Alig múlt húszéves. Megcselekedte, amit megkövetelt a francia haza, gyereklányként részt vett az ellenállási mozgalomban. Túlélte a háborút. Kinek Nyirőbalambér jut, kinek ő.
A Saint Germain-des-Prés kerületbe költözött, ahol a kávézókban Jean Paul Sartre-ral és Simone de Beauvoirral, Jacques Prévert-rel és Boris Viannal találkozhatott az ember.
A franciák az érzékelésben jók. A legjobb ízek, illatok és színek franciák. Chateau d' Yquem, a Chanel, Monet és Seurat országa. A sanzon az érzékekről szól, könnyű versek olyan apróságokról, mint az élet, a halál és a szerelem. Edith Piaf, Jacques Brél, Charles Aznavour és ő.
Nyolcvanöt éves. Egy évvel idősebb, mint az a bizonyos andorrai "parasztember", aki egykor nem vette át a Fields-medált. Grothendieck matematikáját száraznak tartják, de az a szárazság a tizenöt éves bordeaux-i vörösök szárazsága volt, amelyben már semmi más nem maradt, csak a komplexitás. Az ő dalaiban semmi más nincs, csak az érzés.
Montreux a legfranciább svájci városok egyike. Majd' mindegyik francia svájci városban van egy-egy ősi épület, amely még a Rütli mezején kötött szövetség előtt épült. Neuchatelben a börtöntorony, Lausanne-ban a titokzatos bástya a Chauderonnál, Montreux-ben a Chillon-kastély. Liberté et Patrie. Ez a köztársaság jelszava. Vaud köztársaságé. Svájciak ÉS vaudiak. Egyszerre.
Miles Davis-ról is kellene valamit írnom. Minden idők talán legnagyobb trombitása volt, nagyjából egy idős lenne a lánnyal, akivel egy ideig viszonya volt.
Tegnap este a lány, aki ismerte Sartre-t és Simone de Beauvoirt, akinek Prevért írt sanzont, a Miles Davis Hallban adott másfél órás koncertet a montreux-i dzsesszfesztiválon. Egy zongorista kísérte (a férje, Gérard Jouannes, aki a J'arrive-nak, a lány egyik leghíresebb sanzonjának a komponistája) és egy harmonikás (Jean Louis Mattinier, a tangóharmonika Miles Davise). Íme ő, Juliette Gréco:
