Giró-Szász András megrovóan nézett fel a kormány stratégiáját taglaló szigorúan titkos minősítésű iratból az állami tévé reggeli műsorában.
– Akik az átvett adósság ki nem fizetéséről beszélnek, azok rémhírterjesztők! – sisteregte, miközben a háttérben egy archív felvételt játszottak be egy lebukott rémhírterjesztő kivégzéséről. Winston Smith hátán végigfutott a hideg. A kormányszóvivő nagyon ügyetlenül hazudott. Ezt a lószart a Bankszövetségen kívül már senki sem hiszi el nekünk – gondolta Winston keserűen.
– Más kérdés, hogy a kormány, élve pozíciójával és politikai mozgásterével, mindig is igyekezett a legjobban megvédeni a magyar állam, a magyar nemzet és a magyar állampolgárok érdekeit – tette hozzá Giró-Szász András. A tévébe épített reorbanizátor felzümmögött, és valós időben lefordította a kormányszóvivő szavait óbeszélre. „Más kérdés, hogy a kormány, élve pozíciójával és politikai mozgásterével, mindig is igyekezett a legjobban megvédeni Orbán Viktor, Orbán Viktor és Orbán Viktor érdekeit." A reorbanizátor egy kizárólag a Belső Párt tagjai számára kiutalt állambiztonsági szerkezet volt, ami a kormánypropaganda egyes kifejezéseit automatikusan visszafordította az eredeti jelentésükre, hogy a Belső Párt tagjai eligazodjanak a párt valódi szándékait az ellenségei elől álcázni hivatott szövevényes, gyakran még a bennfentesek számára sem követhető hivatalos magyarázatok között.
Ha más kérdés, akkor jó – gondolta Winston kissé megnyugodva, és eltűnődött, hogy hányszor lehet még visszaültetni az asztalhoz a Bankszövetségben ülő vizenyős szemű, berezelt bankárokat. Winston úgy becsülte, hogy akárhányszor. Bár nem értett a bankügyekhez, mélyen felháborította a bankok viselkedésével kapcsolatban az a nehezen megfogalmazható, misztikus, ősi árulás, aminek a bizonyítékai mindig olyan élesen ragyogtak az elméjében, amikor a tévében beszéltek róla a kormány hivatalnokai, de amik bosszantó módon azonnal elillantak az agyából, amint az egyre konokabb és elégedetlenebb ismerősei előtt volt kénytelen újra és újra megvédeni a párt és a kormány álláspontját pénzügyi kérdésekben, és minden alkalommal csak nyomorúságos, dadogó zsidóbankározás fordult ki belőle. Szégyellte magát az intelligens, könnyed és tiszta érvelésre való képtelensége miatt, és emiatt még jobban gyűlölte a bankárokat.
Winston úgy hallotta egy a Belső Párt belső köreiben gyakran megforduló ismerős párttagtól, hogy Orbán Viktor nem szándékozik kifizetni a bankoknak a teljes adósságot. Ez nem lepte meg, sőt igazából el is várta tőle, hogy így tegyen. A bankok által egyoldalúan módosított szerződési feltételek épp úgy felháborították, mint a tranzakciós illeték áthárítása vagy a kamatos kamat koncepciójának nyílt cinizmusa. Őszintén egyetértett a gazdasági miniszterrel, aki szerint a magyar bankrendszer még további reformra szorul. Winston remélte, hogy a kormány addig fogja reformálni a bankrendszert, amíg nem mozdul többé.
Azt is remélte, hogy a kormány nem tiszteli meg a bankárokat azzal, hogy alkudozni kezd a visszafizetés feltételeiről. Az olyan méltatlan lenne a nemzeti ügyek kormányához. Egyszerűen közölni kell velük, hogy tudomisén, az adósság felét visszafizetik, a másik felét pedig el kell engedniük a bankoknak. Örüljenek, hogy egyáltalán kapnak valamit, tolult fel Winstonban a harag. Aztán hirtelen forróság öntötte el, mert eszébe jutott, hogy lehet, hogy Orbán Viktor is épp annyira felháborodik a bankok szószegésén és kétszínűségén, mint ő maga, és végül egy fillért sem fog visszafizetni nekik. Ezt kéne, bizakodott Winston. Ez lenne a legjobb mindenkinek.
Winston tiszta szívéből megvetette a rémhírterjesztőket. A puszta feltételezés, hogy a kormány ki akarná játszani a hitelezőket, a személyes integritásában sértette meg, noha biztos volt benne, hogy ha Orbán Viktor végül úgy dönt, hogy kijátssza a hitelezőket, az a megfelelő pillanatban morálisan igazolható lesz a kétharmados felhatalmazás birtokában. Nem is beszélve azokról a körülményekről és a múlt szekértolóiról, akik ide juttatták az országot.
Winston már tudta is, mit kell tennie. Fel kell kutatnia a rémhírterjesztőket és nyilvánosan meg kell bélyegeznie őket. Érje csak utol őket a nemzeti együttműködés rendszerének igazságos haragja. Bekapcsolta a számítógépét, és elkezdte a böngészőbe gépelni a leggyűlöltebb blogjának címét.