Kérem szíves elnézésteket a kimaradásért, de dáthás voltam (vagyok). Idén még egyszer Érvsebész gyűjtésének eredményeiben gyönyörködhettek; jövő héttől a szokásos, év végi összesítőt kezdjük Kenéz Heka Etelka munkáival.
Átadom a szót:
P/c
Ezekben szoboravatós időkben a Vincent olvasói bizonyára felteszik maguknak a kérdést: miként viszonyuljunk a kormányzó kultuszához. A Vincent a maga módján igyekszik kivenni a részét az emlékmű-állításból. S hol másutt találhatnánk méltóbb helyet kis virtuális házioltárunknak, mint a Borzalmasvers rovatban?
"Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse"
— mondja Kosztolányi, de arra még ő sem gondolhatott, hogy ahol a csoda sem segít, a pofátlanságban ott is rejlenek tartalékok.
A Független Magyar Gárda Mozgalom Somogy megyei szervezetének honlapján találtam az ismeretlen Költő versét Horthy Miklósról, amely, khm, hogy is mondjam... újraértelmezi Kosztolányit, mint látjuk, tartalomhoz igazítván a formát is:
(Nem látjuk; rosszul tettem be a képet. Kattintsatok a linkre: Pasteur/c)
Vers Horthy Miklósról
Míg az első vers elég bőven merített Kosztolányiból, Zádori Gábor Vitéz Horthy Miklós: csillag vagy című balladája épp csak lehelletfinom utalást tartalmaz a nagy előd “anyám, te vagy árva fiad csillaga” sorára (persze csak az első énekre, s lehet, csak abban, hogy az olvasónak ettől is ütni támad kedve):
Első világégés*
feldobta a szennyet,
söpredék csürhéje
zúzta szét a rendet,
vörös bolsi horda
nemzetünkre támadt:
patkányforradalom
rágta szét hazánkat;
„hulljon szét az ország,
legyen széjjelszedve” -
parazita bérenc
Kun Béla tervezte
s vérvörös erőszak
szolgálta a rablást,
rettegés, félelem
üldözte a vallást;
idegen érdekek
tapostak ránk újra;
tobzódott a gyilkos
vörös diktatúra.
Dermedt rémületben
vergődött az ország,
miközben a testét
szerte darabolták.
A Kárpát medence
hörgéstől lett hangos –
ekkor ocsúdott föl
néhány elszánt harcos:
múltjuk és tudásuk
vértezte fel őket,
áldozatra készen
szolgálni szegődtek,
elszántságuk úgy nőtt
mint a keserűség;
zászlajukra tűzve:
„ becsület és hűség”.
Vitéz Horthy Miklós
higgadt szava döntött:
„nem tűrhetünk tovább,
már elég vér ömlött.”
|
Ezernyi önkéntes jött a hívó szóra, s a Lenin fiuknak ütött a végóra. Hófehér paripán lovagolt be Horthy Budapestre, honnan menekült sok rongyfi. A vörös rongyokat taposta a sárba; csonka Magyarország sebeit ellátta, amíg ő kormányzott törvény és tisztesség őrizte a rendet. Vitéz Horthy Miklós: emléked ragyogjon dicsőségben, fényben! |
Mit mondhatnánk? Nem jutunk szóhoz.
Mint aki a sínek közé esett.
