És most hogyan tovább?
Mint láthatják, nem szűntünk meg, nem vett át minket a mandiner (Rajcsányi Gellértnek egyszer majd jövök egy sörrel, mert palizáltam a nicknevét), áprilisi tréfánkat a Helyzetre tekintettel ezennel lefújjuk. Aki megijedt, lélegezzen mélyeket, aki meg egy jót nevetett, annak, ígérjük, majd az arcára fog fagyni egyszer a mosoly.
Orbán tehát nem engedte lemondani Schmittet, Fülig Jimmy (et al.), őszinte sajnálatára. Összedőlt a világ? Nem úgy tűnik. Tüntetett mintegy harmincegy ember, közös nyilatkozatot adott ki a "jófej konzik köre", Schmittet alaposan kiröhögték a nemzetközi sajtóban, de Magyarország reputációja alapvetően nem csorbult. Innen már nincs hova. Come on, Borat, do your thing.
Futó Barnabás Népszabadságnak adott nyilatkozatából, valamint Schmitt ma reggeli rádióinterjújából mostanra kezd körvonalazódni, hogy mi is lehet Orbán terve a Schmitt plágiumbotrányát követő damage controlra. Nagy valószínűséggel ráállítják az ügyre a maffia ügyvédjét (nevet nem írok, aki elvállalja az ügyet, az lesz az), aki eljárási, formai hibákra hivatkozva bíróság előtt fogja megtámadni a Semmelweis Egyetem szenátusának döntését. Az ügy meg fogja találni Szájerné valamelyik alkalmas bíráját, aki az ügyvéd - és a kormányszóvivők - érveit átvéve megsemmisíti a Schmitt doktori fokozatának visszavonását és az ügyet a kormány hatáskörébe utalja. A kormány erre alkalmas szerve pedig rehabilitálja Schmittet. Nem volt plágium, oszt jó napot, aki ki meri ejteni ezt a szót a száján, azt kiperelik a kutyaóljából is. A lépés egyetlen pozitívuma, hogy a magyar olvasók legszélesebb köre is megismerkedik végre az eddig méltatlanul mellőzött mémmel, a Csubakka-védelemmel.
Ettől még persze sem Schmitt elnöki alkalmassága (már ami annak morális, hitelességi, elfogadottsági követelményeit illeti) nem fog helyreállni. De hát kit érdekel? Minket nem, Orbánt nem, a külföldet nem, na jó, talán Sali Berishát igen. Ahogy korábban írtam, Orbán választhatott, hogy kit áldoz be: Schmittet, vagy a végsőkig - de csak addig - lojális híveit. Orbán az utóbbit választotta, és emelt a téten. Nem azért van az embernek pártállama, hogy ne használja. A nagy mosdatásba be kell vonni az igazságszolgáltatást és az államigazgatást is. Elvégre semmi nem túl nagy ár azért, hogy Orbánnak ne kelljen engednie, nem igaz?
