Az elmúlt hetekben az LMP Bajnai Gordon elleni kifogásait az a Róna Péter fogalmazta meg, akit a sajtóban a párt lehetséges miniszterelnök-jelöltjeként is emlegettek. Róna zárt ajtók mögött fel is szólalt az LMP kongresszusán, és az Együtt2014-hez csatlakozás ellen érvelt. Ő az LMP pártalapítványának társelnöke.
A Vincenten néha viccelődünk Róna Péterrel. A gyümölcsfaoltványok, illetve a termálforrások mint a magyar gazdaság lehetséges kitörési pontjai ideális poénforrásnak tűnnek unalmas téli napokon.
Róna Péter a Blackfriars Hall vendégprofesszora, egykori bankár, a First Hungarian Fund ex-igazgatója, az Ikarus spin-offként létrehozott NABI első elnöke. Nem kicsi az egója, néha talán érdekesebb dolgokat mond a kelleténél, de számomra (ez nem Vincent-vélemény, ez az én véleményem) komoly embernek tűnik. Ő nem egy Matolcsy, egy Schmitt Mária, egy Boros Imre.
Nem örülök annak, ami történt, nem tetszik az, amit Róna Péter mondott, de annyi minden van, aminek az ember nem tud örülni. Ha Bajnai Gordon a Közép miniszterelnöke akar lenni, akkor szóba kell állnia Rónával, Schifferrel, azokkal, akik most szembekerültek vele. Orbán Viktor a bayerzsoltjait uszítaná Rónáékra, megsemmisítendő ellenfélként kezelné őket. Én egy (sőt egyszerre több) Nemorbánt szeretnék látni, aki nem uszít senkit senkire, és képes civilizált módon kezelni a konfliktusokat.
Olvasóink egy része nyilván indulatos, és a kortárs angolszász politológia divatos szakkifejezésével élve szeretné to kick their sorry ass. Most azonban nem centrális erőteret építünk, nem egy balliberális Közgépnek ágyazunk meg, nem akarjuk beleírni az Alkotmányba, hogy Orbán Viktor egy menyét (nehéz, nagyon nehéz), nem akarjuk tönkretenni a sok hülye láncziandrást (egyre nehezebb, de ami nem öl meg, erősebbé tesz), hanem csak egy olyan Magyarországot szeretnénk, amelyet nem kell szégyelleni koppenhágai partikon. Amiben pl. élni lehet, neked, nekem, még a hülye láncziandrásnak is. És pláne a Schiffernek, meg a Róna Péternek.
Ugye arról volt szó, kedves Gordon, hogy mi beszélgetni fogunk dolgokról, rendezzük végre közös dolgainkat (drága Attilám, mekkora közhely lett ebből is, de hidd el, ez a siker jele) és nem molinókon fogunk kommunikálni egymással. A beszélgetés pedig azzal jár, hogy meghallgatjuk a másik felet. Most például a Róna Pétert. És ők majd meghallgatják Kertesit, Köllőt, Urbánt. Itt ugyanis a mi országunkról van szó, és nem a hatalom megszerzéséről. Nekem sem könnyű ilyeneket írni, sokkal könnyebb lenne, úgy elküldeni ezeket a jó büdös francba, hogy arról kóduljanak, sokkal több lájkot is kapnék érte. De nem teszem, mert nem tartom helyesnek.
Róna és Schiffer nem gazember, nem idióta, nem tolvaj. Rengeteg módon lehet valaki nemgazember, nemidióta, nemtolvaj; a nemgazemberek, nemidióták és nemtolvajok sem mindig képesek szót érteni egymással. Most nincs más lehetőség, mint megpróbálni szót érteni Rónával, Schifferrel, Bauer Tamással, és igen, talán vele is. Ezt az országot csak a bölcs és tisztességes gondolatok válthatják meg, csak bölcs és tisztességes gondolatokkal lehet lemosni azt a mocskot, amivel ezek a gazemberek, idióták, tolvajok bekenték. A bölcs és tisztességes gondolatok pedig a bölcsességükről és a tisztességükről ismerszenek meg, és nem arról, hogy kik és melyik oldalról mondják. Senki sem mondta, hogy könnyű lesz, kedves Gordon, senki sem.
