I. Egy perc van hátra. A tizenhatos sarkán áll. Czibor Kohlmeyer és Eckel között mutogat, Kocsist teljesen lefedezik. A jobb lábán a labda, a suta lábán. Fritz Walter jön ki rá, ő is a lábát nézi, és van valami a tekintetében, valamilyen utálatos magabiztosság. A bal az igen, attól retteg a világ, de a jobb, az semmire sem jó.
Az agg festő, aki meghívta őket arra a csodálatos vörösborra, mondta, hogy képzelje el magát egy tükörben. Hogy ezt valami Pikasszótól vagy kitől hallotta, ilyen hülye neve volt annak a fószernek, hogy Pikasszó.
Becsukta a szemét, Fritz Walter a bal lábát nézte, nem a jobbat, a jobb szélen állt, nem a balon. Hirtelen minden emléke a tükörképévé vált, a fal a grund mellett, az a lány, a Guszti bácsi sapkája, az öreg festő cigarettatárcája. És akkor ellőtte. Turek nem is mozdult el. A labda védhetetlenül vágódott a ki tudja melyik sarokba, azt sem tudta hol van, csak a Hidegkutit látta, ahogy felugrik. A többi már történelem. A hosszabbításban három gólt lőtt, és még a Bozsik egyet szabadrúgásból. 7:3, a "héthárom", ami után már semmi sem volt az mint előtte.
II. Horthy Miklós nem szerette a zsidókat.
De aztán találkozott a Krausz Hédyvel. "Niki, maga nagyon buta" - mondta neki a Hédy, a Krausz Hédy, a báró Krausz Izsó lánya. És három nap múlva már Givernyben voltak. Hédyéknek volt ott egy háza, egy kis tóval, ami tele volt vízililiommal. Egész Givernyben csak a Krausz-birtokon volt abból a csodás vízililiomból. Amikor Monet megvette a szomszéd házat, Hédy átültetett párat az ő kis kerti tavukba. Monet pedig megtanította Nicolas-t szénnel rajzolni. Alice Monet írta egyszer, hogy sohasem látott még olyan eredeti tehetséget mint Horthy. Első olajfestményét, a Sétáló pár-t, huszonhét éves korában festette, kétszáz frankért vásárolta meg Hubert Deconnasse párizsi műgyűjtő. Néhány éve hétmillió fontért kelt el a Sotheby's árverésén.
III. A Kharübdisz és Szkülla című képen egy a Rue de Lamartine sarkán álló épület látható. 1904. június tizenhatodikán, két nappal Horthy harminchatodik születésnapja előtt, Hédy és Nicolas Párizsban töltött egy napot. Hédy kitalálta, hogy a napot Homérosz Odüsszeiája szellemében osztják fel részekre. A Szkülla és a Kharübdisz a kis bisztró volt a Rue de Lamartine-en. A világháború kitörése után, félve az internálástól, Hédy és Nicolas Svájcba költözött. 1918-ban Zürichben Hédy unokaöccse, Virág Lipót mutatta be nekik James Joyce-t. Már senki sem emlékszik rá, Hédy vagy Nicolas mesélte-e el neki annak a különös júniusi napnak a történetét.
IV. Alfred Hitchcock The High Bet című filmjében egy fiatal író és egy idős festő fogadást köt arra, hogy melyikük öli meg a híres filozófust. A film forgatókönyvét Joseph Stefano írta, Harry Crafton regényéből.
Vernon Sullivan és Harry Crafton az amerikai hadseregben szolgált, és Franciaország felszabadítása után kisebb zenekarokban zenéltek Párizsban. Sullivan dobos volt, Crafton nagybőgős. Gyakran játszottak együtt egy fiatal trombitással, Boris Viannal, aki már évek óta próbálkozott az írással. Egy nap egy idős házaspár jelent meg a klubban, Sartre-ral és Simone de Beauvoirral együtt. Sartre-ék barátja fogadást ajánlott Viannak: írjanak meg tizenöt nap alatt egy-egy bűnügyi regényt Vernon Sullivan, illetve Harry Crafton álnéven, és az nyer, akinek nagyobb példányszáma lesz. A "Köpök a sírotokra" nyert.
V. Az ötvenes évek közepén az ünnepelt japán író, Yukio Mishima egy forgatáson találkozott a gyönyörű Michiko Shodával. "Yukio, maga nagyon buta" — mondta a lány Mishimának. Bár Mishima megkérte Michiko Shoda kezét, sohasem házasodtak össze. A lány ma Japán császárának, Akihitónak a felesége. Mishima 1970-ben elfoglalta a japán hadsereg keleti parancsnokságának épületét, majd rituális öngyilkosságot követett el.
