Körösényi András a Kommentár 2007/4-es számában publikálta "A jobboldal elhúzódó válsága" című írását. Ez a szöveg, ebben a pillanatban, nem elérhető. Valamennyi számot megtaláltam a Kommentár archívumában, ezt valahogy nem, noha nem is olyan régen még olvasható volt, a Konzervatórium és a Mandiner is belinkelte. Vannak különös véletlenek.
A jobboldali értelmiség kussol. Hallottam én már dübörgő kussolást 2005-2006 táján, amikor a de és a ficit szavak egy sajátos kombinációját nem bírta egy bizonyos másik oldal kimondani.
A jobboldali értelmiség meredten nézi a Gazda kezét, várja a csontot. Igen, láttuk már ezeket a hűséges pillantásokat valamikor máskor, más szemekben. Más Gazda, más csont.
Igen, az Olvasó már nagyon unja, hogy időnként megnézem a Scholar.Google-on a jobboldali bölcsészértelmiség kiemelkedő nemzetközi produkcióit, az A.Lanczi keresés utáni döbbenetet, ahogy a Semmi lassan beteríti a képernyőt. A jobboldali értelmiség (nem az általam jobboldalinak gondolt, valóban világhírű természettudósokra gondolok) a rendszerváltás óta leginkább interpretált. A mindenkori Gazda ízlése szerint interpretálta a történelmet, a filozófiát, rossz, időnként nagyon rossz monográfiákban esküdött hűséget neki,
A magyar konzervativizmus a méltán népszerű curling szabályai szerint alakult. Orbánból kicsusszant valami, a jobboldali értelmiség pedig fogta a seprűt és vakarta a jeget, majd a legvégén a műfaj korlátain kissé átszökkenve, egy csinos céltáblát festett az ideológiai trutymó köré. Győzelem.
A Professzorok villámtekintetű Batthyány Köre csak ránézett a miniszterelnökre, és annak mintegy a magasságából le tudta vezetni, hogy tiltakozik a felsőoktatásból való forráskivonás miatt, vagy esetleg éppen kiáll mellette.
Ebben az országban, mindenki tudja, hogy együtt fogunk ülni a szarban, ugyanakkor azt remélik, hogy azért nekik majd jut karosszék.
Nincs az a badarság, nincs az a szakmaiatlan idiotizmus, amit egy századvéges vezető elemzői posztért, egy színházi igazgatóságért nem írnának le. Harcolnunk kell a kommunisták ellen - mondja a volt párttitkár, és senki sem rúgja seggbe.
Ma még egy nagyot kell kussolni, egy utolsót nagyot, diadalmasan kell befogni azt a pofát, hogy égre zengjen a csend.
