A magyar politikatudomány újabb jeles eseményeként Fodor Csaba a Nézőpont Intézet nevű fideszes pártszerv nindzsája tudományos elemzőként publikált a Magyar Nemzetben. Elmondta, hogy tudományosan miért nem demokratikus az MSZP, tudományosan miért demagóg az LMP, tudományosan miért jó a FIDESZ, blabla. A Nézőpont Intézetet Ablonczy és Borókai a két vidám bérgyilkos (tréfálunk valójában, ezt jogi képviselőnk kérésére írom) szokta arra használni, hogy kimutathassák velük, hogy Orbán Viktor Szlovákiában is megnyerné a választásokat. Senki nem veszi őket komolyan, és igen, kedves jobboldali olvasóink, láttunk mi már karón demost meg republikont, aránylag tűrhető a memóriánk.
Tulajdonképpen a magyar politikatudomány magánügyéről van szó. Már ha létezik magyar politikatudomány, kedves Körösényi András. Balmazújvárosi undergraduate degree-vel oktatja a világ liberálisait a KIM-es elvtárs a Kommentárban, kormánypárti televíziókban elemez az egykori kiszfricz, amikor éppen nem a milliárdos tudornő házi kutatóintézeteinek egyikében világhírű. Itt kell megjegyeznem, hogy miközben a látványpolitológiába öntik a pénzt, a matematikusok google-ját, a MathSciNet-et lekapcsolták Magyarországon. Nincs pénz. Kormányhatározat(!) kellene hozzá, és késik.
Elérkeztünk a harmadik bekezdéshez, itt az ideje, hogy belerúgjunk egyet Török Gáborba. Aki ugye szóba állt a jobbikos majommal a Közgázon. Ezért meg is kapta, hogy kollaboráns, és kiírta magát a jobb emberek közül, megmiegymás. Törökbe most azért nem rúgunk, mert ő speciel pontosan azt csinálja, amit kell. Neki igenis le kell ülnie Vonával, ahogy egy börtönorvosnak is meg kell gyógyítania a Magda Marinkót. TG nem tesz úgy, mintha tudós lenne: gyakorlati politikai elemzőként fungál, és néha már szinte komikus módon próbál elfogulatlan lenni. Nemcsak elfogulatlannak látszani. Nem fogom megítélni a szakmai teljesítményét, cserébe (gondolom) ő sem értékeli a legújabb cikkem, de ő szerintem rendben van a maga módján.
Úgy tűnik, hogy maga a szakma nincs rendben. Tudományos produktivitása gyöngéden simogatja a zérust. Morálisan és intellektuálisan pedig aggasztó szintre jutott. Mint a Bokréta általában.
Mi most azért fizetünk egy csomó senkiházit, hogy harcolásszon az ellen a Nyugat ellen, amely Nyugattal mi itt a másik oldalon kétségbeesetten próbálunk kooperálni. Hatalmi játékok kiszolgálóiként ezek a senkiháziak bontják le naponta azt a várat, amely várat vérrel és verítékkel próbálnak építeni a valóban tehetséges magyarok. A látványintellektust el lehet sütni a Magyar Nemzetben, de Bécsből már röhejesnek tűnik, és röhögnek is rajta. Rajtunk.
Meg kell ideologizálniuk az unortodox gazdaságpolitikát, az unortodox alkotmányozást, az unortodox nemoligarchákat, az unortodox handótündét, az egész unortodox orbáni rezsimet. És akárcsak az ötvenes években, ma is megtalálják azokat, akik hajlandóak leírni, hogy Immanuel Kant imperialista kém. Egy kumin, egy giroszász, egy fodorcsaba semmivel sem jobb Rákosi értelmiségi verőembereinél, csak sokkal de sokkal többe kerül.
A rezsim őrjöngve támadja az Európai Uniót, vidékikócerájozik, bandaháborúzik, persze leginkább csak itthon, baráti hallgatóság előtt. Ha lenne egy világméretű elektronikus hálózat, amelyre Magyarországon feltesznek valamiféle információt, és az a következő pillanatban Uruguayban is olvasható, akkor persze nagy baj lehetne belőle, de ugye ez csak scifi, mint tudjuk. Van itt egy nagyszerű kommunikációs stratégia, amelyhez le kell igazolni pár fodorcsabát, esetleg egy egész szakmát, akik majd lehengerlik a nemzetközi baloldali összeesküvést, Barrosót, Hillary Clintont és amúgy XVI. Benedeket is, ha sokat ugrál.
Közben a kezük, az a kicsi dolgos kezük — oly kecsesen, mint egy Márai-regényben Erna a budai hársfák alatt — belelóg a bilibe. Egyszer majd leváltják őket, és lesz új alkotmány és új címer és új fodorcsabák (vagy pont a régi), aztán megint győznek, és lesz legújabb alkotmány, legújabb címer és legújabb fodorcsabák. Soha nem lesz az a címerünk, amit megérdemlünk. Angyalszárnyak és babérkoszorúk között egy kéz és egy látványbili.
