Ezen a hétvégén búcsúzik a kispadtól egy élő legenda. Az angol (skót, európai...) labdarúgás igazi állócsillaga, aki - már most láthatóan - történelmet írt a labdarúgásban. Mai írásunkban Alex Ferguson előtt tisztelgünk.
Skót korszak
1978 nyarán Alex Ferguson megérkezett a skóciai Aberdeen-be, hogy átvegye a helyi első osztályú focicsapat, a „Dons” irányítását. A gárda ráérősen vegetált a Skót Premier Ligában, először és addig utoljára 1955-ben nyertek bajnokságot… (Ryan Giggs ekkor 5 éves volt, David Beckham 3, Edwin van der Saar pedig azon az őszön már betöltötte a 8-at.)
A skót futball élklubjai, egymást váltó állandó bajnokai glasgow-iak voltak, a Celtic és a Rangers. Eddig.
Az új edző új szellemet, más mentalitást hozott a Pittodrie Park stadionba, rohanós, támadó szellemű gárdát alakított ki. Szinte kizárólag skót játékosokból.
Először 1980-ban nyert velük bajnokságot, aztán még kétszer, 84-ben és 85-ben. Mindmáig ezek az Aberdeen utolsó bajnoki aranyai.
1982/83-ban elindulhattak a Kupagyőztesek Európa Kupájában (KEK). (Fiatalabbak kedvéért: az 1999-ben, 39 év után megszűnt nemzetközi kupasorozat volt az akkori No2. Cup. Mindenkori győztese meccselhetett a BL elődjének számító Bajnokcsapatok Európa Kupája /BEK/ azévi nyertesével a Szuper Kupáért. Ma ez a jog az Európa Liga győztesét illeti meg.)
Hogy a svájci, albán és lengyel kupagyőzteseken túljutottak, nem volt túl meglepő, az már inkább, hogy 6 meccsen 17 gólt rúgtak 1 ellenében.
Fergie (akkor még főként így becézték) ellenfélként először 1983-ban találkozott a Bayernnel. Karl-Heinz Rummenigge, Breitner, Augenthaler, Dieter Hoeness-a müncheni csapat az előző évben BEK-döntős volt…
A németországi 0-0 után 24.000 skót tombolt és hajszolta kedvenceit az aberdeen-i stadionban. A németek ellen ez is kevésnek tűnt, a 75.percben 1-2 volt az állás.
A semmiből végső rohamra induló gárda azonban 3 perc alatt, 2 villámgyors góllal kivégezte Germánia csillagait (Vajon 1999-ben egy másik Bayern-meccsen eszébe jutott-e Fergie-nek a több, mint másfél évtizedes sztori?)
A belga kupagyőztes legyőzése után a KEK-döntő következett, a Real Madrid ellen, Göteborgban. A túloldali kispadon Alfredo di Stefano, a csapatban Stielike, Juanito, Santillana. Szakadó eső, tomboló szél-a skótok időjárásilag otthon voltak.
Egy-egy gól esett és már mindenki a 11-eseket várta, amikor a 112. percben John Hewitt a spanyolok kapujába bólintott egy beadást.
Hewitt mindent eldöntő gólja a madridi kapuban
Leighton-Rougvie, McLeish, Miller, McMaster-Cooper, Strachan, Simpson-Black (Hewitt), McGhee, Weir-ez volt Alex Ferguson első nagy csapata.
Abban az évben ráadásként megverték még a BEK-győztes HSV Hamburgot és hazavitték a Szuper Kupát. (0-0 és 2-0)
Ferguson játékosai vállán, kezében a KEK-kel
1984-ben mi is ízelítőt kaptunk belőlük, Temesvári Miklós Újpesti Dózsája legyőzte a Kölnt, így a KEK-ben a 4 közé jutásért meccselhetett az Aberdeen-nel.
Az itthoni 2-0-s győzelem nagyon nagy eredmény volt, a kinti 0:3 a 94. percben lőtt skót góllal-egy szurkolói nemzedék igencsak keserű emléke maradt. (nekem égetően - szempontpuska)
A későbbi Sir Alex 1986-ban távozott Skóciából, hajdani csapatára pedig a feledés homálya borult, azóta se nyertek semmit….
Manchester, England, England
A 70-es, 80-as években az angol futball megjárta a mennyet és a poklot.
1977 és 84 között nyolcból hétszer nyertek BEK-et angol klubcsapatok, négyszer a Liverpool, kétszer a mára már erősen feledésbe ment Nottingham Forrest, egyszer az Aston Villa.
Aztán a brüsszeli Heysel Stadionban, a 85-ös BEK-döntőn (Juventus-Liverpool 1-0) emberek haltak meg angol szurkolók miatt és az UEFA 5 évre kizárta Anglia legjobb klubjait a nemzetközi kupákból.
A korszak nagy angol gárdája láthatóan nem a Manchester United volt.
A régi dicsőség elmúlt, hol volt már 1968 csodája, amikor a MU a Wembley-ben rendezett BEK-döntőn 4-1-re verte a legendás Benficát, amikor egyszerre 3 aranylabdás (Denis Law, George Best és Bobby Charlton) játszott a csapatban?
A mi emlékezetünk a Videoton ellen az 1985-ös UEFA Kupában kieső manchesterieket őrizte meg arra az 5 évre, amíg visszajöhettek Európába.
Fergie nem a Kánaán földjére jött edzőnek, de hát Aberdeen sem volt épp a Paradicsom.
Fergie megérkezett
1986 novemberében leült a kispadra és aztán négy évig nem nyert velük semmit.
Néhányszor felmerült közben, hogy jó, jó, de lehet, hogy nem ő az ideális megoldás.
Az élethez szerencse is kell: 1990-ben a csapat megismételt meccsen FA Kupát nyert a Crystal Palace ellen-indulhattak a KEK-ben.
Ezt leghamarabb a Garami-féle, jó erőkből álló Pécs bánta, az első fordulóban (0-1 és 0-2) estek ki a MU-val szemben, bár az is igaz: azóta se volt Pécs-Újmecsekalján, a kisméretű stadionban 16.000 néző. Hiába, a név varázsa…
A PMSC vendégpadján. Jobbról a negyedik Alex Ferguson
Ez a MU mára erősen feledésbe merült: Sealey-Irwin, Bruce, Pallister, Blackmore-Phylan, Robson, Ince, McClair-Hughes, Sharpe.
Szerencséjük is volt, a walesi Wrexham, a Montpellier és a Legia Warszawa akkor sem, most sem volt nagyon nehéz ellenfél.
Változott a taktika is, a skót idők rohanását valami egészen más váltotta: a lengyelek és a franciák megúszták a manchesteri vereséget, hogy aztán otthon kapjanak ki.
8 évvel a Real elleni KEK-döntő után ismét egy spanyol csapat jött szembe Rotterdamban: a Barcelona. (Fergie 3-szor randizott kupadöntőben a katalánokkal, az elsőt ő nyerte.)
A kispadon Johan Cruyff, a csatársorban Michel Laudrup, a hátvédsorban Ronald Koeman… meg két hiányzó, akik épp a döntőt hagyták ki: Zubizarreta és Sztoicskov. Rá egy évre ez a Barca BEK-győztes lett...
Az amúgy meglehetősen gyenge meccsen a MU győzött, simán. (2-1). Az újságok azt írták: nem játszottak szépen, csak eredményesen. Ezt még sokszor leírták később Sir Alex csapatáról.
Hogy teljes legyen a kör, ahogy 83-ban, úgy 91-ben is megverték a Szuper Kupa-meccsen a BEK-győztest, ezúttal a Crvena Zvezda volt az áldozat.
Fergie maradhatott-a következő 22 évre.
1993-ban nyert először angol bajnokságot a MU-val. (Aztán még 12-szer, utoljára idén.)
A 93-as csapatban még voltak KEK-győztesek, de már játszott Eric Cantona, Peter Schmeichel, Gary Neville, Ryan Giggs és a keret közelébe került lassan David Beckham is.
Aztán évről-évre jöttek a többi, mára már igencsak jól csengő nevek: Roy Keane, Paul Scholes, Teddy Sheringham, Andy Cole.
Ferguson figyelte a fiatalokat, nevelt és építkezett.
A 90-es években a MU 5 bajnokságot és 4 FA-kupát nyert Angliában.
A csúcsra 1999-ben ért a csapat.
A BL csoportmeccsein tartották az egyensúlyt (4 döntetlen a Barca és a Bayern ellen), aztán az egyenes kiesési szakaszában simán verték az Intert és a Juventust.
A 99-es barcelonai döntő máig egyike a BL legendás meccseinek.
A Schmeichel, G. Neville, Irwin, Johnsen, Stam, Beckham, Butt, Cole, Giggs, Blomqvist, Yorke (Sheringham, Solskjaer) összetételű Manchester United iszonyatos csatát vívott a másik edzőlegenda, Ottmar Hitzfeld Bayern-jével (Kahn, Jeremies, Matthaus, Effenberg stb.)
A végig vezető németek már a zsebükben érezték a kupát, Hitzfeld lazán lecserélte Matthaust, amikor a MU cseréi, Sheringham és Solksjaer a 91. és 93. percben lőtt góljaikkal szinte sokkolták a münchenieket. Mint 83-ban az Aberdeen…
Abban az évben az angolok a brazil Palmeiras, Dél-Amerika legjobbja legyőzésével Interkontinentális Kupát nyertek.
1999-től szólíthatjuk Sir Alex-nek történetünk hősét. Jogosan. Aki kettesével nyeri a kupákat egy-egy évben, megérdemli.
A 2000-es években olyan nevek kerültek a MU-hoz, mint a kapus Fabien Barthez és Edwin van der Sar, a hátvéd Rio Ferdinand, elöl Cristiano Ronaldo, Wayne Rooney, Ruud van Nistelrooy vagy épp Carlos Tévez.
A csapat ebben az évtizedben hatszor lett bajnok, újra elnyerte a FA-kupát.
2007/2008-ban a BL-csoportkör 6 meccséből 5-öt nyertek meg a Dinamo Kijev, az AS Roma és a lisszaboni Sporting ellen, a szépen elosztott 13 gól ellenében kaptak 4-et. Senki nem mondhatta, hogy gondjuk lenne akár a védekezéssel, akár a támadással.
Az egyenes kiesési szakaszban oda-vissza megverték a megint útjukba kerülő rómaiakat, elbúcsúztatták a Lyont, majd kapott gól nélkül hozták a következő évi győztes Barcelona elleni meccseiket.
Ezen a 6 meccsen már csak hat gólt lőttek, jó, jó-de hát összesen egy (!) alkalommal zörgött a MU hálója.
A szinte gyenge pont nélküli, kiegyensúlyozott társaság eljutott a BL döntőjébe, ahol Moszkvában-angol házidöntő!- a Chelsea várt Fergusonékra.
A Manchester Van der Saar -- W. Brown, (Anderson 125.), Rio Ferdinand, Vidics, Evra -- Hargreaves, Carrick, Scholes, (Giggs 87.), Cristiano Ronaldo -- Rooney, Tévez összetételben állt ki. A túloldalon meg Didier Drogba, Claude Makelele, Michael Ballack, Frank Lampard, Petr Cech-csekélység…
C.Ronaldo fejesére Lampard válaszolt. Mivel a 120 perc sem hozott döntést, jöhettek a büntetők. A sors néha nagyon kegyetlen: a londoni John Terry elcsúszott az utolsó lövés pillanatában és kapufára rúgta a labdát. A szétlövésben Edwin van der Sar hárította Anelka büntetőjét, így a United ismét a csúcsra ért.
Mi sem természetesebb, minthogy ebben az évben az Interkontinentális Kupa helyére lépő klubvilágbajnoki címet is elhozták az ecudari Liga de Quito legyőzésével. Csak kettesével, ahogy az Sir Alexnél szokás.
A többi már csak levezetés volt. 2009-ben Rómában és 2011-ben Londonban a Manchester United újra el-és eljutott a BL-döntőbe, ahol az akkor fénykorát élő Guardiola-féle Barcelona ellen vesztettek. (0-2 és 1-3)
2011-ben és idén megszületett a 12. és 13. angol bajnoki cím.
Most pedig megszületett Sir Alex Ferguson döntése is: ennyi volt, szép volt, jó volt.
Marad utána néhány rekord.
Övé a futballtörténelem negyedik leghosszabb karrierje ugyanazon a kispadon. Senki sem jutott el edzőként 6 európai kupadöntőig. Senki sem épített fel ugyanott négy különböző csapatot, négy korszakban.
Korszakos egyéniség volt és ezt-nagy szó!-ellenfelei sem vitatták soha.
Jó pihenést, Mr. Ferguson! :-)
