Az ember az igazságot keresi. Coelho erre mondana valamit arról, hogy az Igazság meg az embert keresi, de még az is lehet, hogy Andrej Petrovics Szpuhoj a nagy orosz filozófus mondaná, és akkor milyen kínos lenne ilyesmivel viccelődni. A tegnapi Kemény-re válaszul, itt van Térey.
"Kemény István ifjúkorom felejthetetlen barátja és a jelen idő egyik legfontosabb magyar költője, akinek vannak nagy versei. A Búcsúlevél érzésem szerint nem tartozik ezek közé. Bár jó szándéka nyilvánvaló, személyessége süt, de - szándékolt sutaságával, csengettyűjével - első olvasáskor cserbenhagyó üzenetnek tűnt, amelyik a valódi bajok felgöngyölítése helyett megkerüli azokat. Gyűlölet, no de honnét jön, out of the blue? Ne menjünk mégis utána, a forrásvidékére?
Mint Dérynél: „A részvét csak egy megelőző állapot lehet, s nem végződhetik önmagával, máskülönben haszontalan érzelgősség." Vitánk volt Istvánnal - esztétikai síkon és honpolgárként -, s azóta szerencsésen kilábaltunk belőle. Ha pedig verse terápiának bizonyult sokak számára, bizony jó, hogy megírta. (ES, 2011. november)"
... és a vers a litera.hu-ról.
Térey János: Magyar közöny
Kemény István Búcsúlevelére
Fölpaprikázva, s megvezetve, népem,
Nyakadban ízlésed szerinti úrral,
Ha olvasol, hát félreolvasol,
És fényes nappal vészharangozol;
Tárulkozó elfojtásodat értem.
Ki legnagyobb vagy önmagasztalásban
S öngyűlöletben, önkorlátozásban,
Gőggel tudsz elfordulni, sérteni,
Sértődni, mint egy félretolt zseni!...
Két féltekéd nehéz szívvel bejártam.
Kőbe vésett alkotmány a jutalmad!
Fék: nem bilincs. Otthonos lett a káosz,
A tisztázás helyett a lágy maszat.
Pörös szájak befogva? Nagydarab
Megmondóemberek pálcát ragadnak.
Az életre trombitált múzeumból
Üzennek tekintetes vármegyéid!
És műveletlen főispánjaid
Gondozzák a föld szekérvárait;
S egymást elvéteni késztet az undor.
Legyintve szerteszét és számolatlan,
Él a kedély. Lakájkultúra tombol,
Kilincselők a nábob ajtaján...
Pirul a boldogságos tartomány
Az alázúduló vörösiszapban.
" Néhányan azt mondják, legyek még keményebb az Orbán-rezsimmel. Néhányan meg azt, hogy, legyek nagyon kiegyensúlyozott. Néhányan azt tanácsolják, hogy támogassam a Helyes Oldalt. Néhányan meg azt, hogy őrizzem meg a függetlenségem. És van, aki azt kéri, hogy ne hagyjam kint a narancshéjat a konyhaasztalon. Én csak ez utóbbi kívánságot tudom respektálni. (én, most) "
