A nemzetgazdaság svájcibicskája, aki a mai viszonyok közepette egy tízsoros glosszánál többet nem érdemelne, de viccesnek találtam a vagyonbevallását, ezért mégis foglalkoznék vele, és ha már, akkor jöjjön egy rövidke bemutatás.
Miután röviden bemutattam neki vázolom az életútját, szokás szerint. 1975-ös születésű, a rendszerváltás környékén cseperedett felnőtté, érettségi ajándékként meglepte magát egy Fidesz-tagsággal. 1993-ban volt az esemény, így ezt semmiképp nem tekintjük jellemhibának. Az országgyűlés honlapján fellelhető életrajza szerint a középiskola után, ahogyan az illő elvégezte az egyetemet, konkrétan az ELTE-TTK földrajz tanári szakát. Biztosan így lehetett, bár manapság csak földrajztanárt képeznek, de ki tudja, hogy mik mehettek ott húsz évvel ezelőtt. Egészséges önkritikára vall, hogy el se kezdett kicsiben tanítgatni, hanem rájött, hogy neki küldetése van, amihez már nudli a földrajz tanári szak, ezért letudta a politológiát is, ez kell ahhoz, ha valaki az egész népét, nem középiskolás fokon. Hiperaktív gyerek lehet, egyetemi évei alatt kavart valami Századvég nevű izével, fogalmam sincs mi lehet ez, soha nem hallottam róla. 1998-tól néhány munkatársával elindít egy közvélemény- és piackutató céget, de hát az ilyesmi bárkivel megesik, a bakter az orosházi személyt indítja el, egy földrajz-politológia szakos végzett egyetemista közvélemény- és piackutató céget. A lényeg, hogy 2000-ben már féllábbal benne van a tutiban, a Gazdasági Minisztérium Parlamenti Titkárságán titkár, 2002-re osztályvezető.
Önkormányzati vonalon is nyomul, szóval tipikus, Orbán szívét megdobogtató karriert tud maga mögött, ezért teljességgel érthető, hogy 2006-tól ott látjuk a Fidesz-frakcióban, területi listáról. Mivel a családjának van valami garázsbétéje, a neten fellelhető adatok szerint a jónevű "Szatmáry" Kft., amiről öt perc guglizás után annyit sikerült megtudnom, hogy van neki vagy négy-öt zöldségesboltja, többek között két metróállomáson, így az ifjú Szatmáryt Orbán és az Isten is arra rendelte, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium gazdaságszabályozásért felelős államtitkára legyen. Mintegy mellékesen jegyezném meg, hogy saját bevallása szerint mindeközben még az ELTE poiltikatudományi intézetének doktori hallgatója. Snájdig, jó kiállású ifjú, Orbán valamiért kedveli az ilyeneket, és ezt ne tessék félreérteni, valószínűleg velük akarja kompenzálni a sok rosszarcú öreg komcsit a frakciójából. Pici kép, ilyent tett fel magáról, szerény ember lehet:
Szatmáry Kristóf
Fidesz-BKIK
Szóval szabályozza le nekünk a gazdaságot. Hihető. Annyira, hogy már bizonyított is. A napokban meghívta őt a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, akit úgyszintén Szatmáry Kristófnak hívnak és ez nem valami véletlen névrokonság, hanem biza a BKIK elnöke és az államtitkár egy és ugyanazon személy, hiperaktív, mondtam én, szóval meghívta saját magát és ott, önmagának tartott egy kis előadást arról, hogy a minisztériuma áldozatos munkájának hála annyira leépült a bürokrácia, hogy ezen a vállalkozások 100 milliárd forintot takarítottak meg. Majd belelendült, kedvet kaphatott a meghívója egyetértő bólogatásától, és emelte a tétet: 200-250 milliárd, senki többet? harmadszor: 500 milliárd, elnök úr, öné a tétel, vigye boldogan!
Ravasz, ugye? Így tényleg tud működni az unortodoxia, hiszen ha én jelentek saját magamnak, akkor igen komoly az esély arra, hogy azt a jelentést el is fogadják. És ha egyszer a kereskedelmi és iparkamarák azt igazolják vissza, hogy tényleg csökkent ennyi trilliárddal a bürokratikus költsége a vállalkozásoknak, akkor ennek az egységsugarú fidesz-támogató tapsol. Ennyit a parraghizált-orbanizált korporációk hasznáról.
Valójában azért szántam rá magam erre a posztra, mert be szerettem volna mutatni, hogy mennyire precízen töltötte ki a gazdaságszabályozásért felelős államtitkár - aki mindezek mellett még országgyűlési képviselő is (hiperaktív, nem tudom, említettem-e már?) - a vagyonnyilatkozatát. Vannak neki apróbb vagyonelemei, meg jövedelmecskéi, mondjuk a vállalkozásaiból pont semmi, de most ne ezzel foglalkozzunk, hanem a szabályozó államtitkár úr szabálykövetési hajlandóságáról.
Van neki valami telke Szentgotthárdon. A bevallásban a h, pontban a következőt kérdezik meg a nyilatkozótól:
h, A szerzés jogcíme, ideje (a jogviszony kezdete):
Erre az államtitkár úr azt válaszolja, hogy: 1991. És ugyanígy jár el a budapesti ingatlana, valamint a fideszben kötelezőnek tűnő szőlőbirtoka esetében is. Vagy nem is érti, hogy mi az a szerzési jogcím, vagy ennyire leszarja az egészet.
Most kapja elő a kedves olvasó az emlékeit, és próbálja meg felidézni, hogy tőle mennyire fogadta el egy bármilyen hivatal azt, hogy ha a tetszőleges nyilatkozatában, bevallásában, igénylésében, bármijében ennél sokkal pitiánerebb hibát vétett! Ha elmulasztotta feltüntetni valamelyik azonosítóját abból a kéttucatból, amit lassan már egy bérletigénylésre is rá kell írni.
Mondok jobbat: ha egy pályázaton nem írta alá az üres oldalakat. Megbaszták-e hetedíziglen, az Egyszerű Állam Program nagyobb dicsőségére?
Szóval tippelném, hogy vagy nem értette ezt a "szerzés jogcíme" dolgot, vagy leszarta. Ha nem értette, akkor hülye, ha értette, de leszarta, akkor aljas. Nehéz eldönteni. Talán az a pont adhat némi kapaszkodót a vagyonbevallásából, amelyiknek az az alcíme, hogy:
B) Rész
Jövedelemnyilatkozat
(az országgyűlési képviselő javadalmazásán kívüli adóköteles jövedelmek)
Nézzük, mit tüntet itt fel a gazdaságunk szabályozásáért felelős államtitkárunk? Az országgyűlési képviselői javadalmazását! Nem érti, vagy ennyire leszarja? Hülye, vagy aljas? Esetleg: és? Nem tudom.
Amit viszont tudok, és ezt rögzíteném is: ez az ember felel ma a gazdaságunk szabályozásárét, ő a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, és ami a legfontosabb: mindez Orbán Viktor kegyelméből. Ezek az arcok az ő arcának a tükrei. Nézzünk bele és lássuk a jövőnket: tükör által homályosan.
