Kéri Lászlót hallgatom. Arról beszél, hogy a baloldali-liberális értelmiségi elit számára mennyire nehéz volt azt megélni, hogy nincs rájuk szükség. De most talán.
Kéri Lászlót nemrég egy igen érdekes listán láttam. Köztársasági elnökként számít rá Tóth Zoltán "szakértő", akire szintén nincs szükség, és ezt láthatóan még nehezebben éli meg, mint Kéri.
Kéri, Lengyel, Petschnig Mária Zita és a többiek, akikre nincs szükség, a rendszerváltás környékén tűntek fel, amikor ezeknek az értelmiségi szerepeknek még volt valamennyi értelmük. Az azóta eltelt szűk negyedszázadban mintha semmit sem változtak volna: ma is azt és úgy mondják, mint akkor.
Zárójel kinyit. Anyámék kéthetente küldtek nekem újságcsomagokat. Akkor egy kollégiumban laktam, a préri közepén, Amerikában. A rendszerváltás idején számomra nagyon sokat jelentettek ezek az emberek, és hogy még több olvasót botránkoztassak meg, sokat jelentett az Orbán Viktor és a Deutsch Tamás is. Még emlékszem arra is, amire már tényleg senki sem akar emlékezni, én sem igazán, amikor Bayer Zsolt szimpatikus és teljesen liberális újságíróként reklámozta a Demokratikus Chartát. Zárójel bezár.
Ők is azok közé tartoznak, akiket Orbán Krisztián a Féltudású Elitbe sorolt. Körösényi András pedig egyszerűen kirakta Kéri Lászlót a politikatudományi intézetből. (Fogalmam sincs, hogyan játszották le valójában, lehet, hogy megegyeztek valamiben a végén, esetleg bíróság előtt, de tény, Kéri már nem intézeti kutató. Nem tartozik ide, de Körösényiék elérhetővé tették a Trendek a magyar politikában című kötetüket, ha valakit érdekel itt megnézheti)
A fiatalok, Plankó Gergő korosztálya a lehető leghatározottabb formában jelezte: ők is úgy gondolják, hogy Kériékre már semmi szükség sincs. Nincs szükség arra a tudásra, arra az értelmiségi szerepre, amit az "öregek" képviselnek. Az a bizonyos fotó, amihez én megértőbben viszonyulok, mint szempontpuska, szintén erre utal.
Ha az Olvasó figyelmesen olvassa a posztot, és miért tenné, esetleg feltűnhetett neki, hogy valójában nem írtam le a saját véleményem Kériékről. Az én generációm valahogy beszorult az övék meg a 444.hu-nemzedék közé. Én már értem, amit a fiatalok mondanak, de még képes vagyok megértéssel hallgatni Kériéket. Főleg azért, mert tudom, hogy milyen nehéz a megújulás, hogy az nem feltétlenül elhatározás kérdése. Azt is látom, hogy a Kériéket véglegesen kiszorítani igyekvő generáció mintha még nem rakta le volna le az asztalra azt, amivel meghaladhatná az "öregeket".
Kéri László semmivel sem gyengébb intellektus, mint a milliárdos vajtollással (ez a szó mit jelenthet, még én sem tudom) megbízott Lánczi vagy pláne a sameszai, és — szemben velük — nem is egy aljós firög, whatever aljós firög means. Kériék nem gazemberek. Voltak Szárszón gazemberek, esetleg a keresztnevük emlékeztetett a Kériére, de ők nem azok. Ők jót akarnak, én legalábbis azt gondolom. De már sohasem lesz rájuk szükség.