Év végi összesítőnk 2. részében a maguk korában is divatos, de mára klasszikussá nemesedett jobboldali ikonok munkásságából válogatunk. A fokozatosság jegyében kezdjük tán Pósa Lajossal, mivel — remélem egyetértetek velem — ő egyáltalán nem volt rossz költő, csak a világlátása gyermeteg. (Ezzel vaskosan megkülönböztetendő pl. a világot gyakorta gyermeki módon látó Weöres Sándortól.)
Pósa Lajos: Magyar vagyok
Magyar vagyok, magyar. Magyarnak születtem.
Magyar nótát dalolt a dajka felettem.
Magyarúl tanított imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyörűszép hazám!
Lerajzolta képed szívem közepébe,
Beírta nevedet a lelkem mélyébe,
Áldja meg az Isten a keze vonását!
Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját!
Széles e világnak fénye, gazdagsága
El nem csábít innen idegen országba,
Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!
Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell, meg is halok!
Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!
Egy nemzedékkel későbbi Sértő Kálmán, aki a Wikipédia szerint Bissén járta ki az öt elemit, majd 4 évig katonáskodott. Leszerelve 1500 verssel tért haza, majd Pestre költözött. Pártfogókra talált a liberális polgári sajtó (Hatvany Lajos, Babits Mihály), a népi írók (Féja Géza, Németh László) és a fajvédők közt is. Első verseit az Est-lapok és a Társadalmunk közölte, később mulatók, kocsmák, polgári szalonok „házi” népies költője lett. Alkoholizmusa gyakran okozott botrányt. Megjelent verseiben a faji romantika, 1938 tavaszán a szélsőjobboldalhoz csatlakozott, a hungarizmus mellé állt. Lássunk erre egy példát:
Volna a világra,
Palotám volna már Pesten
A fejem se fájna.
A kutyám se volna sánta,
Aki ugyan nincsen,
Mint a kotlós a tojáson,
Úgy ülnék a kincsen.
Megfizetnék trillám,
Lenne szép ibolyaszínű
Futó kis balillám.
Megírnék egy koszos slágert
Pestünk hasra esne,
Pénz repülne, mint a madár,
A fészekzsebembe…
Szórtak a fejemre,
Koldus leszek országomban
Egész életemre.
Nincs énnékem pápaszemem,
Jövőm mégis látom,
Csak a többi magyar művészt,
Azokat sajnálom.
A mi korunxellemóriása pedig G. Nagy Ilián:
