„…uti lingua nuncupassit, ita ius esto.” („…ahogy a nyelv szólott, úgy álljon fenn a jog.”)
XII. táblás törvények, (6, 1)
„A’ Száj Büdössége nehezebb másnak, mint magának, a’ kin vagyon.”
Pápai Páriz Ferenc: Pax Corporis, Az az: Az emberi Testnek belső Nyavalyáinak Okairól, Fészkeiről s’ azoknak Orvoslásának módgyáról való Tracta. Mellyet mind élő tudós Tanitóinak szájokból, mind a Régieknek tudós Irásokból, mind pedig maga sok Betegek körül való Tapasztalásiból summáson öszveszedett a Házi-Czelédes Gazdáknak és Gazdaszszonyoknak, kik Városokban és falukon láknak, és sok ügyefogyott szegényeknek hasznokra, mennyire lehetett értelmessen, világossan és bővebben Magyar nyelven ki-adott
Navracsics Tibor magyar jogász, politológus, egyetemi docens, politikus. A Wikipédia szerint. Jogász, politológus, egyetemi docens, majd csak utolsó tételként: politikus. A jobbos legendárium szerint ő a fidesz értelmiségibb arca, ő az ifjúkonzik áhítattal tisztelt tanárura. Az MTI szerint Navracsics politikus azt mondta, hogy:
A magyar kormány nem ért egyet a jogerős ítélet végrehajtásával, amely arra kötelezi a magyar államot, hogy június 8-ig fizessen kártérítést a vöröscsillag-viselés miatt elmarasztalt Fratanolo Jánosnak, a Magyarországi Munkáspárt 2006 korábbi elnökének - derül ki abból a jelentésből és határozati javaslatból, amelyet pénteken nyújtott be a parlamentnek Navracsics Tibor.
Navracsics Tibor magyar politikus tehát nem ért egyet a jogerős ítélet végrehajtásával. Van ilyen. Ferike, kölyökkorom elkényeztetett kiskrapekja is ilyen volt. Meséltem már többször is, hogy a faluban egyedül neki volt focilabdája, így ha játszani akartunk vele, akkor tudomásul kellett vennünk, hogy Ferike semmilyen jogerős ítélet végrehajtásával nem ért egyet, ha annak az lenne a vége, hogy nem az ő csapata nyer. Ilyenkor mindig volt valami jogon kívüli megoldása, harmadik félidő, hátulról rúgott gól kettőt ér, az ő csapatának kézzel is szabad, mindegy, a lényeg, hogy a játéknak csak úgy lehet vége, hogy a Ferike csapata győz.
Navracsics Tibor magyar politikus Ferikéset játszik. De vajon mit szól ehhez Navracsics Tibor magyar jogász, politológus, egyetemi docens?
A Strasbourgi Emberei Jogok Európai Bírósága nem azért foglalkozott a Franatolo üggyel, mert éppen nem volt jobb dolga, vagy mert szintén a hazai jobbos legendárium szerint bele akarnának szólni a mibe is, nem. Navracsics Tibor magyar jogász egészen biztosan tudja azt, hogy ez az intézmény azért hozta meg a szóban forgó ítéletét, mert erre őt Magyarország megkérte. Formálisan ez a következő módon történt: Magyarország 1992-ben csatlakozott „Az emberi jogok európai egyezménye” néven 1950-ben, európai államok között létrejött megállapodáshoz. Ez úgy nagyon körülbelül arról szól, hogy vannak bizonyos jól körülírt emberi jogok, és ezeknek az érvényesítését a saját államukban a szerződő felek önként vállalják. Ugyanakkor vállalják azt is, hogy ha a kötelesség teljesítése során jogvita keletkezne, annak eldöntését a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróságra bízzák, valamint ezzel ugye értelemszerűen azt is vállalják, hogy a bíróság ítéletét magukra nézve kötelezőnek ismerik el.
Tehát mi vállaltuk, önként, amikor csatlakoztunk az Egyezményhez, és ezt a vállalásunkat törvénybe is foglaltuk. Egy magyar jogásznak, politológusnak, egyetemi docensnek nem akkora cselendzs megtalálni azt a törvényünket, amelyikben ezt a vállalásunkat a hazai jogba is beépítettük, itt van e: 1993. évi XXXI. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről. Politikus már nem biztos, hogy megtalálná, ezért ideidézem a lényeget:
46. Cikk - Az ítéletek kötelező ereje és végrehajtása
1. A Magas Szerződő Felek vállalják, hogy magukra nézve kötelezőnek tekintik a Bíróság végleges ítéletét minden ügyben, amelyben félként szerepelnek.
Tehát a képlet: mi mentünk oda, mi csatlakoztunk az Egyezményhez, a mi országgyűlésünk hozott határozatot 1992-ben az Egyezmény megerősítéséről, ugyancsak a mi országgyűlésünk iktatta 1993-ban törvénybe az Egyezményt, és úgyszintén a mi törvényhozásunk az, amelyik mind a mai napig hatályban tartja ezt, bár ki tudja, lehet, hogy Rogán már elküldte az Ipadjáról a vonatkozót, szóval hogy mi lesz hétfőn azt még nem tudni, de ma még hatályos.
Navracsics Ferike poltikikus mindezek ellenére azt mondja, hogy az ítélet végrehajtásával nem ért egyet. Harmadik félidő van. Hátulról rúgott gól van. Az van, hogy mi felkérünk, meghatalmazunk egy bíróságot arra, hogy az általunk szerződésben vállalt szabályok szerint döntéseket hozzon a vitás ügyeinkben, de ha az a döntés nekünk mégsem tetszik, akkor azt nem fogadjuk el. És Navracsics politikus képes ezt úgy elmondani, leírni, hogy közben Navracsics jogász, satöbbi nem üvölt ki belőle elkeseredetten: hé, öreg, irtózatosan büdös ám a pofád, nem zavar?
Nemis minden ollyan, mint ama’ Római nagy embernek Duilliusnak a’ felesége: mert midőn e’ nagy ember vötte vólna eszébe, hogy irtóznak a’ több nagy Rendek mellett ülni a’ Tanátsban, mondgya otthon a’ Feleségénak: miért nem mondotta vólna meg eddig, hogy az ő szája büdös? Imez azt feleli, hogy az ő elméjére sem vötte vólna; mivel azt gondolta, hogy minden Férfiúnak ollyannak kell lenni a’ szájának.
Oké, rendben, a hazai politikusnak büdös a pofája, és ezt észre se venni, hiszen közmegállapodás lenne arról, hogy nálunk minden politikus esetében ollyannak kell lenni a’ szájának, de mi van a jogászemberrel? A politológussal? Az egyetemi docenssel? Tanár úr, nem lenne ideje már egy kis öblögetésnek? Vagy én nem értem ezt az országot, és immáron eljutottunk oda, hogy ez a penetráns szájszag egy egyetemi docensnél is elfogadhatónak, természetesnek tekinthető? Na, ha csak úgy nem.
Az egésznek persze az a diszkrét bája, hogy közben megy a szemforgató nemértés, hogy itt ez az Európa, meg a Nyugat, és nagyon akar valamit tőlünk, de fogalmunk sincs, hogy mit. Valami jogbiztonságról mekegnek, és mi fel nem foghatjuk, hogy mi bajuk lehet Szájernével, mi a francért nem jönnek ide befektetni a milliárdjaikat, miféle kiszámítható környezetről brekegnek ezek. Sír Ferike, mert nem akarnak vele focizni. Ez van, ma már azért akad másnak is focilabdája, tán még az is meglehet, hogy jobb is és szebb is, mint a Ferikéé. Sebaj, majd jönnek azok játszani, akiknek nincs. Albán-magyar két jóbarát. Köszöntjük a tádzsik-magyar örök és megbonthatatlant! Kumisznagyhatalom leszünk, bárki megláthassa!
És közben Navracsics tanár úr pofája nem szakad le Navracsics politikustól, valamint a konzervatív ifjúság is lelkesen szippant bele az áérba: á, ugyan már, milyen bűz??? Milyen szerencse, hogy végre felszámolják kis hazánkban a jogászképzést, úgyse tud mást a sok hülyéje, csak fintorogni. A politikus, az az igazi tudomány, csak érteném, hogy akkor mi a büdös kénköves leheletért hívja magát Navracsics elsősorban jogásznak, politológusnak, egyetemi docensnek, és csak mintegy végső soron politikusnak?
