A Fricz Tamás nevű bohócról jutott eszembe.
A választási regisztráció egy politikatudós számára nem napi politikai vitatéma, hanem feladat. Itt egy politikatudományi kategóriáról van szó, amelynek története van, amelyről már sokan sokfélét írtak. A politikatudós először is elmélyed ebben a kérdésben, hosszú hetekig, esetleg hónapokig. Aki nem tudja, mit jelent elmélyedni, az ne foglalkozzon tudománnyal, művészettel, általában alkotással. Foglalkozzon abált szalonnával.
Ami a politikatudóst az ügyben a legkevésbé érdekli, az az, hogy mi erről az egészről Orbán Viktor véleménye. A politikatudós ugyanis nem függ Orbán Viktortól, nem neki akar megfelelni, és nem is Orbán Viktor ellenfeleinek. A politikatudós a saját szakmájának akar megfelelni. Alázatból, hiúságból — ez nem mindegy persze — de meg akar felelni.
Az egyetlen célja az, hogy a választási regisztrációról a lehető legjobb dolgot írja le egy papirosra.
Majdnem mindegy, hogy mi a végső konklúzió. Az a papiros első sorban magáról a politikatudósról fog szólni, nem a választási regisztrációról.
Fricz Tamás nevű politikatudós nincs, tehát nem szólhat róla a papiros. Ez az igazi botrány.
Elképzelhető, hogy egy nagyon nagy kaliberű ember egyszerűen utálja a demokráciát. Ez persze csak egy póz, ott él egész életében egy demokráciában, egy egyetemen tanít, az irodaszomszédja, akivel szombatonként teniszezik, szélsőbaloldali pózokba merevedett bele, de ez nem zavarja őket a teniszezésben. Az egész igazából róluk szól, az ő életükről. A nagy kaliberű konzervatív pozőr leírja, hogy igenis jó dolog a választási regisztráció. A teniszpartnere meg azt, hogy borzasztó. De előbb mindketten megcsinálják a házi feladatukat. Végigszenvedik azt a hónapot, állatkerti tigrisként járkálnak az irodáikban, időnként a szemétkosárba vágják a jegyzetfüzetüket, összevesznek a családjukkal. Mert egymásnak is meg akarják mutatni, hogy mennyire de mennyire jók, mert mindenkinek meg akarják mutatni. Mert nem csak úgy a bele a levegőbe pozőrök.
A konzervatív politikatudós, és egy politikatudós legyen konzervatív (ami nem jelenti azt, hogy nem szavazhat az Egyesült Trockista Kalózpártra vagy nem mondhat olyat a rádióban, hogy oly szívesen megdöntené a kapitalista világrendet, csak sajnos nem ér rá, mert teniszmeccse van az irodaszomszédjával) húsz–harminc évig dolgozott azon, hogy az az egy hónap a tigrissel, a szemétkosárral és a családi veszekedéssel ne legyen hiába. A politikatudósnak nem Orbán Viktor az élete, pro vagy kontra, hanem a politikatudomány. Ő bizony nőket is próbált már felszedni Sir Isaiah Berlin ellen-felvilágosodás elméletével, és az még mind semmi, mert néha sikerült is neki.
A konzervatív személyiség felépülése úgy aránylik a hagyományra épülő konzervatív világfelfogáshoz, mint az egyedfejlődés a törzsfejlődéshez (ez olyan tutimondásszerű, de ezért szeretjük a Vincentet).
Giambattista Vico nem a Módszer elsajátítását tartotta a legfontosabbnak, hanem a Kifinomultság elérését. A teljes személyiség kialakítását, az invenciózus, kreatív, intuitív elme felépítését. Ami egy életet jelent és nem valamiféle módszertant, gondolkodási technológiát. Vico gondolkodója egy katedrális, magunkból magunknak épített katedrális.
Fricz Tamás egy sufni, és nem katedrális. Ez az elviselhetetlen, és nem az, amit beszél. Ezek az egymás mellé épített sufnik az elviselhetetlenek Európa hátsó kertjében. Ne legyünk ilyenek! Építsük fel magunkat akkor is, ha nem jár érte fizetség. Járjunk tigrisként körbe-körbe, rúgjuk fel azt a szemetes kosarat, néha kiabáljunk egy kicsit szeretteinkkel. És esetleg a végén hallgassunk. Mert nem jött el az ideje a beszédnek. A fricztamások képtelenek csendben lenni, a sufnikhoz hozzátartozik a lárma.