB-döntő 11-es párbajában.
Paolo Maldini 5 BEK/BL-győzelem részese volt a Milannal. A jobblábas balhátvéd, majd söprögető 126 meccset játszott Itália színeiben. Kétszer volt harmadik az Aranylabda-szavazásokon, több, mint 10 év különbséggel. Neki aztán mindegy volt, hogy emberfogás vagy zónavédekezés, taktikailag tökéletesen felkészültnek számított.
Roberto Baggio
1993-ban nyert Aranylabdát. Több olasz klubban is játszott. A technikás, elegáns, csodálatos rúgótechnikájú játékos szinte egymaga cipelte be góljaival az olasz csapatot a 94-es VB-döntőbe. Aztán ő is rontott a brazilok elleni büntetőpárbajban…
Nicola Berti A 186 centiméteres középpályást jó állóképesség és nagyfokú kreativitás jellemezte.1988-ban lett az Inter játékosa, 10 évet volt a milánóiaknál, ahol 229 meccsen szerepelt és 3 UEFA Kupát is nyert.
Roberto Donadoni középpályásként 3 BL-győztes Milanban is játszott.Támadó szellemű játékos volt. Kapitányként kudarcot vallott a 2008-as EB-n az olasz válogatottal. Várhatóan rá, a klub egyik legendájára vár a Milan edzői feladata 2014 nyarától.
2002 és 2010 között zajlott a német foci második hármasugrása a 60-as és 70-es évek hasonló sztorija után. Egy ezüst 2002-ben, két bronz 2006-ban és 2010-ben. Három edzővel: A csapatot Rudi Völler, Jürgen Klinsmann és Joachim Löw egy-egy VB-n irányította. Mindhárom csapatban csak Klose szerepelt. Következzenek 2002 és 2006 hősei. Ezüsttel és bronzzal.
Oliver Kahn
a 2000-es évek egyik legjobb kapusa. 2002-ben a meglehetősen középszerűnek tűnő csapatot lenyűgöző bravúrokkal jutatta el a döntőig. Ahol aztán-ilyen a kapussors-kétszer is hibázott és odalett az aranyérem. 2006-ban már csak a bronzmeccsre szállt be a megfiatalított, stílusos együttesbe, simán verték a portugálokat. 2001-ben BL-győztes a Bayernnel.
Michael Ballack sokoldalú, kiválóan képzett középpályásként maradt meg az emlékezetben. Kiválóan fejelt, szabadrúgásai a védhetetlenül erős kategóriába tartoztak. A védekezésben is hasznossá tudta tenni magát. Háromszor volt az Év Labdarúgója a németeknél-ez négyszer csak Beckenbauernek sikerült. Ezzel együtt balszerencsés játékos volt, sok sérüléssel és nem kevés második hellyel bajnokságokból, kupákból, világversenyekről.
Christoph Metzelder, a hatalmas termetű szélsőhátvéd a Borussia Dortmund és a Real Madrid színeiben is megbízható, határozott, jól fejelő, nehezen átjátszható védőnek bizonyult. A 2008-as EB döntőjében még ott volt. Sérülései miatt fejezte be a játékot.
Torsten Frings meglehetősen hullámzó utat járt be a válogatottban. Sérülései jelentősen befolyásolták pályafutását. 2006-ban a VB-n az argentinok ellen szándékos ütésért kiállították. Rendkívül hasznos védekező középpályás volt, rettenetesen sokat futott, kőkeményen harcolt, néha még a támadások befejezéséhez is odaért.
Oliver Neuville
Svájcból származott. Németül is később tanult meg. Klose csatártársa volt a 2002-es VB-n. A csoportmeccseken még csereként szerepelt, az egyenes kieséstől vált kezdőemberré. 2006-ban minden meccsen a cserepadról jött be, leginkább Klose helyett, taktikai csereként, a végén.
Bernd Schneidert technikája miatt "fehér brazil"-nak is hívták. Remekül passzolt a középpályán, számos helyzetet készített elő, elég jól érezte a kaput is, főleg messziről. Súlyos gerincproblémák miatt vonult vissza 2009-ben.
A holland válogatott 2010-ben döntőt játszott, akkori játékuk sokszor csapott át megfélemlítő durvaságba. 2014-ben egy teljesen más felfogású, megfiatalított, lendületes csapat jutott el a bronzéremig. Hatan szerepeltek mindkét csapatban.
Nigel de Jong inkább a 2010-es csapathoz illett,rendkívül jó fizikai adottságaival visszaélve egyike volt a gárda legkíméletlenebbül védekező tagjainak. A johannesburgi döntőn kiállítást érdemelt volna a spanyol Xabi Alonso mellberúgásáért. 2014-ben kevesebbet szerepelt, meg is sérült, visszafogottabb is volt-így is akadt néhány szikrázó szerelése.
Arjen Robben, a hallatlanul lendületes, kitűnően cselező és jól lövő támadó sokat fejlődött a két VB között. Az egyénieskedésre hajlamos, önző játékos igazi csapatemberré, a 2014-es válogatott motorjává vált. A brazíliai torna egyik legjobbja volt. Töretlen akarásával, veszélyes megmozdulásaival az Oranje vezéregyéniségének bizonyult.
Wesley Sneijder, a csapat irányítója 2010-ben a torna egyik gólkirálya volt. A remek passzok mellett elsősorban hatalmas szabadrúgásaival, távoli lövéseivel tűnt ki. A második VB-n kevésbé villogott, ám a mexikóiak elleni nyolcaddöntőn lőtt hatalmas gólja nélkül a csapat nem jutott volna tovább a legjobb 16 közül.
Dirk Kuyt különös pályát járt be. A holland bajnokság többszörös gólkirálya 2010-ben elsősorban az előkészítésban remekelt, gólpasszaiból több találat is született. 2014-ben védekező feladatokat látott el, ezt is kitűnően oldotta meg. Hallatlan munkabírása, sokoldalúsága, fegyelmezettsége tette a fiatal csapat fontos kiegészítő emberévé.
Robin van Persie, a technikás és gólveszélyes támadó válogatott szinten 2014-re érett be igazán, angliai klubjaiban már korábban is remekelt. A brazílíai VB egyik emlékezetes meccsén, a világbajnok spanyolok elleni 5-1-en elképesztő gólt fejelt. Az egyenes kieséses szakaszra kissé elszürkült.A bronzmeccsen aztán hideg fejjel lőtte be a megítélt 11-est. Összesen 4 találattal zárta a tornát.
Klaas-Jan Huntelaar a csatársor cserembere volt mindkét VB-n. Általában a második félidőkben küldték többször is pályára. A rangos klubokat is megjárt, többszörös holland gólkirály válogatott szinten a nála is kiválóbbak miatt került a kispadra. Ugyanakkor sem 2010-ben, sem 2014-ben nem vitatták kerettagsága jogosságát.
2 bronz
A lengyel labdarúgás fénykora nagyjából 1972-től 82-ig tartott, ebben a rövid 10 évben olimpiákon aranyat és ezüstöt nyertek, az 1974-es és az 1982-es VB-ken pedig bronzokat. Csekélység: a 74-es éremért Brazíliát, a 82-esért Platiniék francia nagycsapatát múlták felül.
Wladyslaw Zmuda beállósként és középhátvédként négy VB-n játszott 1974 és 86 között. A hatalmas termetű, kitűnően fejelő, okos védőt 74-ben a VB legjobb fiatal játékosának választották, alig múlt 20 éves. 82-ben egy teljesen más felépítésű védelem oszlopaként remekelt.
Grzegorz Lato
jobbszélsőként fénykorában 10, 8-ra futotta a 100 métert.A 74-es VB gólkirálya volt 7 találattal, szemfüles és erőszakos befejező csatár. A brazilok elleni bronzmeccset is ő döntötte el. 82-ben 3 gólig jutott a másik bronzérmes csapatban. 100-szoros lengyel válogatott.
Andrzej Szarmach a 74-es VB-n 6 meccsen játszott középcsatárt, a kimaradt hetedik épp a németek elleni elődöntő volt. Hiányzását megérezték. Összességében 5 gólig jutott, betalált az argentinok és az olaszok hálójába is. 82-ben csak kétszer lépett pályára, egyetlen gólját viszont a franciák ellen bronzmeccsen lőtte.
Mint írtuk, a németek 2006-ban és 2010-ben is eljutottak a bronzéremig.
Arne Friedrich védőként 2002 és 2011 között szerepelt a német csapatban. Két Vb-n és két EB-n is játszott. 2006-ban a bronzmeccs kivételével ő volt a középső védők egyike. 2010-ben minden meccsen játszott. Aztán elment Észak-Amerikába, profiskodni. Így 2006 és 2010 duplán harmadik hősei közül egyedül ő nem lett világbajnok.
