Kakasos nyalóka tegnapi válogatása erőteljes kormányműmozdulat volt afelé, hogy a Vincentblog végre mozduljon el valami komolyabb zenei tartalom irányába (észrevettétek, hogy még posztjának is külön címet adott?).
Érezzétek, hogy vékony jégen járok! Elég egyetlen rossz mozdulat, és blogtársaim azonnal kivágnak a Vincentről. Úgyhogy most csak egy anekdotára vállalkozom.
Egy angliai kisvárosba új lakó költözik. A település lelkésze – az ottani bensőséges szokások szerint – meglátogatja, hogy megismerje a középkorú férfit. Egy csésze tea és némi keksz mellett barátságosan elbeszélgetnek, amikor a tiszteletes szeme megakad egy sarokba állított gitáron.
— Tud gitározni? Szokott azon játszani? – kérdezi
— Igen, előfordul – válaszol a férfi
— Volna kedve esetleg a gyülekezetben játszani most vasárnap?
— Nagyon szívesen
Bizonyára el tudjátok képzelni a hívők arcát, amikor a következő istentisztelet után maga Eric Clapton lépett a gyülekezet elé…
Ma reggel nincs facepalm!
