Kovács János szerette a fákat. Nem úgy általában, nem minden fát, sőt, nem is a fák többségét, sőtebb: csak nagyon kevés fát kedvelt. Az ültetett fához, a parkok fáihoz, de még a zsíros földön a fűrész nagyobb örömére gyorsan kövérre hízó fákhoz se volt egy jó szava…