Megfelelő költeményt keresgélve hopp, egyszer csak rábukkantam egy immár majd' fél évtizedes leletemre. Gyorsan rákerestem, hogy megvan-e még URL az eredeti, és csodát láttam: nem csak hogy megvan, de azóta frissítették is a honlapot:
Gárdista lettem 2007. október 21-én! - az avatottak vallomásai
Micsoda kincsesbánya!
Én azonban ezúttal maradok eredeti szándékomnál, és csak F. Péter műremekét idézem ide, amúgy kedvcsinálónak:
Gyere velem Testvér, körülvezetlek,
Fogd meg bátran a kezem, valamit mutatok neked.
Látod az oszlopot ott elől, Angyallal a tetején?
Körülötte Királyaink, kik haltak érettünk annak idején.
Meghaltak, immár a Jó Isten vigyázza álmukat,
De boldogok mert látják, az Úr megóvta hazájukat.
Hősök sora, ősi korok hősei,
Lábuk előtt ezernyi lélek
Mind egymás ismerősei
Közöttök állni pillanatig sem félek.
Balszerencsés századok, sok-sok viszály, és még ezer halál
S hol magyar vér folyt hajdan, most seregnyi ifjú férfi áll.
Férfiak, nők, bajtársak, családanyák,
Katonás rendben, a szív is csak egy ritmusra kalapál.
Amott az oszlopnál márványköves a hant.
Tábla jelzi az idegennek, ismeretlen katona nyugszik alant.
Ismeretlen, de magyar, emlékét örökké őrizzük,
Imát mondunk fejfájuknál, sírjaikra frissvirágot viszünk.
Jobbra-balra múzeum, régi korok ezernyi remeke
Elzárva benn a történelem, mint megannyi remete.
Hajdanában ők voltak a jelen, ócska volt mi régi.
Ma mégis ők azok, mi a szebb időket idézi.
A téren körben ezrek, hömpölyög a tömeg
Gyere kövessük őket, nézzük meg hova megy.
Magyar a magyarral, kezükben lobogó,
Asszony mellett kicsiny gyermek, szeme kékje ragyogó.
- Jönnek már anyu, odanézz, De szépek.
Ha egyszer felnövök én is közéjük lépek.
-Hosszú még az élet kicsi fiam, Drága,
De rendben állj csak közéjük,
Büszke lesz majd rád is Magyar Gárda.
Szobrok körbe, amott egy márványlapos sír, néhány múzeum
De nem ettől különös a mai nap az Andrássy úton.
Ezernyi boldog ember, szemükben a reménysugár
Ezért jöttünk ma Testvér, a Gárda avatásra vár.
Tudom, hogy nem érhetek fel a költő emelkedett eszmeiségéhez, de még nekem, földhöz ragadt észjárású mérnökembernek is szemembe ötlik az a kifinomult érzék, amivel a művész az ifjú férfiaknak négy(!) alaptípusát képes megkülönböztetni, úgysmint:
"Férfiak, nők, bajtársak, családanyák".
Hát amíg élek, ez nekem eszembe nem jutott volna...
