Múlt heti ígéretemhez híven Szuhanics Albert versei következnek. Tudjátok, hogy megy ez: az ember asszociál. Nos, nekem eheti költőóriásunk művészetéről egyfolytában a Kiberiáda jut eszembe. Lem e remekének ugyebár két főhőse a két kiváló robotikus: Trurl és Klapanciusz (Trurl valamivel jobb). Nos, Szuhanics Albertnek esélye sincs Trurllá válni...
Isten ostora
Van egy király, kiválasztott,
fényes csillag az ő lelke.
Ám haragját rettegi föld,
s annak minden fejedelme.
Szeme villám, fekete ég
fellegei közül villan.
Nem tud előtte megállni,
igazságban, hazug hit s tan.
Hunok híres, nagy királya,
jó a híre, Róma remeg.
Lába előtt esik térdre
Leó pápa..., egyház..., sereg.
Sebzett üsző lába nyomán
szittya pásztor, kardot lel ő.
Hadak Ura mennyből küldte,
királyunknak hozván elő.
Attila ad esélyt nektek,
bűnös népek, megtérésre.
Igaz Istennek ostora
rázúdul sok vétkes népre.
Feljajdul a nyugat akkor,
érzi vétke szövevényét.
Flaggellummá fonva kézben,
rajta Isten szent pecsétjét.
Ő bírja e széles földet,
birodalmat büntet karja,
Ki e kardra érdemes lett,
mert az Isten úgy akarja.
Leo pápa küldöttsége
könyörög a nagy királynak.
Megígéri szent esküvel,
többé bűn útján nem járnak!
Így kímélte meg a várost
mely rettegett tőle joggal.
Nagylelkű, hun királyunknak
hálás lehet Róma..., okkal!
Ős legendák dicső ura,
Isten méltó küldötte ő.
Nincsen aki legyőzhetné,
soha nem lesz olyan erő!
Debrecen, 2011. 05. 24.
Kövér a nép
Kövér a nép, mit adtatok neki?
Cipel magán új, súlyos terheket.
A zsír, a háj a szívet terheli,
míg térde dől, tartását törve meg!
Hé emberek, ébredjetek ti fel!
Damoklész-kard függ fejetek felett.
Egy évtized, s a kórság földre gyűr,
már gyűlnek bús, vészt jósló fellegek.
Az ifjúság csak vonszolja magát,
hisz csontvázán már erős fék a súly.
A szalag nyúl, bebukik boka, térd,
tolókocsi lesz ebből majd sok új.
Vigyázzatok, a lábatok a tét,
a szív, vese, hasnyálmirigy s a máj.
A túlsúly lesz a halál angyala,
küzdjön nagyon, ki ennek ellenáll!
Új édenkert fáin ősgonoszság,
rád tukmálja korunk gyümölcseit.
Ám jól vigyázz, az Úr hangja az más,
türelmes ő, szelíd és óva int.
Te bús magyar, szökkenj most talpra hát,
a háj, a zsír nagy ellenséged, tudd.
Koplalj és fuss, száz árkon-bokron át,
s nagyon vigyázz, az életedért futsz!
Kövér a nép, új dráma kezdete,
a termés nagy, halál fen víg kaszát.
Ne hagyd magad, hát fogyj le most hamar,
mozogj sokat, hogy élhess, s élj tovább!
Debrecen, 2011. május 31.
A macska és a vadludak
Repül a macska az égen,
szárnyak nélkül is, oly szépen,
mint a vadludak ősztájt,
mikor Nils Horgelson itt járt.
Nem oly nagy csoda ez, hidd el,
én voltam, aki nem viccel...
Bepisilt a beste jószág képzeld,
s ellopott tőlem egy kedvenc ételt,
tányéromról három fasírtot,
jobb hát ha miatta nem sírtok!
Jobb lábbal jól bele rúgtam,
gól lesz ez, előre tudtam.
Kiszállt a kapun, mint liba,
Magasan repül a cica.
Világgá száll a vadludakal,
hasában három fasírtommal.
Odafenn repülő macsekot láttok,
és közben nem gágog..., nyávog!
