Pár évvel ezelőtt, amikor még volt munkahelyem, a metrón minden reggel átfutottam a Metró újságot (jó, jó, tudom: Metropol, de ennek nem sok értelme van :-) ). Szikár MTI anyagokra támaszkodva remekül lehetett arról tájékozódni, hogy mi történt itthon és külföldön. Ma ismét metróra szálltam és kaptam újságot. Aztán egy kisebb agyvérzést. Mert elolvastam.
A címek simán belefértek volna egy 1952-es Szabad Nép bármelyik számába. Csupa örömhír, hogyaszongya: olcsóbb lesz a gáz; Hernádi nem kapott idézést; egymilliárdos támogatás a polgárőrök szövetségének; már 100 éves az IQ teszt; már elemzők is látják a kedvező folyamatokat; növekedett a bejegyzett vállalkozások száma; mégsem viszik bíróság elé a magyar különadót; Orbán és Tarlós átadta az új metrót. Boldog mosollyal konstatálom, hogy a létező világok legjobbikában élek… Éljen Orbán, éljen a kormány! (Hosszú, ütemes taps, mint '52-ben)
Ne higgyük, hogy az ellenzék nem kap teret: mindjárt a címlapon – a nagybetűs Orbán mellett – egy röpke simonozás (Újabb titkos Simon számla). Ez a téma kapott még egy negyed oldalt a beltestben – mno.hu információkra alapozva. Ez igen! Az mno.hu köztudottan megbízható forrás. Hm. A kormányváltó erők Operaház előtti megmozdulása is érdemelt egyharmad oldalt, rögtön a békemenetes hosszú beszámoló alatt. De sehol egy kis rogánozás (akinek nem pontosan sikerült a lakásának tulajdonviszonyait és méreteit eltalálnia a vagyonbevallásában, és azóta is próbál képbe kerülni). De nincs hír a salgótarjáni időköziról, de még arról sem, hogy kiesett VV Charlotte.
Nem akarnám ekézni az újságírók, szerkesztők módszereit (de igen), nem elmélkednék a magyar médiavilág elmocsarasodásáról (de igen), nem mérgelődnék a hihetetlen elfogultság miatt (de igen), mert ezt ezren, ezerszer elmondták, leírták, sokkal színvonalasabban. De azt azért kikérem magamnak, hogy teljesen hülyének nézzenek minden szinten. Készre rágott, pépesített, gondosan válogatott dolgokat kapok, hogy könnyen lecsusszanjon a torkomon. Nem kell mindenről tudnom, mert nem tudom kiválogatni a megfelelőt. Nem adnak lehetőséget arra, hogy a tények, események korrekt ismertetése alapján én gondoljak ezt-azt a világról. Hogy mit tetszik mondani??? Ja, hogy én gondolni, gondolkodni akarok… Az baj, nagy baj – belátom. Így hát vasárnap nem fogok gondolkodni, hanem zsigerből, ösztönből fogom azt nyüszíteni, hogy neeeeeem, ezeket ne tovább!
