Ritkán van olyan helyzet, amikor ennyire egyformán nem tudok egyet érteni egyik párttal sem.
Két, egymással szögesen ellentétes javaslat forog közszájon (igaz, csak az egyiknek van reális esélye arra, hogy törvénnyé váljék). Az előzetes választói regisztrációról vs. a választójog kötelező gyakorlásáról van szó.
Mindkét párt (FIDESZ/MSZP) történelmében találhatunk példákat és ellenpéldákat a mozgósításra éppúgy, mint a kampány cedálására. Az egyetlen különbség, hogy most az eszköz maga a választójogi törvény (lenne).
Horn Gyula sokak szerint a csendes, lagymatag kampánnyal bukta el az 1998-as választást. Orbánnál viszont ki ne emlékezne a "mindenki hozzon még egy embert" mozgósításra éppen most tíz éve?
Nem volt ez másként 2006-ban sem, amikor Orbán Viktor így kesergett:
"Ezt tartom a legnagyobb hibának. Én négy éve dolgozom azon, és erősen hittem is abban, hogy sikerül valahogy elérnem azt, hogy a vidéki részvétel, választási részvétel meg fogja közelíteni, vagy legalábbis följebb csúszik, felzárkózik a budapestihez" 2006. április 21.
"A legfontosabb, hogy áttörjük a hatalmon lévők által ránk sugárzott közöny és tehetetlenségérzés falát..." fidesz.hu 2009. november 6.
"Ezek az elveim. Ha nem felelnek meg, vannak másikak is" (Groucho Marx)
Most azonban nem kis esély van arra, hogy már a 2014-es választásra bevezessék az előzetes regisztrációt. A egyik nyilatkozó fideszes képviselő szerint így inkább a tudatos választók szavaznak majd, és nem „a választási kampány finisében az ellenfelet démonizáló, lebutított kampányszövegekre vevő vadbarmok" (sic!)
Most nem bombáznám démonizáló idézetekkel a kedves olvasómat, de ha valaki nagyon kekeckedik, utólag telerakom a poszt alját néhány Kövér-Bayer-Rogán-Áder klasszikussal, demonstrálandó, miért volna illendőbb fideszes szájjal démonizálásról nem beszélni.
Arra már csak egy gondolatfoszlány erejéig térek ki, hogy utólag itten le lettek vadbarmozva a 2002 tavaszán mozgósított tömegek, akikkel akkoriban csaknem sikerült a bravúr: fordítani a második fordulóban.
Előzetes regisztráció
Ugyan minek?! Erről a forgatókönyvről inkább csak kérdéseim vannak: Tudatosabb lesz ettől a választó? Így védi magát az ún. magyar demokrácia a tájékozatlan, lebutított voksolóktól?
Netán arról van szó, hogy — akárcsak hagymázas Alaptörvényünk — ez is olyan kérdés, amiben a választók nem tudnának okosan dönteni maguktól? A rezsimnek most hirtelen fontos lett, hogy selejtezőket írjon ki, hogy csak az arra érdemesek és elkötelezettek vehessenek részt a nagy tornán, a referendumon.
A hatalom most új mumust keres, amellyel szemben ismét megvédhet bennünket, tudatos választópolgárokat. Kövér szerint így kiszűrhetők a kocsmai láncszavazások, mert korábbi választások idején többször felmerült a gyanú, hogy a szavazás napján különböző ajándékokkal bírták rá a választókat a voksolásra.
Azt ugyan soha senki nem mutatta meg, milyen befolyással voltak a kocsmai láncszavazások a modern kori magyar demokrácia hat szabad választására, de ha a rezsimben felmerül a gyanú, abból tapasztalt kremlinológusok már tudják: olyan evidencia, amit már nem is kell bizonyítani.
Olyan ez, mint egy tanúvallomás egy boszorkányperben, az ultima ratio:
isten a tanúm ( = senki se látta)
Nosza, a felmerült gyanú betonbiztos alapján máris nekiállhatunk lefaragni a felesleget. Felsejlik a százmilliós végkielégítések dicstelen története. Egy ország várta — joggal! — hogy a pofátlan végkielégítéseket feltárják, az államkasszába visszaköveteljék. Nézzünk csak vissza, mi lett belőle!
Megadóztatták a jogos jussát mindenkinek, aki azelmútnyócévben a komcsiknak dolgozni merészelt (kivéve persze Szász Károlyt), tanároktól, orvosoktól, közszolgáktól hajtották be a kollaboráns-adót, közben legyűrték az akadékoskodó Alkotmánybíróságot, csak éppen Szalainé Szilágyi Eleonóra százmilliója bukott meg a bíróság előtt, mert nem állt meg az érvelés: jó erkölcsbe ütköző.
De hát ahol fát vágnak, ott hullik a forgács.
Most egy ugyanilyen gyanú elég alap lesz arra, hogy a választásra jogosultakat tízpróba elé állítsák. Az, hogy a kocsmai láncszavazásokat egyenként felderítsék, fel sem merül.
Éjszakába nyúló és parttalan vitákat folytattam már jobbos barátaimmal a választási cenzus összes elméletéről. Csak az szavazzon, aki adót fizet, akinek megfelelő az IQ-ja, aki eleget tesz minimális állampolgári ismereteknek stb. — a végén mindig kijön egy hosszadalmas, költséges és körülményes szűrőrendszer, amely nem alkalmas ugyan az áhított cél elérésére, viszont baromi sok hibája van és korlátozó.
Nagyjából ugyanez a bajom az előzetes regisztrációhoz kötött választással is. Azok ellen az anomáliák és visszaélések ellen, amelyeket ki akar szűrni, most is megvannak a jogi eszközök. Csak élni kéne velük.
A hátrányai viszont ugyanúgy megvannak. Semmi sem garantálja, hogy a regisztrációhoz ne lehetne ugyanolyan trükkökkel mozgósítani. Semmi sem garantálja, hogy az ún. vadbarmok nem mennek el regisztrálni. Éppen a lebutított és démonizáló kampánytechnikák azok, amelyek aktivitásban, elkötelezettségben tartják a választók tömegeit, és nem a higgadt és (az előbbihez képest) összetett érvelés költségvetésről, EU-ról, adókról vagy termelésszerkezetről...
Nem lesz értelme, de legyen! Felesleges immár a kampánycsendsértés, a jogászoknak nem lesz mit megoldaniuk, oszt jónapot — vagy csak mozgósítást kell a regisztráltakra összpontosítani.
Az előzetes választói regisztráció rendszerének éppen olyan átláthatónak és ellenőrizhetőnek kell lennie, mint magának a választásnak. Ezt nem (ezt sem) szabad egyetlen állami hivatal diszkrecionális jogkörébe utalni, hiszen onnantól a rezsim kénye-kedve szerint válogathat a regisztráltak közül.
Mi történik azokkal, akiknek — mit ad isten — az utolsó három hónap valamelyikében jön meg a kedve a voksoláshoz, vagy akkor történik valami olyasmi, ami végső lökést ad elhatározásának. Azoknak mit mond a rezsim? Sorry, majd legközelebb jobban meggondolod előre. Ez a hajó már elment?
Az ún. politikai elitünk legszívesebben ignorált jelensége, hogy a választópolgárok legnagyobb halmaza az a közösség, amelyik nem tud, nem akar a jelenlegi kínálatból választani.
Tegyük a szívünkre a kezünket: nekik van igazuk. Vajon nem logikus, hogy így gondolkodnak?
Ennek fényében egyre kisebb és kisebb legitimitású kormányokat választhatunk majd. Elég nagy baj már ez önmagában is. Az emberek elfordulnak a politikától, nem hisznek benne, legyintenek arra, amit állítólag értük vagy a nevükben tesznek. Egészséges cinizmussal szemlélik, ami a fejük fölött történik.
Mennyivel tájékozottabban, tudatosabban dönt egy határon túli magyar az itthoni adókról, közállapotokról, egészségügyről, nyugdíjról, foglalkoztatásról, iskoláról vagy közlekedésről, mint egy nem regisztrált választópolgár, akinek tényleg a bőrére megy minden egyes intézkedés. Az előbbi levélben is szavazhat? Az utóbbinak regisztrálnia kell, hogy szavazhasson? Vagy a HT magyarnak is regisztrálnia kell? Akkor mi értelme volt ennek az egésznek?
Mi volna erre a gyógyír? Az, hogy nehezítsük, bürokratikus akadályokkal korlátozzuk a választójogot?
Mert akárhonnan nézzük, a Fidesz javaslata egyetlen biztos következménnyel jár: csökkenti a választási hajlandóságot, holott ennek éppen ellenkezője volna a kívánatos.
Kötelező szavazás
Az előzőre mintegy válaszul dobta be az MSZP a kötelező szavazás gondolatát. Indexanyánk múlt heti összeállítása hozza a példákat, hogy van nemzetközi gyakorlat erre is. Ausztráliában élő ismerősünkért kiment a rendőr, ha nem ment el voksolni. Másutt — latinamerikai országokban — nem ritka, hogy a közellátás (egészségügy, nyugdíj, oktatás) előfeltétele az, hogy részt vegyél a köz dolgaiban, a döntésekben, és csak akkor részesülhetsz a javakból, ha ezt a minimális kötelességedet elláttad.
Ezt lehet szimulálni. Elmész és érvénytelenül voksolsz, vagy üres cédulát dobsz be az urnába. A vincentek közül is többet ismerek, akik bevallottan így cselekedtek. Legalább valamit üzenni akartak:
Itt vagyok, de nem kérek belőletek. Egyikőtökből sem
Mások meg úgy gondolják, egy üres gesztusért nem érdemes elmenni sem. És szerintem ehhez joguk van.
Választónak lenni jog és nem kötelesség. Ez nem olyan, mint az óvoda, ahol pisilés után kötelező kezet mosni. Az állam nem óvónéni (bár mindkettő szeretne óvónéni lenni felettünk). Ha voksolni akarok, megteszem. De ha meg akarom tenni, akkor azt ne kössék előfeltételekhez.
Nincs az a kormány, amelyiknek adnék három hónap (regisztráció utáni) szabad kezet, következmények nélküli hajrát. És nincs az a kormány, amelyik azzal emel ki az ún. vadbarmok közül, hogy az urnához parancsol.
Tessék szépen békén hagyni ezt a választási törvényt. Elég torz lett már így is a kopogtatócédula-gyűjtés határidejével, a fideszes gerrymanderinggel, meg a kampány és pártfinanszírozás küszöbön álló megszüntetésével, most még ez is?
Záróakkordként itt Jörg Jörgensen dán váltókezelő híres mondására utalnék...
És most akkor szavazzatok:
