Az, hogy a mi kis messiásunk Ópusztaszeren prédikál végső soron érthető. Még az is, hogy pont egy tizenkét méteres turulszobor előtt prédikál, birkákról, valami közelebbről körül nem írt, konfúz jövőképről, egy felsejlő disztópiáról, melyhez képest a Mad Max egy szerethető kora tavaszi piknik, még ezek is érthetőek. Nem, kedves olvasó, nem hülyült meg, és nem önt nézi hülyének, önt le se szarja, mert ön nem tétel. Orbán Viktor azokhoz szólt, akik veszélyeztethetik a hatalmát. Azoknak prédikált, akik tényleg elhiszik ezt a maszlagot, akik tényleg úgy gondolják, hogy itt a nyakunkon valamiféle összeurópai apokalipszis, és pillanatokon belül tényleg elkezdődik a káeurópai szociáldarwinista dzsembori, ahol is megküzd a puhány, nemzeti öntudatát vesztett, kozmopolita, liberális elhajlásba belesatnyult aljanép az öntudatos, összefogott, remekül führerelt szuperhősökkel. Egyszerű kis trükk ez, ki akarja fogni a Jobbik vitorlájából a szelet, és miért?
Mert azért valahol titkon, egy lehallgatásbiztos bunkerban azzal a három-négy bizalmi emberével csak átbeszélhették, hogy baj van. Hogy a Nagy Terv mégsem működik, és tudható, hogy válság idején az emberek hajlamosak a szélsőségesek felé fordulni. Ettől retteghet Orbán, ezért igyekezhet a kedvükbe járni, szólani hozzájuk az ő nyelvükön és az ő értékeik szerint. Nem hiszem, hogy ő mindezt komolyan gondolja, illetve inkább azt hiszem, hogy mint minden tisztes, kétkezi szociopata ő is leszarja, hogy éppen kit, mivel ver át, volt ő már jómunkásember is, csavarkulccsal a kezében, és meggyőződésem, hogy ha a balettrajongók komolyan tényezőek lennének, akkor minden további nélkül kiállna rózsaszín tütüben spiccelni.
Láttunk már ilyent, ez nem egy Habonyárpi-patent, és aki időnként olvasni is szokott, például könyveket, nem is annyira régi korokról, az tudja, hogy azért a dolognak súlyos kockázata van.
Az egyik ilyen kockázat abból adódik, hogy ha a hatalomhoz való ragaszkodás öncéllá válik, ha a vezetőnek nem fog összejönni az, hogy valamiféle manifeszt célhoz is közelebb jusson, ha a vezetettek azt fogják látni, hogy továbbra is rosszul megy nekik, és esélyes, hogy még ennél is rosszabb legyen, akkor könyörtelenül tovább radikalizálódnak. A vezető nem tud élni azzal a hatalommal, amibe görcsösen kapaszkodik, nem tudja jobbá tenni a vezetettek életét, és emiatt jó eséllyel még több lesz a radikalizmus iránt fogékonyságot mutató polgár, de mellékhatásként még a lojálisabbak is összezavarodnak, hiszen ideig-óráig még lehet legyinteni a prédikációkra, ne figyeljünk arra, amit mond, de egy idő után zavar keletkezik az Erőben, mert már nem lehet nem odafigyelni arra, amit tesz.
Ugyanis vannak néhányan, akik vagy tudják, vagy érzik, hogy kéne végre, kalandból mondani valami értelmeset is, kéne legalább pár taktust játszani azoknak is, akik nem annyira vevők az ilyen kardozós-baszós zsékategóriás kalandfilmekre, mint ez a „Brave Hungarians against the rest of the World!”. Az Akadémia elnöke például kínjában elkezdett valamit makogni valamiféle innovációról, de egyúttal arról is, hogy a nagyvilág – és benne a kisvilágunk – nem attól fog előre menni, a gazdaságunkat nem fogja felpörgetni "a tökéletesen felesleges dolgok kínálata", ami izgalmasan hangzik ugyan, de okozhat némi zavart az Erőben, hogy a közelmúltban Orbán pont egy Coca Cola gyártósort és egy kutyaeledel-üzemet avatott fel, és ezekre biza azt mondta, hogy igen faszányos, előrevivő dolgok. Most akkor hogy is van ez, Pálinkás úr? El tudunk mi, a népben-nemzetben gondolkodó, turulmadaras, szálláshelyes agyunkkal valamit képzelni, ami fölöslegesebb, mint a Coca Cola? Vagy a kutyakonzerv? Hogy lehet az ilyen, és ehhez hasonló, egyre sűrűbben jelentkező ellentmondásokat feloldani? A Gazdi mond egyet, ön az ellenkezőjét, mi lesz így a hívekkel? Nem félnek attól, hogy azért előbb-utóbb csak összezavarodnak végre?
Valamint: idővel csak ki kéne fejteni az értelmesebb megmondásokat is, például azt, hogy mit is tetszenek érteni ezen az innováción. Zavar az Erőben: a Gazdi birkái innováljanak? De hát azt mindenki tudja, hogy a birkaság nem erről szól! A birka az engedelmesen legel, hagyja magát terelni, gyapjat növeszt, amit lenyírnak róla illetékes kezek, bepucsít a kosnak ha Kövér László hülyeúr azt rendeli el nekik, hozza engedelmesen a szaporulatot a Gazdinak, de még a legostobább ember fejében sem bír megképződni egy birkás prédikációra az innováció, mint fogalom! Ha már önök ennyire emlősfüggőek, akkor esetleg a kecske, de még inkább a zerge, vagy a kőszáli kecske! Szilaj, szökell, új utakat keres. Ez már valamivel közelebb áll az innovációhoz, igaz, még nem sas, amelyik szárnyal, de mégsem birka.
A jó pásztor ellenőrzi a bárányokat
-Még tíz év, és nyírható!
Vagy ha már mindenáron barom: oroszlán. Talán Kövér László hülyeúr is olvasott Aesopust, emlékezhetne arra, hogy mit válaszolt az oroszlán a rókának: egyet, de oroszlánt! Ha csak egy másodpercre is kihúzná a fejét a seggéből akkor láthatná, hogy ma nem az a náció áll nyerésre, akinek van tízezer birkája, hanem az, akinek van száz oroszlánja. A nem teljesen reménytelenül hülyék értik, hogy a pusztán a hónaljig érő nemzeti öntudat, összetartás és egyéb elemei a Gazdi prédikációjának nem lenne elég, ha tényleg bekövetkezne az általa hirdetett káeurópai apokalipszis, mert ha csak picit is körülnézünk láthatjuk, hogy körülöttünk számszerűen is sokkal többen vannak, a románok még így, megfogyatkozva is közel kétszer annyian, és khmmm… a szomszédaink valamiért nem annyira szeretnek minket, szóval miben reménykedünk?
Az innovációban, abban lehetne. Hogy mi ebben a permanens versenyben, ami a nagyonhülyék által vizionált jövőbeni háború helyett igenis létezik, szóval hogy mi ebben a versenyben a minőséggel, és nem a mennyiséggel tudnánk valamilyen módon helyt állni. De a birka az csak mennyiséget tud, a birkapásztoros prédikáció nem a minőségről szól. Arról a sasos és az oroszlános szólna, de azok az állatok a szabadságot szeretik, csak úgy tudnak száguldani és magasan szállni. Innoválni, Pálinkás úr.
Nagyon, de nagyon nehéz a két prédikációt összhangba hozni, előbb-utóbb nagyon súlyos zavarok lesznek az Erőben, ami azt fogja eredményezni, hogy az oroszlánok és a sasok elhúznak szabadabb szálláshelyekre, a birkákat pedig felfalja egy erre portyázó oroszlán, vagy egy a legelőink fölött unottan átrepülő sas. Az uzsonna után pedig meg fogják köszönni a jó pásztornak, amiért ilyen szépen összetartotta a nyájat.
