1929. március 11-én Frankie "Babyface" Bayer géppisztolysorozatot adott le a MacMahon és a Hetvenkettedik utca sarkán álló olasz vendéglőre. A helyszínen meghalt négy vendég, köztük Tito Cantalabra, a Massani-klán consiglierije. A vérfürdő a St. Benito Day Massacre néven vonult be a szervezett bűnözés történetébe.
Babyface Bayer orosz-zsidó bevándorlók gyermekeként született a Lower East Side-on, 1899-ben. Bolti lopásokkal és kisebb zsarolásokkal kezdte pályafutását, több mint két évet töltött az Eastmore Javítóintézetben. 1917-ben csatlakozott Vicky Schulman csoportjához. Schulman, Zvi Rosenthal, Ernie "Jarmele" Fein és Manny Cohen után ő lett az ötödik a Schulman-bandában. A húszas években Schulman első számú "enforcere" lett.
A háború után Abe Rosenzweig volt a West Brooklyn-i alvilág vezére, neki fizetett az összes bukméker, a gőzmosodák tulajdonosai és a textilipari szakszervezet korrupt vezetői. Az ír bandák a Cooper sugárúton kívülre szorultak. Rosenzweig halála után az öreg Bobby "The Killer" McMurphy csoportja szerezte meg az uralmat a kikötőben, a lóversenypályákon és az illegális italmérésekben. Schulmannak választania kellett. Beáll az írekhez, vagy átveszi Rosenzweig üzleteit, és kiszorítja McMurphyéket West Brooklyn-ból.
A húszas évek közepére már Schulmané volt minden, a piszkos munkát pedig általában Babyface végezte. Élvezte az ölést, és értett is hozzá. A Schulman-csoporttal rokonszenvező fiatal városi bűnözők között óriási volt a tekintélye. De Cantalabra és társainak meggyilkolása hatalmas felháborodást keltett a kerületben. Az írek attól tartottak, hogy Barrister rendőrfőnök, aki addig távol tartotta magát a West Brooklyn-i ügyektől, akcióba lép. Amikor a helyi újságírók megkérdezték Mandel Rothsteint, Schulman ügyvédjét, hogy Babyface nem jelent-e terhet Vicky Schulmannak, Rothstein úgy válaszolt, hogy ő mindig elítélte az erőszakot. Schulman vállalkozásainak legális voltához kétség sem férhet, de a Babyface Bayer-szerű elemek alkalmasak lehetnek arra, hogy megbontsák a közbizalom erős falait.
Babyface két nappal a gyilkosság után interjút adott a New York Times-nak, amelyben visszautasította a vádakat. Azt mondta, hogy csak provokatív formában akarta álláspontját kifejezni, természetesen nem volt szándékában Tito Cantalabra megölése, csak vitára akarta kényszeríteni, ami szerinte részben sikerült is, és azzal vádolta a sajtót, hogy kiragadták a lövéseit a kontextusukból. — Ha meg akartam volna ölni Cantalabrát, akkor nem a nyílt utcán tettem volna fényes nappal, úgy, hogy mindenki lát! — förmedt rá a kissé meglepett újságírókra. — Ez legfeljebb metaforikus értelemben volt gyilkosság, arról pedig, hogy Cantalabra meghalt, nem én tehetek, hanem az írek.
Schulman egy baseball-meccsre utazott Detroitba, nem nyilatkozott a sajtónak. Amikor évekkel később Gordon "The Nice Guy" Boomer átvette a hatalmat, Babyface eltűnt. Maradványait a hatvanas években találták meg a Rockets Stadion bontása során, a koponyája nem került elő. Soha nem derült ki, hogy az olaszok, az írek, vagy maga Schulman ölette-e meg, de ez már nem is érdekes.
Babyface Bayert már mindenki elfelejtette, csak én nem. Kriminológiát tanítok az állami egyetemen, kutatási területem West Brooklyn és az ottani maffiózók. Könyvet is írtam róluk, az amazon.com-on megrendelhetik. Babyface-ről még apám nagybátyja mesélt nekem. Az öregnek volt pár kisebb összeütközése a törvénnyel, ült is pár évet, de aztán jó útra tért, autószerelő lett Connecticutban. Tizennyolcadik születésnapomra kaptam tőle a Dobozt. Le van forrasztva, nem lehet kinyitni, autók képe van rajta, gyönyörű sportkocsiké, nagyon szerettem. Azt mondta, ami a Dobozban van, az legyen titok, a kettőnk titka, de talán az lenne a legjobb, ha csak az ő titka lenne. Valami kemény tárgy volt, talán egy autóhoz tartozott. A Doboz alján volt Babyface Bayer neve. Még mindig ott van a pincében a Doboz, és azt hiszem, még sokáig ott is marad.
