Volt egy régi világ, talán igaz sem volt, amelyikben egy jobb sorsú ország mellett létezgetett egy nagyon szerencsétlen, nagyon szánni való, illetve inkább lenézni való, kicsi szépséghibával ugyan, hiszen abban a szörnyülködésre késztető országban elég sokan beszélték ugyanazt a nyelvet, mint a jobb sorsúban. Ebben a régi, talán igaz sem volt világban bizony gyakran előfordult az, hogy a jobb sorsú ország háborgó lelkiismeretét azért mégiscsak okosba’ csillapítani akaró polgára időnként elvitt ezt-azt, bizony gyakran a jobb sorsúak által már levetett, alig használható kacatot, és a szerencsétlenebb sorsúban még annak is örültek az emberek. Ilyen volt ez a régi világ, talán igaz sem volt.
Mára már némileg árnyaltabb a helyzet, de ez nem akadályozza meg ugyanazokat az embereket abban, hogy ugyanazt az évtizedes kacatot ugyanúgy megpróbálják ráoktrojálni a most már nem is annyira szerencsétlen sorsúakra. Néznek az ártatlanok értetlenkedve: bazd meg, ti még mindig ezzel a szarral handléztok? És köszönik szépen, de ma már öntudatosan nem kérnek belőle. Ott a régi, amit udvariasan meghunyászkodva még elfogadtak, a disznóólat kitámasztani jó lett, de mára már elegük lett.
Nem akarok úgy tenni, mint aki elemez, mint akinek higgadt, elfogulatlannak látszó véleménye lenne, mint aki értené, pláne mint aki előre is látta mindezeket, majd megteszi ezt más helyettem, én csak szimplán, zsigerből kárörvendeni szeretnék egyet. Kiírni magamból, hogy ezeket a díszfaszokat úgy pofánkúrták, mint mezőségi földműves a szarvasmarháját. Orbán kreálmánya ugyanúgy ahogyan a másiké, az elszabadult hajóágyúé úgy el lett páholva, hogy most a taknyán csúszva makogja mindkettő a kínosabbnál kínosabb baromságait.
Nem akarok úgy tenni, mint aki értené a folyamatokat, nem is igazán érdekel, mert most úgyis olyan szezon van, hogy bármi lehetséges és tíz perc múlva annak az ellenkezője is, így teljesen lazán átadhatom magam a legzsigeribb kárörömnek. És tudják mi van? Élvezem! Piszkosul!
Azért én tudom, hogy nem kis munkájuk fekszik ebben. A most olyannyira szívet melengetően pofára esett két kreatúrát szinte már a romániai rendszerizé óta futtatni próbálják a fiúk. Németh Zsolt bő két évtizede enszájával igyekszik hegyesre szopni őket, ekkora eredménnyel. És ennyi ésszel. Van nekik egy Tőkésük, akinek megadatott 22 évvel ezelőtt egy kegyelmi pillanatban a tizenöt perc hírnév, és néhányan azóta is ebből élnek. Huszonkét év eltelt, és nekik azóta sem jutott eszükbe semmi egyéb, semmi új, semmi, legalább közepesen érdekesnek mondható dolog. Pedig hogy tolták alájuk itthonról a pénzt, paripát, fegyvert! Vettek nekik előbb Vegyépszeres pénzből, majd simán adóforintokból kezes lakájmédiát. Orbán odatisztelte magát Bálványosra mindannyiszor, ahányszor kellett és ahányszor nem. Az RMDSZ-t igyekeztek a lehető leglátványosabban szarba se venni, amikor meg mégsem, akkor a lehető legidiótább módon kísérelték meg befolyásolni a tisztújítást. Megadták az állampolgárságot! És ugye a legfrissebb debilségükről, az autóstáskában csempészett vagy nem csempészett hamuról már nem is ejtenék szót.
És akkor ennyi munka, ennyi gyötrődés, ennyi befektetés után mit látunk? Hogy ez a mi világ esze vezetőink egészen egyszerűen nem kellenek nekik! Édeserdély ívesen szarik Orbánra és Kövérre! Fel bírják önök fogni ennek a helyzetnek a tragikomikumát? De vajon Orbán és Kövér fel bírja-e fogni? És a sok hazai követője, akik egyfeszt azzal hülyítik magukat, hogy bezzeg édeserdélyben igaz magyarik vannak, nem mint idehaza, ahol elvétve akad csak igaz a sok hígmagyar között! Ők mit kezdenek most, hogyan magyarázzák meg ezt a méretes zakót?
Álkérdések, mert valójában nem érdekel. Én most csak egészen egyszerűen zsigerből kárörvendek. Galaktikus tahók egész univerzumot betöltő hatalmas pofájukra végre megkapták a már nagyon időszerű maflást, és az egészben az a legszebb, hogy onnan, ahonnan feltehetőleg a legjobban fáj nekik. Nyugi, kicsi muflonjaim, kár a beszólogatós kommentekért, tudom én is, hogy ez szart se old meg, és azt is tudom, hogy sekély e kéj, meg azt is, hogy holnapra elmúlik, de én ma este bizony kárörvendek egyet. Álljon fejre, akinek nem tetszik.
