Nem! Nem arról van szó, amire elsőre gondoltok! Semmiféle eltiltás, bevonás, vagy rendőri intézkedés nincs az történet hátterében, még csak arról sincs szó, hogy felhagytam volna a közúti közlekedéssel.
Egyszerűen csak lejárt. Egy apró kis műanyagkötésbe burkolt könyvecske, amelyet hamarosan le kell adnom. Nem nagy dolog, de ha az ember megáll egy pillanatra és teret enged a szentimentális énjének, bizony rá kell, hogy jöjjön: ez a fecni-méretű papírdarab (személyazonosság igazolására alkalmas fényképes dokumentum!) csendben és hűségesen elkísért, velem tartott majd' negyedszázadig.
Most meg kell válnom tőle és a XX. század kiérdemesült okmánya átadja a helyét a következő évezred plasztikkártyájának. A búcsúzó jogsi 24 évet töltött a zsebemben. Nagy idők tanúja volt, szinte velem tartott minden órában, minden percben...
Három államban volt érvényes és ehhez nem kellett átlépnem vele a határon:
Magyar Népköztársaság - Magyar Köztársaság - Magyarország
1988 március idusa múlt éppen, amikor kézhez kaptam. Még Kádár János volt a főtitkár. Az ország első számú vezetője. 12 nap múlva alakul majd meg "a Bibóban" a Fiatal Demokraták Szövetsége. Deutsch Tamás egyre ritkábban dekkol majd törzshelyünkön a Vén Diákban.
Áprilisban kizárják az MSZMP-ből Király Zoltánt, Bíró Zoltánt, Lengyel Lászlót és tanáromat, Bihari Mihályt - halovány mosoly. Ennél jobbat nem is tehettek velük.
Aztán az MSZMP-ből kiesik egy betű...
A jogi karon, a következő évek emblematikus alakjai oktatnak. A "Tud. Szoc." (sic!) már csak valami avíttos, dohszagú emlék, ami felsőbb évesek ajkán sztorizásra-, bennünk pedig sajnálkozásra érett fogalom.
Schmidt Péter, az Alkotmánybíróság elnöke lesz majd. A rettegett Németh "Joe" János aki vízválasztó volt minden tanuló jogász számára. "Ha nála átmész, már az Isten sem óv meg tőle, hogy jogász legyél" - suttogták a háta mögött.
Hack Péter, Kónyáné, Kukorelli, Révész T. Mihály, Morvai Krisztina, Bihari Mihály, Vékás Lajos, Sólyom László, Polt Péter, Györgyi Kálmán, Fodor Gábor, Mezey Barna, Samu Mihály, Szájer József, Bócz Endre, Gönczöl Katalin, Valki László, Hágelmayer, Mádl Ferenc oktatták a jövendő kor jogászait nyíltan és kristálytiszta logikával valami egészen újra, valami egészen másra, mint ami a hivatalos pártállami retorika egyetemi jegyzet-maradványaiban még olvasható volt.
Átlapoztuk az állami tulajdon felsőbbrendűségét a magántulajdonnal szemben. Szabadságjogok, vallási-, gyülekezési- és szólásszabadság, a vállalkozás joga, személyiségi jogok, törvény előtti egyenlőség, ártatlanság vélelme, a tulajdonjogok különböző formái, a jogállam fogalma és garanciái, hatalmi ágak elválasztásának elvei, bírói függetlenség, átláthatóság, sajtójog... - előadásaikban, szemináriumaikban röpködtek olyan fogalmak, amelyek ismeretlenek voltak és a könyveinkben, jegyzeteinkben írt világ olyan volt hozzájuk képest, mint amikor kinyit az ember egy nagy és dohos pinceajtót.
Akkoriban még nem volt Fekete Doboz, de ha a büfé felé vetted az irányt, biztos lehettél benne, hogy Pesty Laci ott támasztja a pultot.
'89 június 16-án: polgári jog vizsga délelőtt, Nagy Imre újratemetése pedig délután. Ez abban a korban volt, amikor olyan országban akartunk élni, ahol a törvény nem csak a kólát védi...
A jogsi ott lapult a zsebemben akkor is, amikor a Múzeum körúton - miként az egész országban - egy percre megállt a forgalom és felhangzott a dudaszó Ceaușescu falurombolása ellen...
Velem volt a jogsi a Bős-Nagymaros tüntetésen. Eufórikus hangulatban voltunk, mint aki először kortyol hatalmasakat a szabadság levegőjéből. Végig a Bajcsy-Zsilinszky úton, a Marx Nyugati-tér előtt balra bekanyarodunk a Parlament felé. Nem voltak kordonok igaz, sem kapucnisok, sem kődobálók!
Egy évvel később a jogsim ott volt velem a Felszabadulás Ferenciek terén, amikor tétován kószáltunk a taxisblokád felé. Az Erzsébet híd lezárva, csak a mentőt, meg a kenyeret szállító Roburt engedik át. Kormánypárti tüntetők a magasabb benzinárért tüntetnek, a belügyminiszter a Parlament ablakában táncol nekik.
Röviddel később ugyanazon az útvonalon, már nem a Münnich Ferenc, hanem a Nádor utcába hajtunk be.
Azt is az autóban ülve, a rádióban hallgattuk, amint útjára indul a megosztás a mi és az ők között. Egy Jeszenszky Géza nevű mekkmester felállt az országgyűlésben és azt találta mondani, aki magyarnak vallja magát, üljön át az ő soraikba. Ezzel megszületett az ún. nemzeti oldal. (Pásztörperc klasszikusát idézve: Ők népben-nemzetben szoktak gondolkodni, mi meg a fürdőkádban)
Aztán jön a csuhások térdre, imához!
Mit láttunk, hallottunk még együtt? A jogsim és én....
A Kónya-Pető vitát.
Szabad Györgyöt amint egyre jobban hasonlítani kezd Stadingerre (emlékszik még Őrá valaki?). Fiatal demokráciánk diszkrét bája, ahogyan a házelnök lemadámozza az angol királynőt, egy öreg kisgazda (nevét borítsa a feledés jótékony homálya) pedig szeretettel köszönti a német csú (sic!) párt delegációját a Parlamentben.
Voltak ennél (kevésbé?) viccesebb alakok is. Maczó Ágnes, Király B. Izabella. Csurka meg leszakad és pártot alapít. Szathmáry-borítékot lebegtetnek az ülésteremben: kezdődik a több évtizedes ügynöközés.
Meghal Csengey Dénes.
1993 szeptemberében napvilágot lát a Fidesz-MDF mutyi, vagyis a nevezetes székház ügy. Ősszel elhagyja a Fideszt Ungár Klára, Fodor Gábor, Molnár Péter és Hegeda.
Megszűnik az Egyenleg: Egy ország merül el a master és a muster szavak jelentésében. Bánó később pert nyerhet, de akkor már minek?
December egy sötét és búskomor délutánján furamód szomorú zenét játszott minden rádió. Éppen a Budapest szállónál hajtottam rá a Szilágyi Erzsébet fasorra. Akik otthon ültek, azoknak megszakították a kacsameséket. Elhunyt az első miniszterelnök, Antall József. (Ki gondolta volna, hogy vérmes jobbosoknak pár év múlva már nehezükre esik pontosan leírni a nevét?)
Másnap a Délinél a buszra vártam amikor mellettem két középkorú nő beszélgetéséből az alábbi mondatfoszlányt hallottam: - Mit szólsz, hogy meghalt a cselszövő....? - és undorodtam tőlük.
94 tavaszán: Ökörsütés (Schamschulával) a félig kész M0-áson, MDF kampányzáró a Fradi pályán (micsoda győzelem!). Egyik legjobb barátom felesége imádkozik, hogy ne a komcsik nyerjenek. Horn Gyula Miskolcról hazafelé jövet mindenesetre súlyos autóbalesetet szenved. Liebmann Katalin üveges szemekkel interjúzza a kórházi ágyon (Moldova írja erről a Magyar Hírlapban: mosolygott köbüki, nem rúgta ki a fogát)
Sándor György bociszemekkel temeti a demokráciát, Torgyán ül a stúdióban: Elsöprő győzelem. Orbán Viktor nem nyilatkozik: jégkorongmeccset néz.
A választási rendszer lefagy, a Blaha újságosánál sorban állva előbb kapjuk meg az eredményeket,. mint a TV-ből.
A következő héten Pető Iván leszögezi, hogy nem mennek be a koalícióba az MSZP-vel. Néhány hétre rá majd kormányt alakítanak.
Jelenetek a következő négy évből:
- Miniszterelnök úr, monnyonle! (Torgyán)
- Zsurki vodkagyár
- Miniszterelnök úr, monnyonle! (Torgyán)
- Bokros csomag (oda az első gyerek Gyedje)
- A Figyelő kirobbantja a Tocsik-ügyet
- Suchman Tamás bajban, új jelentést kapnak olyan betűszavak, mint ÁVÜ, ÁVRT, ÁPVRT.
- Miniszterelnök úr, monnyonle! (Torgyán)
- Nem elég tisztességesnek lenni, anak is kell látszani (KKM)
- Miniszterelnök úr, monnyonle! (Torgyán)
'98 tavaszán a vitában Orbán lemossa Horn-t a Közgázon.
Pár napra rá egy fekete Mercedes húz el mellettem a Moszkva térnél. A hátsó ülésen egy fáradt öregember sziluettje látszik. A volt miniszterelnök.
Deutsch Tamás kijelenti, a kisgazdák soha nem lesznek olyan helyzetben, hogy kormányt alakítsanak a Fidesszel. Csak pár hétre rá, Torgyán-Orbán ebéd Leányfalun. Megalakul a koalíció. Benne van a KDNP is. Giczy György már a múlté. Mostantól Semjén és egy fantompárt.
Augusztusban kirobban a Fidesz Tocsik ügye: Kaya Ibrahim/Josip Tot.
Ellentüzek gyúlnak: "Tudomásunkra jutott, hogy titkosszolgálati módszerekkel, közpénzen megfigyeltek minket".
Pepó Pál és Boros Imre, a facepalm-miniszterek.
Jogsim megkapja a mandátumát újabb tíz évre. Együtt hasítunk tovább az utakon. A libafoszöld Skodát felváltotta egy Fiat UNO, aztán egy Astra kombi (KRP-jegyek + tőzsde hozta rá össze a pénzt), később egy Lancer végül egy Jeep Cherokee (a gatyámat is ráfizettem alkatrészre).
Simicska: Mindenkinek alkotmányos joga, hogy hülye legyen...
Kovács László: 23 millió román - Kövér László: köteles beszéd
Minden kapcsolatnak megvannak a maga válságai. Nem volt ez másként velünk sem. Valamivel az ezredforduló előtt lehetett, amikor úgy tűnt, a jogsim és én elválunk egymástól. Egy vörösboros vacsora után hazafelé menet a járőr megállított, a szonda elszíneződött. Gondolatban már kimondtam a válást, mire a biztos úr harmadik nekifutásra elmagyarázta, mennyivel jobban érdekli a pénztárcám belseje, mint a jogosítványom... Ha nem tudsz korrumpálni, majd megtanítanak. Erre a tudásra sosem volt szükségem többé.
Telnek az évek tovább. Tovább autózunk a jogsim és én. A Tilos rádióban keresztényeket irtanának, Bayer Zsolt Lámpavasakkal álmodik, M Giorgio Richárd bevesz egy mentolos cukorkát és rágyújt egy zászlóra.
2002-ben Medgyessy a színre lép. A jogsimat most épp' Apám Volvójához használom, a saját kocsi ára elment a lakásra. A Fidesz lakásprogramjából vettem, az MSZP EVÁ-jából törlesztem. Jobb is így, azzal huhognak a szociknál 300 Ft lesz a benzin. A jogsim most egy kicsit ritkábban lesz velem.
Miniszterelnök-jelöltek vitája. Kazincbarcikai kórház rozsdás csövei, lélegeztetőgép... A jövő nem kezdődött el, legalábbis nem úgy, ahogyan gondolták. Este 6-kor Pálinkás miniszter arcáról még feszítővassal sem lehet levenni a mosolyt, aztán az eredmények fordulnak.
Mindenki hozzon még egy embert
Beszéd a TF-en, mindenki megbolondul, a haverokkal már nem lehet beszélgetni politikáról. Könnybe borult szemek a Millenárison.
Alakítsanak polgári köröket. És ők alakítanak. Ebből a fészekből kel majd ki a Jobbik, amely akkoriban még: "nemzeti érzelmű rendes cselovekek"
Sokan voltunk, de nem elegen
Nem sokáig unatkozunk. Pintér bejelenti, hogy a választás szabályos volt, Budaházy meg azt, hogy nem. Új legendák vannak születőben: Elcsalt választás, lezárt Erzsébet-híd aztán D-209 a világbotrány! Medgyessy marad. Al-kot-má-nyos-vál-ság - szótagol Pokorni, útelelágazoás - riposztol Megyó.
Keller vs. Polt Péter deathmatch. A pazarló gazdálkodás még nem bűncselekmény - mondja az utóbbi.
2004 májusában megérkezünk. Ez itt már Európa! Pálffy a TV-ben élő, egyenes adásban megdönti a csíkszem, vörösfej világcsúcsot (© Uj Péter).
2004 nyarán félreállok a Bajcsyn röhögni. Medgyessy lemondását Kovács László - sajnálkozva bár, de - elfogadja.
Gyurcsány! Lottóötös!
Az első hetekben unalmas papagáj leszek - mondja Fletó (az asztalról leesik a laptopom és eltörik a monitor - ez előjel volt?)
2006. Megint nem voltak elegen.
Pár hét nyugalom és a sógorék teraszán látom a HÍRTV-n: Elkúrtuk.
Őszöd többé már nem egy település, hanem fogalom.
Székház ostrom, sárba fulladt vízágyús kocsi, lelkendező Császár Attila (HÍRTV), Wittner fiataljai a büfében túró rudit "vásárolnak".
Tömegbelövetés, szemkilövetés, könnygáz, lepotyogott azonosítók, meghalt egy kislány - ja mégsem.
Demeter Ervin telefonál a Gyíkkal és a Debillel:
Kicsit hergeljétek a rendőröket, de úgy, hogy ne legyen összecsapás! És húzzátok magatokkal az Astoria felé! Gyík: Azt akarjuk.
Nem hiszem el, hogy ez velünk megtörténhet.
A kollegák a Kossuth térre járnak. Addig innen el nem mozdulunk, amíg le nem mond.
2009 márciusa:
- Gyurcsány lemond.
- Miniszterelnöki casting a rádióban (a gyerekre várok, amíg matekversenyen van, ott hallgatjuk az adást a jogsim és én. Hazafelé Érden belefutok életem első traffipaxába)
- Megindul a Vincentblog
Kedves Jogsim!
Azért gyűltem ma itt össze, hogy nyugdíjba vonulásod alkalmából elbúcsúzzak Tőled. Eljött az idő, hogy átadd a helyed egy új generációnak: a plasztikkártyának.
Nagy utat tettünk meg mi együtt! Majd negyedszázada elindultunk egy reménnyel teli úton a szabadság, a demokrácia és Európa felé. Ahol nincsenek pártkomisszárok. Ahova mindig is tartoztunk - mondták. Mondták és ezt szívünkből hittük. Mi mindig is európaiak voltunk. Európába hazatértünk. A pártállamnak már csak a visszapillantóban integettünk.
Azt is mondták, hogy ez az út nem egy sztráda lesz. Néhol kátyús, néhol rögös. Ezen az úton elhasználtunk - ha jól számolom - vagy 11 autót és közben 9 kormányt.
Tekergettük jobbra, tekergettük balra, majd megint jobbra és kétszer balra, de valahogy az istennek sem találtunk oda, ahova indultunk. Szinte végig lejtőn mentünk és az sem segített, hogy a kézifék állandóan be volt húzva.
Elindultunk Európába (akkoriban nem mondták még kócerájnak) és erre megérkeztünk Fél-Ázsiába.
Ez az én történetem. Ez a te történeted....
